Dubaiba költözött játékvezetővel készített interjú a csakfoci.hu

Vad II István visszavonulása után az Egyesült Arab Emírségekben vállalt munkát, most pedig a Csakfocinak adott interjújában nyílt őszinteséggel beszélt korábbi hibáiról, a „pokróc-stílusról”, a VAR szükségességéről és arról, miért nehéz ma Magyarországon beszélni a bírói hibákról.

• Tapasztalatom szerint a legjobb nyilatkozat az, amit nem tettél meg.
• Ez olyan mentalitás, hogy ha valaki hibázott, „dögöljön meg a szomszéd lova is”.
• Többféle megközelítést próbáltam, de végül a „pokróc-stílus” bizonyult a leghatékonyabbnak.
• Elképesztő, hogy akár NB I-es, NB II-es játékosok sincsenek teljesen tisztában a szabályokkal.
• Amint történik egy hiba, rögtön előjön a „miért hibáztál” kérdés, és erre nagyon nehéz válaszolni.
• Áldásnak nem nevezném a VAR-t, hisz a pályafutásom nagy részét én még enélkül vezettem.
• Nem csak az a probléma, hogy a bíró nem mondhatja el, miért ítélt így vagy úgy, hanem az is, hogy sokszor egyszerűen nem lehet mindenkinek megfelelni.
• Fiatalabb koromban tudatosan nem küldtek Fradi-meccsekre.

Kezdjünk a legaktuálisabb kérdéssel! Hogyan jött a lehetőség, hogy az Egyesült Arab Emírségekben folytasd a munkád hivatásos videóbíróként?

– A játékvezetői pályafutásom utolsó fél évében lehetett tudni, hogy nyáron befejezem az aktív bíráskodást Magyarországon. A pályán tehát már nem folytattam, viszont szerettem volna a játékvezetés világában maradni, mivel közel húsz év nemzetközi tapasztalat van mögöttem, és ezt nem szerettem volna elengedni – kezdte a Csakfocinak adott interjúját Vad II István, nemzetközi játékvezető. – Elsősorban itthon próbáltam erre lehetőséget találni, de sajnos erre nem nyílt mód. Ekkor, nagyjából május környékén kezdtem el külföldön is érdeklődni, hol lenne esélyem a továbbiakban is a játékvezetéshez kapcsolódó munkát végezni – akár a játékvezetők fejlesztésében, akár videóbíróként. Egy nemzetközi kapcsolaton keresztül aztán adódott a lehetőség, hogy az Egyesült Arab Emírségekben keresnek nemzetközi videóbírókat, így végül ebbe az irányba indultam el.

Tetszik ez a fajta rendszer, mert korábban, ha egy játékvezető befejezte az aktív pályafutását, onnantól legfeljebb vezetőként vagy ellenőrként dolgozhatott tovább, a videóbírói szerep viszont egyfajta átmenetet jelent: sok játékvezető, aki 45-46 éves korában befejezi a pályán a munkát, a tapasztalatát így tovább tudja vinni a „VAR-szobában”.

Mennyiben más a játékvezetői munka ott, mint a magyar bajnokságban? Akár szervezésben, technikai háttérben, vagy a futballközegben?

– A futballközeg természetesen egy kicsit más, mint Európában – más a stílus, más a mérkőzések dinamikája. Ugyanakkor videóbírói szempontból nem érzek nagy különbséget, hiszen a rendszer működése és az elvárások teljesen azonosak. Ugyanúgy kell „VAR-ozni”, mint Európában, ugyanazokat az alapelveket kell követni, így ebből a szempontból nem volt nehéz az átállás. A bajnokság 14 csapatos, ami azt jelenti, hogy egy fordulóban hét mérkőzést játszanak. Ezek közül általában 4–5, néha akár 6 mérkőzést a helyi játékvezetők vezetnek, míg 1–2 rangadóhoz külföldi játékvezetőket hívnak Európából, Ázsiából, vagy akár Dél-Amerikából.

Milyen hosszútávú célkitűzésed lesz ezzel a lehetőséggel?

– Az arab világban jellemzően egyéves szerződéseket kötnek, nem igazán szeretnek több évre előre elköteleződni – részben azért, mert amíg nem ismernek meg valakit, nem akarnak kockáztatni egy hosszú távú megállapodással. Nekem is egyéves szerződésem van, aztán majd meglátjuk, hogyan alakul. Most körülbelül egy hónap telt el, de eddig nagyon pozitívak a tapasztalataim. Tetszenek a körülmények, a város is kifejezetten kellemes, és a játékvezetői közeg is nagyon szimpatikus.

Itthon évek óta sokan sérelmezik, hogy a bírók Magyarországon túlságosan „arc nélkülinek” tűnnek. Miért nem természetes még mindig, hogy a játékvezetők a mérkőzések után röviden megszólaljanak, és elmagyarázzák döntéseiket, így emberközelibbé téve a szerepüket?

– Az elmúlt évtizedek tapasztalata számomra azt mutatta, hogy Magyarországon a játékvezetőket legtöbbször csak akkor kérdeznék meg, ha valamit elrontottak. Hosszú távon így inkább negatív kép alakul ki rólunk. Nyilván a médiának ez plusz tartalmat, egyfajta show-elemet jelentene, de a játékvezetők szempontjából ez nem feltétlenül előnyös. A mérkőzésen hozol egy döntést egy adott szituáció alapján: ha a döntés jó, senki nem kérdez róla, mert azt természetesnek veszik; ha rossz, akkor viszont mindenki felfigyel. Én mindig a látottak és a tudásom alapján döntök, amit érzek és ítélni tudok. Ha tévedek, ez benne van a játékban. Ez egy nehéz helyzet, és tulajdonképpen megmagyarázni sem lehet úgy, hogy mindenki elégedett legyen.

Nem csak az a probléma, hogy a bíró nem mondhatja el, miért ítélt így vagy úgy, hanem az is, hogy sokszor egyszerűen nem lehet mindenkinek megfelelni. A játékvezetők bármit nyilatkoznak, mindig bele lehet valahogy kötni. a jót mondasz, az a kérdés, miért mondtad; ha rosszat, az a probléma, miért azt mondtad. Tapasztalatom szerint a legjobb nyilatkozat az, amit nem tettél meg.

A Premier League-ben a mostani idénytől a VAR-döntéseket az egész stadion hallhatja. Ettől milyen messze állunk?

Szerintem ez nem rossz ötlet, hiszen ez is része az eladhatóságnak és az átláthatóságnak. Egy kicsi „show” a játékban, de hogy mennyire vagyunk messze ettől, azt nehéz megmondani.

– Több országban már elkezdték bevezetni, és az Emirátusokban is most lesz az első olyan szezon, amikor a kupamérkőzéseken teszt jelleggel gyakorolják majd a játékvezetőkkel, és alkalmazni is fogják. Ugyanakkor a játékvezetőket is fel kell készíteni erre, hiszen nem egyszerű, hogy 180–190-es pulzussal a játékvezető áll a pályán, és egy mikrofonon keresztül kell elmagyarázni az egész közönségnek, hogy mi miért történt.

Néha az az ember érzése, hogy itthon valaki vagy valakik ódzkodnak az ilyen típusú innovációktól.

– Nyilván az idősebb játékvezetőknek már nem feltétlenül hiányzik, hogy az utolsó egy-két évükben mindig újdonságokat kelljen elsajátítaniuk és alkalmazkodniuk hozzájuk. A fiataloknak viszont előbb-utóbb úgyis el fog jönni az idő, amikor ezekkel az újításokkal találkozni fognak, így számukra hasznos tapasztalat lesz, és annál könnyebben tudják majd kezelni.

Egyelőre attól is messze vagyunk, hogy a játékvezetők hibája is valódi témává váljon, lehessen nyíltan beszélni, vitatkozni róla, akár szakemberek bevonásával.

– Ez minden országban kulcsfontosságú kérdés a média és a játékvezetői bizottság között: hogyan kezeljék a hétvégi fordulók után a kritikus szituációkat – legyen szó játékvezetői vagy VAR-döntésekről. Sok helyen ezeket a helyzeteket utólag megbeszélik, elemzik, és igyekeznek segíteni a csapatoknak, a szurkolóknak és a médiának, hogy jobban megértsék, miért született egy adott ítélet. Több országban már az a gyakorlat, hogy minden hétvégét követően egy szakember kiáll a nyilvánosság elé, és részletesen elmagyarázza az adott eseteket: miért ítéltek büntetőt, miért volt, vagy éppen miért nem volt kiállítás. Természetesen országonként eltér, hogyan kezeli ezt a játékvezetői bizottság – van, ahol átláthatóbb a kommunikáció, máshol zártabb a rendszer. Ennek megvannak az előnyei és hátrányai is.

Az viszont biztos, hogy a labdarúgás minden szereplője számára fontos lenne az átláthatóság: hogy jobban beleláthassanak abba, miért születik egy-egy döntés, és hogyan értékeli azt a játékvezetői szakma. De azért is nehéz a kérdés, mert amint történik egy hiba, rögtön előjön a „miért hibáztál” kérdés, és erre nagyon nehéz válaszolni.

– Nyilván két fő oka van annak, hogy egy játékvezető hibázik. Az egyik, hogy valamit egyszerűen nem lát: lehet, hogy más játékosokra figyel, rossz szögben áll, valaki a látóterébe szaladt, vagy nem oda koncentrál, ahol a szabálytalanság történik. A pályán soha nem egyetlen dologra kell figyelni, hanem egyszerre sok mindenre, így előfordulhat, hogy a szabálytalanság pont azon a helyen történik, ahová éppen nem figyelsz. A másik, hogy 100%-os fókusz 90 percen keresztül gyakorlatilag lehetetlen. Amikor a támadó betör a 16-oson belülre, a koncentráció természetesen megnő, mert tudod, hogy ott fontos döntést kell hozni, de ha a félpályán történik valami, ami elsőre ártalmatlannak tűnik, előfordulhat, hogy nem figyelsz annyira, és így elsiklik a tekinteted egy szabálytalanság felett. A játékvezetés fejlesztése egyébként minden országban folyamatos téma, ma már nem az a helyzet, hogy fél évente van egy-egy edzőtábor, ahogy sok évtizeddel ezelőtt volt, hanem akár heti rendszerességgel zajlik a képzés: a hétvégi mérkőzéseket kiértékelik, a fontosabb döntéseket a hétköznapokon elemzik.

Nemcsak a bírói hibák tabuk, az sem kerül nyilvánosságra, hogy az adott játékvezetőt eltiltja-e a szövetség vagy sem.

– Nyilván nálunk is van eltiltás: ha valaki rossz teljesítményt nyújt, nem küldik meccsre. Az én száraz véleményem viszont az, hogy valójában senkinek semmi köze hozzá, kit hogyan büntet meg a főnöke. Hasonlóképp, rám sem tartozik, hogy az edző melyik játékosát miért hagyja a kispadon.

Ez olyan mentalitás, hogy ha valaki hibázott, „dögöljön meg a szomszéd lova is”, és legalább jól büntessék meg. Valójában ez nem vezet semerre, és nem javítja ki a hibás döntést

A bírók ugyanúgy tartanak a hibától, mint ahogy egy játékos fél egy rossz passztól?

– Ha valaki fél a hibától, az bizonytalan lesz, és hibázni is fog. Ez egy olyan szakma, ahol az embernek felkészülten, becsületesen és kipihenten kell kimenni a pályára, és megpróbálni a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. A cél, hogy az a csapat nyerjen, amelyik a mérkőzésen megérdemli, amelyik tényleg jobb volt az adott napon. Ennek érdekében mindent meg kell tenni: nemcsak a döntésekkel kapcsolatban, hanem a játékosok menedzselésében is.

Gyakran a TV-néző csak azt látja, hogy eltaláltad-e a szabálytalanságot vagy sem, de a játékvezetésnek sok olyan része van, ami nem látványos, és mégis rengeteget számít: például az, hogyan kommunikálsz a játékosokkal és hogyan kezeled a pályán történő szituációkat.

Milyen érzés utólag a képernyőn visszanézni, hogy rossz döntés született?

Engem személy szerint mindig bántott, ha valami nem sikerült, vagy rossz döntést hoztam. Ugyanakkor szerintem baj is lenne, ha egy játékvezetőt ez nem zavarna.

– Nyilván az sem jó, ha valaki hetekig rágódik rajta, mert a következő mérkőzés pár nap vagy egy hét múlva már jön. Az tény, hogy a hibák bántanak, főleg most, hogy rengeteg kamera van minden mérkőzésen, minden apró hibát ki lehet szúrni, az interneten mindenhol láthatóvá válik – ez senkinek sem kellemes. Az ilyen döntéseket meg kell tanulni feldolgozni és túllépni rajtuk. Ugyanez a futballistáknál is így van: ha valaki öngólt rúg, vagy elad egy labdát, és ebből gólt kapnak, az nyilván nem jó, szomorú, de a következő mérkőzésen lehet javítani.

Számtalanszor a hibát magával az emberrel azonosítják – sokak fejében egyetlen nagy hiba egyet jelent magával a személlyel. Már több mint tizenhárom éve történt, hogy az Anglia–Ukrajna Eb-csoportmeccsen Marko Devics lövése áthaladt a gólvonalon, de nem jeleztél, így gólt sem ítéltek. Hogyan gondolsz vissza erre ma, és akkor hogyan élted meg ezt?

– Nyilván rossz megélni az ilyen helyzeteket, főleg, ha világeseményen történnek. Nehezen lehetett túllenni rajta, nem egy-két nap alatt múlt el a rossz érzés.

Ugyanakkor ez nem egy szakmai hiba volt abból a szempontból, hogy valamit rosszul tudtam volna, vagy hiányos lett volna a tudásom. Egyszerűen történt egy adott pillanatban egy szituáció, és döntést kellett hozni, ugyanúgy, mint egy játékosnak a pályán. Én az alapján döntöttem, amit láttam és éreztem – de ez sajnos nem volt jó döntés.

– Ez a játékvezetői szakma velejárója: hiába hozol 30 jó döntést, ha egyszer hibázol, az emberek sokszor csak azt az egy rosszat látják, és elfelejtik a többit.

Egy játékvezető hibája legalább annyira megmarad a közvélemény emlékezetében, mint egy játékosé. Legyen szó például Loris Karius balul sikerült BL-döntőjéről, ami mindenkiben a leginkább megmaradt róla.

– Igen, a mi helyzetünk kicsit olyan, mint a kapusoké: hiába véd a kapus 20-szor tökéletesen, ha egyszer becsúszik egy potyagól, a mérkőzés után mindenki arról beszél.

Ez az ominózus Eb-meccs volt az, amit a legnehezebb volt feldolgozni?

– Igen.

Ilyen sempontból áldás, hogy jött a VAR?

Áldásnak nem nevezném, hisz a pályafutásom nagy részét én még VAR nélkül vezettem, és akkor minden döntés teljes mértékben a játékvezetőn múlt.

– De biztos, hogy a VAR sok szempontból könnyebbséget jelent: a játékvezetők életét segíti, a döntések hitelesebbek, hiszen a játékosok is tudják, hogy a VAR úgyis ellenőrzi az eseteket. Ennek köszönhetően jobban elfogadják a döntéseket, és a játékvezetők munkája könnyebb.

Sokan úgy vélik, hogy a VAR alapvetően jó ötlet, csak rosszul használjuk, mert vontatottá, feleslegesen szaggatottá tesszük a mérkőzéseket. Ezzel egyetértesz?

– Úgy gondolom, hogy a VAR bevezetése jó döntés volt. Korábban megengedhetetlen volt, hogy súlyos, egyértelmű hibák történjenek, és a mai világban egy pillanat alatt mindenki láthatja ezeket a hibákat – akár a kivetítőn, a tévén, vagy a mobiltelefonon –, így a kijavításuk elengedhetetlen. A mai technológia mellett tehát a VAR-rendszer bevezetése szerintem nagyon helyes lépés volt. Ugyanakkor tényleg sokszor előfordul, hogy az első kameranézetből nem látszik, történt-e kezezés, a másodikból takarja egy játékos, a harmadikból rossz szögből látszik, míg a negyedikből világosan kiderül. Ezután végig kell vizsgálni, hogy szabálytalan volt-e a kezezés, vagy véletlenül pattant a labda a kézre természetes helyzetben, és ellenőrizni kell, hogy a támadás előtti pillanatokban nem történt-e más szabálytalanság. Mindez természetesen időigényes, és emiatt előfordulhat, hogy a játék megáll, míg a VAR dolgozik.

Stadionban ülő nézőként ez engem is idegesít, főleg ha egy gól után hosszú percekig várakozunk, hogy végül megadják-e a találatot. Nem kellemes érzés, de ez ma már a futball része, és a döntések pontossága érdekében elengedhetetlen.

Emlékezetes eset volt, amikor – még aktív játékvezetőként – félrevezetett a VAR. Te voltál a 2023-as Puskás Akadémia–Honvéd bajnoki játékvezetője, amikor 0–0-s állásnál nem ítéltél büntetőt Szolnoki Roland kezezéséért. A VAR-kocsi azonban akkor ki sem hívott ellenőrzésre, amit később az MLSZ is elismert, hogy hiba volt. Ilyenkor kié a felelősség, ha a VAR hibázik?

– Ezzel már nem szeretnék foglalkozni, annak idején az MLSZ Játékvezetői Bizottsága az üggyel kapcsolatban részletesen nyilatkozott.

Korábban kihívásnak említetted a játékosok „kezelését” is. Mi a legnehezebb helyzet egy bíró számára: a sokat reklamáló, a színészkedő vagy a provokáló játékos?

– Az utolsó években, amikor már rutinos voltam, a vagányabb, csibész „öreg rókákkal” sokkal jobban kijöttem, mint a fiatalabb játékosokkal vagy a légiósokkal. Mindig a közvetlenebb kommunikáció híve voltam, aminek vannak előnyös és kevésbé előnyös oldalai is. Nehezen jöttem ki azonban azokkal a középpályásokkal, akik állandóan körülöttem nyüzsögtek, és úgy tűnt, hogy életük legfontosabb dolga az volt, hogy minden döntést kritizáljanak. Velük nehezebb volt, mert folyamatosan zavarták a koncentrációt.

Többféle megközelítést próbáltam velük szemben, de végül a „pokróc-stílus” bizonyult a leghatékonyabbnak: mert hiába voltam udvarias, ez az egyenes, határozott hangnem működött a legjobban (nevet).

A „játékvezetői humor” mennyire segíthet elsimítani egy forró helyzetet?

– Ez azért nagyon nehéz, mert a játékvezetés lényege, hogy az évek során megtapasztald, melyik szituációban kivel és hogyan lehet beszélni. Ez nagyon szituáció- és játékosfüggő: ki az, akivel így tudsz kommunikálni, ki az, akivel másképp.

Régebben emiatt könnyebb volt vezetni, mert a játékosok nem cserélődtek ilyen gyakran az NB I-ben. Jobban ismerted őket, és ők is téged. Ma viszont, amikor egy csapat évente tizenöt új játékost igazol, nem könnyű eldönteni, kivel hogyan lehet kommunikálni, és a játékosok sem mindig tudják, kinél mi működik.

Szintén nehéz helyzet, hogy gyakran módosítják a szabályokat, elsősorban a kezezésre vonatkozóan. Azt is mondják, hogy sok esetben a bírók se tudják követni a módosításokat. Hogy lehet mégis követni a folyamatos szabályváltozásokat?

– Egy kezezés megítélésénél rengeteg tényezőt kell figyelembe venni: szándékos volt-e, természetes helyzetben történt-e, honnan jött a labda, csapattárs játszotta-e meg, vagy az ellenfél, és így tovább. Ezeket mind értékelni kell, és az alapján kell gyors döntést hozni – a pályán pedig erre nagyjából egy másodperc áll rendelkezésre. A profi és nemzetközi játékvezetők napi szinten elemzik a mérkőzések klipjeit, értékelik a szituációkat, hogy fejlődjenek. Emellett az UEFA és a FIFA is igyekszik egységesíteni a szabályalkalmazást, és a nemzeti szövetségek, például a Magyar Játékvezetői Bizottság is arra törekszik, hogy kövesse az UEFA irányelveit. Nagyon fontos az is, hogy a szabályok értelmezése egységes legyen: ne fordulhasson elő, hogy az angol bajnokságban máshogy ítélnek meg egy kezezést, mint a spanyolban, és amikor a nemzetközi kupában játszanak, se a játékos, se a játékvezető ne tudja, mire számítson.

Ami szerintem hiányzik, hogy a labdarúgás többi résztvevője is edukálva legyen a szabályváltozásokkal kapcsolatban. Elképesztő, hogy akár NB I-es, NB II-es játékosok sincsenek teljesen tisztában a szabályokkal – nem szeretnék nevet mondani, de ez tapasztalható.

– Vannak edzők, akik rendszeresen érdeklődnek az új szabályokról, és nagyon nyitottak arra, hogy kövessék ezeket. Ez teljesen érthető is, hiszen a szabályok ismerete a szakmájuk része. Ugyanakkor vannak játékosok, akiknél érezhető, hogy fogalmuk sincs az új szabályokról, és ezt a kommunikációjukból, reklamálásaikból lehet észrevenni.

Vannak futballcsaládok, ahol a kapusposzt öröklődik, nálatok viszont mintha a síp lenne a családi hagyomány. Testvéred, Vad Anita szintén NB I-es játékvezető, ahogyan édesapád, Vad István is bíráskodott. Egy orvos családban természetes, ha a gyerek is orvos lesz – de egy „bíró családban” ez hogyan néz ki?

A családi ebédek vagy vacsorák alatt mindig szokott menni valamelyik sportcsatorna, természetes, hogy a hétvégi étkezéseknél élő mérkőzéseket nézünk, néztünk. Ez a szokás beépült a hétköznapjainkba és a hétvégéinkbe is, így a futball folyamatosan jelen volt az életünkben.

– A játék szeretete már gyerekkoromban megvolt, hiszen édesapámmal minden hétvégén mentem a mérkőzésekre, akár futballozott, akár játékvezetett. Hat éves korom óta fociztam, így a foci szeretete természetes volt számomra, a játékvezetés iránti érdeklődésem pedig 16 évesen kezdődött. Az első egy-két évben még futballoztam mellette, majd fokozatosan belecsöppentem a játékvezetői közegbe, ami egy-két év után megtetszett, és azóta is benne maradtam.

Édesapád a Ferencvárosban futballozott korábban. Karriered elején nem égett rád, hogy „fradista” vagy?

– Fiatal játékvezetőként, 23–24 évesen az NB I-ben még sokan ezzel a címkével azonosítottak, de az évek múlásával azonban ez a kép fokozatosan elhalványult, és később már egyáltalán nem jelentett problémát. Fiatalabb koromban tudatosan nem küldtek Fradi-meccsekre, mivel korábban magam is a Fradiban futballoztam és a klub sportiskolájába jártam – így igyekeztek elkerülni a fölösleges konfliktusokat. Ez egyébként nem egyedi: ahogy a debreceni játékvezető sem vezet a Lokinak, vagy a zalaegerszegi sem a ZTE-nek.

Ki volt számodra a legjobb magyar bíró?

– Igazából nekem nem volt egy konkrét példaképem játékvezetőként. Akikkel együtt dolgozhattam, akár tartalékjátékvezetőként, akár asszisztensként, tőlük próbáltam ellesni egy-két jó húzást, amit később be tudtam építeni a saját játékvezetői stílusomba.

Puhl Sándortól vagy Vágner Lászlótól rengeteget lehetett tanulni, és azt, amit tőlük elsajátítottam, beépítve a saját működésembe, segített abban, hogy kialakítsam a saját profi stílusomat.

Az Év játékvezetője lettél a 2005/06-os szezonban, mégis mintha sosem te lettél volna az itthoni „elsőszámú” bíró. Benned maradt emiatt hiányérzet?

– Ha az elmúlt évtizedeket nézzük, Kassai Viktor volt az, aki itthon a legkiemelkedőbb pályafutást futotta be nemzetközi játékvezetőként is. Őt nyugodtan tekinthetjük az elmúlt húsz év legjelentősebb magyar játékvezetőjének. Ha úgy vesszük, talán én a második vonalban lehettem, hiszen dolgozhattam BL-meccseken, Európa Liga-mérkőzéseken, valamint két U-20-as világbajnokságon is. Összességében elégedett vagyok, bár mindig lehetne jobb az ember, és törekedni is kell rá.

Amikor majd végleg befejezed a játékvezetést, merre szeretnél tovább lépni?

– Az elmúlt években elvégeztem az MLSZ-nél és az UEFA-nál is egy sportmenedzseri képzést, készülve arra, hogy a játékvezetői pályafutásom befejezése után a labdarúgásban, a háttérmunkában is tudjak dolgozni. Jelenleg épp egy másik lehetőség adódott, de bízom benne, hogy a jövőben lesz alkalmam a magyar játékvezetés fejlesztésében is részt venni.

A hétvégi fordulóban a játékvezetők sok lapot osztottak ki a kispadon helyetfoglaló személyeknek.

A lejátszott 46 mérkőzésen a játékvezetők 204 sárga lapot és 12 piroslapot osztottak ki játékosonak, míg 15 sárga lapot és 4 piroslapot a kispadon helyetfoglalt edzőknek, technikai stábnak.

A játékvezető által kioszott lapok (játékosok+kispad):

Bogár Gergő újra bizonyította: nem tud kézben tartani egy rangadót.

Bogár Gergő hatodik Újpest–Fradi derbijére készült – és pontosan tudta, mire számíthat!

A meccs feszültséggel teli volt, ami főként a meccs utolsó 10 percében csúcsosodott ki.

Kulcspillanatok:

10: FTC szöglet után mindenki mindenkit fogott – Bogár nem fújt, és talán ez volt a legjobb döntés.

12: Horváth Krisztofer kicsit elkésett, de megúszta lap nélkül.

15: Varga szabálytalankodott Piscitellivel szemben – jogos szabadrúgás.

17: Rasak kapott sárga lapot, mert miután elvesztette a labdát, ütközött Nagy Barnabással. Horváth inkább megérdemelte volna a lapot, mint Rasak…

27: Gartenmann látványosan buktatta a hazai csatárt, Bogár pedig azonnal a tizenegyespontra mutatott – de jött a csavar: leshelyzet előzte meg az esetet. Medeiros lövése után Grófról kipattant a labda, az érkező játékos viszont már lesről próbált helyzetbe kerülni. Így hiába történt szabálytalanság, az FTC jöhetett szabadrúgással. A VAR gyorsan és pontosan vizsgálta a szituációt, és mivel a les egyértelmű volt, nem volt szükség hosszú elemzésre. Szabályos eljárás, helyes döntés – így kell ezt csinálni!

40: Varga két kézzel lökte el Rasakot a tizenhatoson belül – mégis tizenegyest szeretett volna kapni. Bogár jól látta: nem járt érte semmi.

47: Levi elesett a tizenhatoson belül, de nem történt szabálytalanság. A VAR is ránézett, de helyesen nem avatkozott közbe.

69: Keita ügyesen indult, elpöckölte volna a labdát Piscitelli mellett, de a kapus jól zárta a szöget – nem volt büntető!

81-84: FTC csere után Újpest is váltott, majd jött még egy csere. Több fórumon felmerült, hogy az FTC szabálytalanul cserélt, de mivel mindez egy játékmegszakításon belül történt, nem sérült szabály.

85: Bogár tévesen ítélt szögletet az FTC javára – apró hiba, de bosszantó.

86: Abu Fani szabálytalankodott, majd elszabadultak az indulatok – jött a kakaskodás. Bogár próbált rendet tenni, de a sípolása inkább egy vízilabda-meccsre emlékeztetett, mint egy NB I-es rangadóra. A tumultus végén Abu Fani és Geiger sárgát kaptak, de ami igazán szemet szúrt: Ljujic indulatosan meglökte Bogárt, amit a videón is jól látni. A játékvezető láthatóan dühös lett, de végül csak sárgát adott – megúszta.

És ez sajnos nem volt meglepetés: Ljujic már korábban is többször messziről odafutva reklamált (pl. a 8. percben), amit Bogár rendre elnézett neki. Ez az eset is tökéletesen mutatja, mennyire hiányzik a tekintély a játékvezető részéről…

87: Joseph sárgája viszont teljesen egyértelmű volt.

90: Gróf nem pontosan onnan végezte el a szabadrúgást, ahonnan Bogár kérte – jött is a perlekedés. Mintha csak Kovács Imre ZTE–Puskás meccses stílusa köszönt volna vissza… felesleges feszültségkeltés.

94: Ötvös megrúgta Matkót – sárga lap, nem volt kérdés.

95: Az újpesti edző, Damir Krznar reklamált egy elmaradt szabálytalanság miatt – sárgát kapott.

96: Kiment a labda az alapvonalon túlra, és ekkor Gróf ellökött két kézzel egy labdaszedő gyereket. A játékvezető piros lapot mutatott fel a vendégek kapusának – jogosan. Újabb tömegjelenet…

Bogár Gergő újra bizonyította: nem tud kézben tartani egy rangadót.

Az utolsó 10 perc eseményei jól mutatják, hogy a meccs kicsúszott a kezéből – és sajnos ez nem egyedi eset. A Paks–Puskás találkozón is hasonló volt a helyzet, akkor is írtunk róla.

Bogárnak nincs meg az a karakteres fellépése, ami egy forró hangulatú derbihez kellene – mégis az egyik legtöbbet foglalkoztatott játékvezető. Egy átlagos szurkoló talán legyintene, hogy „nem volt nagy hiba”, de ez a meccs is rávilágít arra, mennyire gyenge most a bírói keret. Nem véletlen, hogy az UEFA sem számol vele.

Te hogy láttad Bogár teljesítményét? Te melyik bírót látnád újra a pályán? Kassai, Farkas, Iványi, Solymosi? Kommentben jöhetnek a vélemények!

Nem egy karakteres játékvezető...

Kulcspillanatok játékvezetői szempontból:

9: Németh szabálytalankodott a ZTE védővel szemben, de a síp néma maradt.

29: Csonka ütközött, Kovács előnyszabályt adott, majd sárgát osztott – a videó alapján vitatható döntés, nem véletlenül mosolygott Csonka.

36: Brandon visszarántotta Bodnárt – ez viszont jogos sárga volt.

43: Szappanos más helyről akar egy szabadrúgást elvégezni, kb 2 méterrel arrébb. A játékvezető szinte már arrogánsan visszaviteti a labdát. Ez igencsak kicsinyes megoldás, felesleges feszültséget tesz a mérkőzésbe.

59: Kiss Bence lökése a félpályánál – nem volt veszélyes, mégis sárga.

62: Előnyszabály lehetősége, de nem sikerült alkalmazni.

66: Nagy Zsolt játssza el a „hattyúk halála” című darabot, magyarul meg akarta téveszteni a játékvezetőt azzal, hogy egy minimális kontaktot túl reagált. Ezúttal elmarad a sárga lap.

77: Amato és Colley kakaskodtak – dupla sárga.

86: Szendrei kapott sárgát – nehéz megfejteni, miért.

89: A ZTE kispad is besárgult – vélhetően szövegért.

96: Krajcsovics kapott sárgát labdaelrúgásért egy olyan eset után, amikor a Colley javára megítélt szabadrúgást akár fordítva is meg lehette volna ítélni.

Összességében: Kovács Imre negyedik NB I-es meccsén sem tudott karakteres, stabil teljesítményt nyújtani. A következetlen ítéletek és felesleges szereplések inkább zavarták a játékot, mint segítették. Egy alacsony színvonalú meccshez sajnos tökéletesen idomult… Ez volt a negyedik mérkőzése a szezonban, és mint egykori labdarúgó nagyobb hozzáértést várnánk el tőle, egyelőre adós a jó teljesítménnyel…

Te hogy láttad a bíráskodást? Tényleg ennyire gyenge volt, vagy csak túl szigorúak vagyunk? Írd meg kommentben!

A jó húsban lévő Erdős most 8,5-öst kapott

41. perc – egy szívmelengető pillanat a pályán! Radenkovic és Schön egy ütközés után sportszerűen összeölelkeztek – ritka, de annál szebb gesztus a futballban. Ilyen jelenetekért is szeretjük ezt a játékot!

43: Anton az oldalvonal mellől ívelt be szabadrúgást, Bumba pedig az ötösről sarokkal lőtt a jobb alsóba! Szoros szituáció volt, de az asszisztens nem emelte a zászlót – helyesen. A VAR is megerősítette: szabályos gól!

47:08: Benbuali már cselezett volna a tizenhatoson belül, lövésre készült… de a játékvezető lefújta a félidőt. Az igaz, hogy 2 perc volt az előzetesen jelzett hosszabbítás – tehát szabály szerint igaza volt - de ez akkor is nagyon szerencsétlenül jött ki. A szurkolók persze azonnal az MLSZ-t szidják, de vajon ki veszi észre, hogy sokszor épp a játékvezetők gerjesztik a feszültséget?

59: Tóth Rajmund akadályozta a diósgyőri szabadrúgás elvégzését – járt is érte a sárga lap.

63: Anton véletlenül eltalálta Erdős játékvezetőt – nem volt szándékos, de fájdalmas blokk lehetett. A 49. évében járó bíró már nem mozog olyan fürgén, bár a múlt heti évközi fitneszteszten vélhetően átment.

64: Acolatse lerántotta Stefuljt, de a játékvezető jól alkalmazta az előnyszabályt. A szabálytalanságért viszont járt a sárga lap a következő játékmegszakításnál.

66: Vallejo a földön ülve buktatta Benbualit – újabb sárga, újabb feszültség. A meccs ezen szakaszában már tényleg repkedtek a lapok…

A hajrában sem maradtak el a lapok!

89: Huszár szabálytalanul buktatta Demetert – járt is érte a sárga.

90: Demeter sem maradt adós: visszahúzta ellenfelét, ez is sárgát ért.

Összességében Erdős magabiztosan vezette a mérkőzést, több jó ítéletet is hozott. Egyetlen árnyék vetült a teljesítményére: az első félidő végét jelző, kissé szerencsétlen időzítésű sípszó, ami egy támadást szakított meg.

Ettől függetlenül összességében korrekt bíráskodás volt.

Te hogy láttad ezeket a szituációkat? Tényleg túl korán fújták le a félidőt? Kommentben jöhetnek a vélemények!

A spori oldal értékelte Rúsz Márton teljesítményét

Feszült pillanatok, vitatott ítéletek – ilyen volt a Paks–DVSC rangadó!

A miskolci játékvezetőnek nem volt könnyű dolga, de összességében apróbb hibáktól eltekintve remekül helytállt. Bognár György a lefújás után finoman odaszúrt neki… Vajon jogosan?

Néhány kulcsmomentum:

19: Dzsudzsák kezezéséért szabadrúgás a Paksnak. Csak az a kérdés, hogy előtte, amikor Tóth Barna kézzel vitte el a labdát, és gólhelyzetbe került, akkor miért nem szólalt meg a síp? Hiba.

31: Horváth Kevin sárgát kapott, miután orron ütötte Mejíast. A paksiak azonnal reklamáltak, beindult a nyomásgyakorlás.

32: Lenzsér és Papp összefejeltek – szép gesztus volt, hogy a DVSC orvosi stábja is segített a paksi játékosnak.

45+3. perc – egy vitatott szituáció, ami még sokáig téma lehet Debrecenben… Bárány bevetődve lőtt jobbal a bal alsó mellé, Szekszárdi és Kovácsik között a tizenhatosról. Kovácsik egy ütemet késett, nem érte el a labdát, viszont megrúgta Bárányt. A DVSC játékosa nem reklamált – sportszerű volt.

De vajon ez büntetőt ért volna?

Szerintünk a mozdulat a kapus normál mozgásának része volt az ütközés és nem akadályozta Bárányt, így nem szabálytalan. Viszont ha tavaly a Nyíregyháza–DVSC meccsen hasonló szituációért büntetőt kapott a hazai csapat, akkor most miért nem járt a tizenegyes a Loki-nak? Akkor Hanacsek hosszasan magyarázta, miért volt jogos a büntető…

Költői a kérdés: vajon mit gondolnak most Debrecenben?

47 perc – centiken múlt a gól! Silye beadása veszélyesen csapódott a léc alá, de Varga bravúrral védett. A kipattanó Tóth elé került, aki hat méterről, kissé jobbról kapura fejelt. Már mindenki levegőt visszatartva figyelt, de Lang elképesztő mentést mutatott be: a levegőbe felugorva, ballal elrúgta a labdát!

Az asszisztens jelezte: nem volt bent a labda.

A VAR is vizsgálta az esetet, de nem volt egyértelmű bizonyíték arra, hogy a labda teljes terjedelmével áthaladt volna a gólvonalon.

64 percben Rúsz jól döntött, amikor szabálytalanságot fújt a DVSC javára, de ez nem tetszett mindenkinek… A képen jól látszik: legalább négy paksi játékos azonnal reklamálni kezdett.

Ez már-már a szokásos nyomásgyakorlás része, amit a bíróknak hétről hétre kezelniük kell a Paks meccsein...

83: Szűcs kézzel ért a labdához Windecker lövésénél, de mivel a keze a teste előtt volt, ez nem számít szabálytalanságnak. Ennek ellenére a Paks szabadrúgást kapott. A VAR is vizsgálta, hogy az érintés a büntetőterületen belül történt-e – de nem volt belül.

86: Böde beadása után Tóth Barna középről a kapuba fejelt, de Batik közben „eltűnt a víz alatt”. A játékvezető kivárt, majd a gól után fújt bele a sípjába és szabadrúgást ítélt. Ugyanolyan kivárás volt, mint amikor az asszisztens lesnél csak a gól után emeli a zászlót. A VAR is megerősítette: helyes döntés! Karakteres, kiváló döntés volt a VAR protokoll szerint.

89: jön a nyomás a kispadról is, de Rúsz ezt sem engedi. A jegyzőkönyv szerint Gévay kapott sárgát vélhetően szövegért.

93: Papp egy ütemet késett, de megúszta lap nélkül. A paksi nyomásgyakorlás eredményesnek tűnt…

94: Josua Mejías próbálta húzni az időt – sikerült, de kapott érte egy sárgát.

95: Lang Ádám meglökte Tóthot a tizenhatos előtt – sárga lap.

96: A szabadrúgás Varga szögletre ütötte, de a játékvezető lefújta a meccset. A hazaiak háborogtak, amiért nem engedte Rúsz a szögletet. Helyesen tette? Az UEFA utasítása szerint a hosszabbítás csak a szabadrúgás elvégzéséig tarthat, ha már lejárt az eredetileg jelzett hosszabbítás, függetlenül attól, hogy utána szöglet lett belőle. Ez már 95:25-nál történt – tehát helyes volt, hogy a mérkőzést lefújta Rúsz.

A lefújás után Rúszt körbevették a Paks játékosai…

Végre egy bíró, aki nem hajolt meg a paksi nyomás előtt – Rúsz Márton állva maradt, és ez az osztályzatban is visszaköszönt!

Te hogy láttad? Tényleg voltak hibák, vagy csak a szokásos foci utáni feszültség? Kommentben jöhetnek a vélemények!

A spori oldal értékelte az MTK Nyíregyháza mérkőzést.

Kulcspillanatok:

7: Benczenleitner felelőtlenül odalépett ellenfelének, amikor már esélye sem volt a labdára – sárga elmaradt.

12: Kovács Milán akadályozta, hogy gyorsan végezzen el egy szabadrúgást az MTK – újabb sárga maradt el.

17: Májer földre vitte ellenfelét, ígéretes támadást állított meg – jogos sárga.

30: MTK gól, előtte Derdák jól alkalmazta az előnyszabályt – jár a piros pont.

52: Kata rúgása sárgát ért – ugyanilyen volt Benczenleitneré is, csak az elmaradt…

59: Egyértelmű szabálytalanság, de Derdák nem fújt – pedig ott állt a közelben.

67: Egy szöglet utáni kavarodás során a labda Benczenleitner kezére pattant, miután több játékoson is irányt változtatott. A VAR-szoba alaposan megvizsgálta az esetet, és arra a következtetésre jutott, hogy nem történt szándékos kezezés, mivel a labda váratlanul, előre nem látható módon érkezett, ráadásul több játékosról is megpattant, mielőtt elérte Benczenleitnert. Ezért helyesen döntöttek úgy, hogy nem jár büntető.

74: Farkas rálépett Kerezsi lábára – sárga lap.

77: Benczenleitner felrúgta Varjut az oldalvonalnál – végre jött a sárga, sokáig húzta…

83: Katona Bálint betalált, de Kovács Milán méteres lesen volt a passz előtt – nem is kellett sokáig vizsgálni, egyértelmű volt.

Összességében: voltak jó ítéletek, de a következetesség továbbra is hiányzik. Te hogy láttad Derdák visszatérését? Kommentben jöhetnek a vélemények

Bogár hatodik alkalommal vezet Újpest - FTC mérkőzést.

Kovács Imre vezeti a ZTE FC - Puskás Akadémia találkozót.

Berke Balázs vezeti a Kazincbarcika - Kisvárda mérkőzést.

Erdős József vezeti a Győr - DVTK találkozót.

Rúsz Márton vezeti a Paks - DVSC találkozót.