A magyar játékvezetés nincs Európa térképén, miközben itthon nem szakmai, hanem VAR-képzés folyik – állítja Szabó Zsolt. Szerinte nemcsak a nemzetközi jelenlét tűnt el, hanem hiányzik a következetesség is. Interjú a korábbi FIFA-játékvezetővel hazai viszonyokról, utánpótlásról és arról, mit kellene tenni rendszerszinten azért, hogy Magyarországnak újra legyen Bajnokok Ligája-mérkőzést vezető játékvezetője - írja a bunteto.com weboldal.

Szabó Zsolt: „Azt elfogadom, hogy itthon nincs szükség rám”Hat éve, 321 hazai első osztályú és több mint 150 nemzetközi mérkőzéssel a háta mögött vonult vissza az egykori FIFA játékvezető. Utoljára 2018 júniusában, az Újpest – DVSC találkozón fújta a sípot. A Szabó Zsolt a sporttól nem szakadt el, továbbra is, már egyesületi elnökként, a labdarúgásban tevékenykedik.

Szerda délután rendezték a Sportcampus műfüves pályáján a Buzánszky Kupa döntőjét, amely eseményre Debrecenbe látogatott a hazai játékvezetés egykori kiváló alakja, Szabó Zsolt. – Az a megtiszteltetés ért, hogy a szervezők meghívtak a kupa döntőjére és a díjátadóra, a felkérést pedig örömmel fogadtam el. De a kellemest összekötöttem a hasznossal, ugyanis a Debreceni Egyetem sportközgazdász mesterképzésének levelező tagozatán tanulok, csütörtökön pedig egy vizsga is várt rám.

Visszavonulása után mennyire szakadt el a labdarúgástól?

Szinte napra pontosan hat éve „akasztottam szögre” a sípot. A labdarúgás örök szerelem, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy jelenleg is ebben a szép sportágban dolgozhatok, a Fővárosi Vízművek Sport Kör elnöke vagyok. Korábban olyan egykori kiváló játékosok irányították a szakmai munkát BLSZ első osztályú csapatunknál, mint Mészöly Géza és Véber György.

30 évet töltött a pályán játékvezetőként, összesen 1624 találkozót vezetett. Nem hiányzik a meccsek hangulata?

Az szakma azon része, mikor ott vagyok a pályán, vezetem a meccset, nagyon hiányzik, viszont a sok edzés és a teszt nem.

A játékvezetők nem mondhatni, hogy a szurkolók kedvencei, tevékenységüket sokszor nem éppen irodalmi stílusban bírálják…

Ez sosem zavart, ez mindig is hozzátartozott a labdarúgáshoz, egy-egy ítélet után ki-ki vérmérséklete szerint fogalmazza meg véleményét a lelátón. Mai napig rendszeresen kilátogatok az NB I-es mérkőzéseke, jó érzéssel tölt el, hogy minden stadionban szeretettel fogadnak, ez egy jó visszajelzés számomra, hogy nem vezettem olyan rosszul a meccseket.

Majd 500 hazai első osztályú és nemzetközi találkozón fújta a sípot. Van, amely valamiért különösen emlékezetes maradt?

Nehéz lenne egyet is kiemelni, nagyon sok emlékezetes mérkőzés maradt meg bennem. Ezek között említhetném a 2012-es MTK – DVSC Magyar Kupa döntőt. A rendes játékidőben és a hosszabbításban nem született döntés (3-3 – szerk.), majd egy maratoni hosszúságú büntetőpárbajban nyert 8-7-re a Loki. Ide sorolnám a Debrecen 2010-es, Videoton elleni mérkőzését, amely a bajnoki címről döntött, vagy a Salzburg – Juventus Európa-liga találkozót, de egy U19-es bajnoki döntőre is jó szívvel emlékezem.

Adja magát a kérdés: Debreceni mérkőzések?

Pályafutásom 321 bajnoki mérkőzéséből legtöbbet, 49-et a Ferencvárosnak vezettem, 48-at pedig a DVSC-nek és az Újpestnek. Az én időmben a Loki top csapatnak számított, zsinórban nyerték a bajnoki címeket, mindig telt ház és jó hangulat volt az Oláh Gábor utcai Stadionban. Szerettem meccset vezetni a piros-fehéreknek, de tudtam, nem lesz könnyű dolgom, főleg a rangadókon, de sosem féltem ezektől a találkozóktól.

A korábbi évekkel ellentétben, nemzetközi mérkőzéseken mintha mellőznék a magyar játékvezetőket. Ön szerint mi lehet ennek az oka?

Mivel nem dolgozom a hazai játékvezetésben, nem lenne etikus, ha kritikát fogalmaznék meg. Viszont az sokat elárul, hogy a két legrangosabb sorozatban, a BL-ben és az EL-ben, illetve most az Európa-bajnokságon nincs magyar játékvezető, csak a Konferencia Ligában. Anno Kassa Viktor három BL meccset vezetett egy őszi szezonban, Vad István és én három-három EL találkozót. Azt elfogadom, hogy itthon nincs szükség rám, de egy évek óta külföldön dolgozó Kassai Viktorra vagy Erdős Gáborra, Vámos Tiborra, Kispál Róbertre sem, azt nehéz megérteni. Mindannyian komoly nemzetközi tapasztalatokkal bírnak, mégsem vonják be őket a játékvezetői oktatásba, ez pedig elgondolkodtató.

Ha hívnák, menne?

Tartozom annyival a magyar labdarúgásnak-játékvezetésnek, ha felkérnének, mindent félreteszek, hogy tudásommal és tapasztalataimmal segítsem a hazai játékvezetést. De erre jelenleg kevés az esély.

Kassait megütötték, két másik magyar FIFA-bírót leköptek – a kemény pillanatokról is vallottak a korábbi játékvezetők

A World Soccer magazin márciusi száma három korábbi magyar FIFA-játékvezetőt szólaltatott meg, sztorikból nem volt hiány

Három korábbi magyar FIFA-játékvezetőt, Bede Ferencet, a 2011-es BL-döntőt vezető Kassai Viktort, valamint Szabó Zsoltot kérdezte pályafutásuk emlékezetes pillanatairól a World Soccer magazin magyar kiadása.

A cikkben a bírók az őket érő fizikai atrocitásokról is beszéltek.

„A karrierem elején egy BLASZ I-es mérkőzés 20. percben sárga lapot készültem adni az egyik játékosnak, aki kerek perec kijelentette, ha felmutatom a lapot, leköp – mondta a World Soccer magazinnak Bede Ferenc. – Mindketten betartottuk a szavunkat: én kiosztottam a sárgát, ő leköpött. Kiállítottam, és az akkori szabályok szerint tettlegesség miatt félbe is szakadt a mérkőzés.”

„Egyszer egy bevásárlóközpontban sétáltam, és egy drukker, aki felismert, felkiáltott: <Na, ez a napom is el van cseszve!>.

Annak idején Kassai Viktor sem úszta meg a tettlegességet.

„1995-ben egy megyei harmadosztályú meccsen ütött meg először és utoljára egy játékos.”

Szabó Zsoltot egy általános iskolai tornán érte váratlan atrocitás.

„Engem egyszer egy kispályás bajnokin köpött le egy játékos, oda többet nem is mentem vezetni. Akkor is csak azért vállaltam, mert az egykori általános iskolámban volt a torna…”

A játékvezetőket arról is megkérdezték, akadt-e olyan hiba pályafutásuk során, amely mély nyomot hagyott bennük.

„Sok hibám akadt, amiket szívesen kiradíroznék, vagy ha lett volna VAR, meg sem történnek – mondta a magazinnak Kassai Viktor. – Természetesen szívesebben gondolok vissza a jó meccseimre, de a hibáim is a pályafutásom részei. Gondolom, évek múltán a játékosok sem azt idézik fel, hogyan rúgott alá a másiknak, hanem hogy mekkora meccseik voltak egymás ellen.”

A három játékvezető a VAR-ról is elmondta a véleményét, valamint arról is, hogy anno miért álltak játékvezetőmnek, mit szerettek, és mit utáltak legjobban a szakmájukban.

„A VAR-nak köszönhetően többé senki sem fog futballmeccsen röplabdázó módjára kézzel „szabályos” gólt ütni – mondta Bede Ferenc. – Persze a közvélemény nehezen fogadja, ha mégis becsúszik egy-egy hiba, de a VAR mellett is emberek ülnek, és egy tizenegyes vagy kiállítás megítélésében mindig lesz szubjektivitás.”

A korábbi FIFA-bíró szerint jogtalan tizenegyessel verte a Paks a Fradit

3-2-re kikapott a címvédő FTC Pakson, amivel eldőlt, hogy Bognár György csapata zárja az élen az évet.

A meccs győztes gólja egy tizenegyesből született, ám a visszajátszások alapján úgy tűnt, Kovács Krisztián nagyon könnyen megadta magát a 16-oson belül.

„A labdarúgásban a labda megszerzése a cél, de ebben az esetben a támadó nem erre törekedett, hanem arra, hogy akadályozza a védőt a labda megszerzésére irányuló mozgásában – ekkor rúgta meg.

Innentől kezdve a csatár követte el a szabálytalanságot, tehát nemhogy büntetőt nem kellett volna adni, hanem kifelé kellett volna szabadrúgást ítélnie a játékvezetőnek

– nyilatkozta a vitatott esetről a korábbi FIFA-játékvezető, Szabó Zsolt a Sportalnak. A VAR-szobában ülők egyébként a jelenet megtekintése után nem hívták ki Andó-Szabó Sándor játékvezetőt.

A 11-est megelőző szituáció 5:08-nál látható az összefoglalóban:

Szabó szerint a Kisvárda edzője, Feczkó Tamás is jogosan kritizálta a Diósgyőr javára büntetőt ítélő Csonka Bencét, mert egy műesés előzte meg azt a tizenegyest, amelyből a DVTK megszerezte a vezetést a végül 2-1-re megnyert meccsen.

Az NB I-ben még egy fordulót rendeznék idén, aztán jöhet a téli szünet.

A Sportrádió Hazafutás című műsorában szólalt meg Szabó Zsolt, korábbi játékvezető. A pályafutása során hat kupadöntőt levezénylő szakember a magyar játékvezetés jelenlegi állapotáról, valamint az NB I-es idény utolsó fordulóinak bíróküldéséről is beszélt.

„Nemzetközileg borzasztó helyzetben vagyunk. Ha az év végén osztályzatokat kéne adni, akkor a magyar játékvezetés nemzetközi szereplése valahol az elégséges és a közepes között van. Megkérdezem az embereket, hogy mondjanak olyan labdarúgó-mérkőzést külföldön, amelyet magyar bíró vezetett, és nem nagyon emlékezünk ilyenre. Nyilván ez azért van, mert ezek olyan súlyú mérkőzések voltak. Régen, amikor még Kassai Viktor vezetett, egy egész ország fújta, hogy milyen meccsre megy. (...) Magyarországon nincs elég játékvezető a rendszerben. Puhl Sándor vb-döntője, vagy Kassai Viktor olimapiai döntője után ugrásszerűen megnőtt a játékvezetők száma. Most vannak olyan megyék, ahol a megyei igazgatóság beleszól a mérkőzések kezdési időpontjába azért, hogy legyen három játékvezető a megye I-es, illetve a  megyes II-es meccseken” – vázolta fel a hazai játékvezetés problémáit Szabó Zsolt, majd az NB I-es bíróküldés probémáira is kitért.

„Az elmúlt években azért dőlt hátra a játékvezetés, mert az utolsó fordulókban az kiesésről és a dobogós helyekről döntő meccseken a játékvezetők nem követtek el komoly hibákat. (...) Ezúttal kódolva volt a hiba. Én amikor láttam az utolsó fordulók küldését, azzal szembesültem, hogy az utolsó fordulókban az összes nehéz, vagy nehéznek ígérkező mérkőzést Vad II István és Berke Balázs vezette. Na most, addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. A magyar játékvezetésnek igencsak negatív eredménye, hogy az utolsó fordulóban nem tud 4-5 hasonló szintű játékvezetőt felmutatni, akikre rá lehet bízni egy mérkőzést, mert jól le fogja vezetni” – fogalmazott Szabó Zsolt.

A korábbi nemzetközi játékvezető, Szabó Zsolt mellett a Soroksáron futballozó Holczer Ádám, Szombathy Pál újságíró és Éless Dénes marketingszakértő voltak a Hétközi Forduló legújabb adásának vendégei.

Az NB1.hu talkshow-jában téma volt a DVSC-Puskás Akadémia meccs is, aminek kapcsán Szabó Zsolt kemény kritikával illette az 1-0-s felcsúti győzelemmel végződött bajnokit vezető Bognár Tamást.

„A 20. perc környékén, amikor asszem a negyedik sárgát osztotta ki Bognár Tamás, úgy, hogy volt talán hat fault a mérkőzésen, akkor mondtam, hogy hát, itt valami nagyon el van mérve” – kezdett bele Szabó Zsolt, aki maga is kint volt a mérkőzésen. “Olyanokért jött a sárga, hogy néztem, hogy jól van, és mi lesz, ha itt lesz egy komolyabb összecsapás a mérkőzésen? A játékvezető a saját csapdájába esett, mert apró dolgokért szórta a sárga lapokat, és amikor be kellett volna lépni játékvezetőként a meccsbe, akkor már nem merte adott esetben a második sárgát elővenni, mert érezte azt, hogy ha a 30. percben már a nyolcadik sárgánál tartunk, akkor itt előbb-utóbb problémák lesznek.”

A meccs menedzselése – játékvezetői szemmel – borzasztó volt.

– mondta Szabó Zsolt, aki hozzátette, hogy ez a meccs is megmutatta, hogy jó, hogy van videóbíró, mert szabad szemmel nehéz lett volna jól megítélni azt a szituációt, amikor Bognár 11-est ítélt Varga Kevin javára. A mérkőzés játékvezetője a VAR-nak köszönhetően visszavonta azt az ítéletét, helyesen.

Holczer Ádám, aki aktív labdarúgóként az NB II-es Soroksárt erősíti, a kiállított Ferenczi János  felelősségét is felhozta: „Ha a meccs vége felé a játékosuk belemegy egy ilyen adok-kapokba, és jogosan kiállítják, akkor itt mi a felháborodás tárgya? Ebben az esetben inkább a balhátvédemet vonnám felelősségre, hogy miért hozza cserbe a csapatot egy ilyen cselekedettel? Mert ott a fault maga egy felesleges dolog volt. Én a kapuból ezt úgy élem meg, hogy a balhátvéd, egy perccel a vége előtt ajándékozott egy fix rögzített helyzetet az ellenfélnek, amiből magas szinteken könnyen gólt lehet szerezni.”

Értem, hogy kikapott a Loki, és valakire haragudni kell, de mindig a megfelelő emberre érdemes haragudni.

– összegzett Holczer Ádám, aki szerint a meccs tétje sem menti fel a játékosokat a felelősség alól.

A DVSC-Puskás Akadémia meccs után történt öltözőfolyosói incidens miatt, amely során az MLSZ Fegyelmi Bizottsága szerint a kiállított Ferenczi mellett Dzsudzsák Balázs is sportszerűtlenül viselkedett, Ferenczit három, Dzsudzsákot két meccsre eltiltotta a szövetség. Az NB I negyedik helyén álló DVSC Zalaegerszegre látogat vasárnap, a 28. fordulóban.

Részletek Szabó Zsolt értékeléséből:

Előtérben a háttéremberek – ezúttal a játékvezetők teljesítményét elemeztük a vasárnap véget ért katari világbajnokság kapcsán. Az általános színvonalról, a sokat vitatott VAR-rendszerről, Kovács István mellőzéséről és a döntőt vezető Szymon Marciniak szerepéről is szó esett. Két korábbi játékvezetővel, a 2010-es vb-n a spanyol–német elődöntőt vezető Kassai Viktorral, valamint az 1999 és 2011 között nemzetközi játékvezető, 321 NB I-es mérkőzésen dirigáló Szabó Zsolttal beszélgettünk.

– Milyenek voltak a katari világbajnokság általános tapasztalatai a játékvezetés tükrében?
Kassai Viktor: – A vébé hatvannégy mérkőzésére harminchat játékvezetőt és huszonnégy videóbírót jelölt a FIFA, ami azért érdemel említést, mert ekkora keret esetén – a partjelzőket még nem is számolva – szinte lehetetlen, hogy a játékvezetők mindegyike hasonló tudású legyen. Ahhoz, hogy nagyjából azonos értelmezés és gondolkodásmód szerint ítéljék meg a vitatott eseteket, rengeteg továbbképzés szükséges nemcsak a vb előtt, hanem folyamatosan a torna idején is. Ez óriási feladat volt a FIFA Pier­luigi Collina vezette játékvezetői bizottságának.

Szabó Zsolt: – Korábban is megfigyelhető volt, hogy három jól elkülöníthető iskola létezik. Vannak az európai játékvezetők, a dél-amerikaiak – és az összes többi... Senkit sem megbántva természetesen. Nem volt meglepetés, hogy az igazán éles mérkőzéseket az első két csoport képviselői között osztották el, a kieséses szakaszban már csak olyan játékvezetők kaptak szerepet, akiknek jelentős a tapasztaltuk, hozzászoktak a nagy tétre menő mérkőzések dirigálásához, a BL-ben vagy a brazil, argentin bajnokság csúcsrangadóin edződnek. Kivétel ez alól a bronzmérkőzés, amelyet a katari kolléga vezetett, de az nyilvánvalóan sportdiplomáciai döntés volt.

Kassai Viktor: – Ha valaki azt gondolta volna a vébé előtt, hogy a VAR-rendszer használatával megszűnnek a vitatott ítéletek, annak csalódnia kellett. A technológia bevezetése rengeteg hibás döntést kijavított, de továbbra is maradnak vitás esetek. Az egyértelmű szituációkban könnyű döntéseket hozni, de sok esetben a helyes ítélet a szabály értelmezésének függvénye, amiről sokszor a játékvezetők is különbözőképpen vélekednek. Ez olyan, mint amikor az egyik szurkolónak az argentin, a másiknak a spanyol együttes játéka tetszik, az edzők sem ugyanúgy olvassák a csapatok taktikáját, ugyanígy a játékvezetők között is előfordulhat véleménykülönbség. Volt olyan eset, amely szakmai berkeken belül is nagy port kavart: kezezés miatt megadott tizenegyes, látszólag egyértelmű esetnek tűnt, de sajnos a VAR-szobában ülők tévútra vitték az eredetileg jól ítélkező játékvezetőt. Akinek ez különösen fájdalmas lehetett, hiszen ezek után már nem is kapott több mérkőzést...

Szabó Zsolt: – Hibák mindig lesznek. Még viszonylag friss az eset, nem értettem, hogy a bronzmérkőzésen miért Marokkó reklamált hevesen, amikor olyan egyértelmű tizenegyest nem kaptak meg a horvátok, hogy magam képtelen voltam felfogni, miként nézhette el az esetet a játékvezető a VAR-szobában ülőkkel együtt. A videóbíró intézménye szerintem jó, de a belé vetett hit meginog, amikor ilyen érthetetlen döntések születnek.

Kassai Viktor: – Aki szakértő szemmel figyelte a játékvezetők foglalkoztatottságát, észrevehette, kik azok, akikben nagyon bízott a FIFA. Egyes játékvezetők egy vagy két mérkőzésre kaptak csak megbízatást a csoportkörben, de a kieséses szakaszban szinte csak a legtöbb rutinnal felvértezettek kaptak szerepet. Láthattuk, hogy például az olasz Daniele Orsato kivétel nélkül kiemelt rangadót kapott: a nyitó meccset követően az Argentína-Mexikó csoportmérkőzést, majd az elődöntő egyik meccsét. Tapasztalatból mondhatom, egy világbajnokságon minden meccs „élet-halál” kérdése a játékvezetőknek is: ha jól vezetsz, van esélyed következő feladatra, ha hibázol, nincs. Így azok a játékvezetők kapnak lehetőséget a legfontosabb mérkőzéseken, akik a tornán a leginkább meg­győző teljesítményt nyújtották.

– Ez határozza meg, ki vezeti a döntőt?
Kassai Viktor: – Alapvetően igen, de ott van például a francia Clément Turpin esete, aki három sikeres mérkőzést követően kényszerült hazautazni, mert a francia válogatott bekerült az elődöntőbe – így a FIFA íratlan szabályai szerint már csak otthonról figyelhette az elődöntőt és az érmekért zajló csatákat.

Szabó Zsolt: – Ugyanez igaz Fernando Rapallinire, az argentin játékvezetőre – a torna közben senki sem tudja, mely csapatok jutnak a döntőbe. Az ő esélyeit az is csökkentette, hogy legutóbb, kétezertizennyolcban éppen argentin játékvezetőre bízták a döntőt, és szinte kizárható, hogy kétszer egymás után ugyanabból az országból érkező bíró kapja a döntőt.

– Mérkőzést szinte mindenki kapott – a kevés kivételek egyike a nagykárolyi Kovács István.
Kassai Viktor: – Katarba mind a harminchat játékvezető úgy érkezett, hogy esélye van sípba fújni, de erre heten egyáltalán nem kaptak lehetőséget. Az elmúlt vébékhez hasonlóan a FIFA most sem közölte előre, kik lesznek a tartalékok, akik bár közelről nézhették a meccseket, kissé csalódottan térhettek haza. Amikor István először kapott a tornán tartalék-játékvezetői feladatot, még bíztam benne, hogy vezethet is mérkőzést, de az idő múlásával világossá vált, nem így lesz. Együttérzek vele, de a feladat adva van: a következő három és fél évben meg kell győznie a FIFA játékvezetői bizottságát, hogy fontosabb szerepet kapjon kétezerhuszonhatban.

Szabó Zsolt: – Meglepett ez a történet. Jól vezetett a BL-ben, rábízták az először megrendezett Európa-konferencia­liga döntőjét. Alig emlékszem hasonlóra, hogy valaki ott van a tornán, de nem vezet meccset, talán csak a svéd Martin Hansson esete ugrik be. Ő vezette a francia–ír pótselejtezőt, amelyen nyilvánvaló kezezést követően született gól döntötte el, hogy a franciák mehetnek a kétezertízes tornára, az írek pedig nem, így érthető volt, hogy bár a vébére elutazott, mérkőzést nem bíztak rá.

– A legtöbb témát a játékvezetéssel kapcsolatban még mindig a VAR szolgáltatja. Jól vizsgázott a rendszer ezen a világbajnokságon? Hogyan lehetne még jobbá, hasznosabbá tenni?
Szabó Zsolt: – Van egy kis szívfájdalmam, noha az elsők között kardoskodtam a VAR mellett. Amikor azt méricskélték, hány milliméteren múlt, hogy nem volt kint a labda, midőn Japán gólt szerzett Spanyolország ellen, úgy éreztem: az informatikusok, a matematikusok egyet előre-, a labdarúgó-játékvezetők egyet hátraléptek a futball rendszerében. Jól emlékszünk a fotókra, mémekre, amelyek azokban a napokban bejárták az internetet, és bár a számítógép döntését elfogadom, nekem ez az egész kicsit életidegen a labdarúgástól. Talán régimódi vagyok, de amikor a játékvezető csak a saját szemére hagyatkozhatott, százból százszor kirúgást ítélt volna abban a helyzetben, és lehet, hogy a számítógép szerint tévedek, tudom, hogy chip van a labdában, és elfogadom a döntést – mégis számomra kicsit szívfájdító ez az egész. Mert nekem a játékvezetés nem csupán abból áll, hogy pontosan tudom a szabályokat, és azokat a megfelelő pillanatban helyesen alkalmazom is, hanem ahogyan mi magunk között mondani szoktuk, menedzseljük a mérkőzést – érzék kell ahhoz, hogy az adott pillanatban eltaláld, mire van szükség, hogy a mérkőzés rendben, nyugalomban mehessen tovább. Minél többet használjuk a számítógépet, annál inkább kihalnak az igazi egyéniségek. Erről egészen konkrét, közeli példát mondhatok. Puhl Sándor talán nem tudta fejből mondani a szabálykönyvet, de úgy vezette a mérkőzést, úgy irányította az eseményeket, hogy a vitatható döntést is elfogadta tőle mindenki. És ez a titok, ehhez nem kellett neki számítógép. Nekem az a fontos, hogy ne a gépek vezessék a mérkőzést, hanem egy ember, aki érti és érzi, mire van szükség, hogy a játék, a játékos legyen főszerepben.

Kassai Viktor: – A világ legelismertebb szaktekintélyei éveken át tesztelték, mikor és hogyan használják a VAR-rendszert. Hogy ne túl sokszor szakítsa félbe a játékot, de amikor igazán fontos, lépjen közbe – ehhez ki kellett dolgozni egy alapszabályrendszert. Hiba még így is lesz, és mindig a játékvezetői tévedés lesz másnap a címlapokon, a helyes döntés mindenkinek természetes. A technika segítségével egyetlen lesről született gólt sem adtak meg a hatvannégy mérkőzésen, sőt, az úgynevezett félautomata rendszerrel jelentősen felgyorsult egy-egy vitatott leshelyzet eldöntése. A VAR használatával a kapitális bírói hibák lehetősége szinte kizárható. Diego Maradona ezerkilencszáznyolcvanhatban kézzel ütötte a kapuba a labdát, ma elképzelhetetlen, hogy hasonló esetben gólt ítéljenek. A döntőben az argentinok harmadik góljánál a labda talán annyival volt a gólvonal mögött, mint kétezertízben, amikor az angol Frank Lampard lövése után a labda lepattant a lécről, de akkor a technika még nem segíthetett a játékvezetőnek. Ma már igen. Ha esetleg a játékvezető nem látta volna tisztán, mi történt, a gólvonal-technológia közreműködésével megadta volna azt a gólt. Ezen a világbajnokságon sokszor kritizálták a VAR-rendszert, de az mindenképpen a javára írható, hogy legalább húsz-huszonöt súlyos hiba kijavítása volt lehetséges a VAR-szobából, amely igazságosabbá tette a mérkőzések kimenetélét.

– Mennyire volt meglepő, hogy Szymon Marciniak vezette az Argentína–Franciaország világbajnoki döntőt?
Szabó Zsolt: – Az európai színtéren jól ismert játékvezető, ráadásul a magyar–lengyel barátság miatt nagyon szurkoltam neki. Külön öröm az a sporttörténeti pillanat, hogy egyik asszisztense, Tomasz Listkiewicz döntőn lengethetett ugyanúgy, mint az édesapja, Michal Listkiewicz ezerkilencszázkilencvenben. Misit jól ismerjük, hiszen Budapesten tanult, jól beszél magyarul, Nagy Miklós korábbi jb-elnök mutatott be neki több mint húsz éve, régi barátság fűz hozzá. És az is eszembe jut, hogy milyen fontos a sportdiplomácia a játékvezetés területén, Michal Listkiewicz tapasztalatára számít a lengyel futballszövetség és az UEFA is – megfelelő háttér nélkül senki sem juthat ilyen messzire. Nyilván nem volt hátrány, hogy Michal korábban volt az UEFA- és a FIFA-jb tagja is.

– Ide kapcsolódik, hogy egymás után ez volt a harmadik világbajnokság, amelyen labdarúgásunkat nem képviselte magyar játékvezető.
Kassai Viktor: – Én már egy ideje nem a magyar futballban dolgozom, így ehhez nem tudok hozzászólni...

Szabó Zsolt: – A lengyel példa a legjobb! Az MLSZ jb az elmúlt tíz évben nem készült fel arra, hogy mi történik, ha Kassai Viktor egyszer abbahagyja a játékvezetést. A vébére a BL-ben szereplő legjobbak mehetnek, nekünk ma nincs ilyen játékvezetőnk. Amikor Puhl Sándor döntőt vezetett, Szepesi György a FIFA végrehajtó bizottságának, Palotai Károly a FIFA-jb-nek volt a tagja. Amikor Kassai Viktor elődöntőt vezetett, Vágner László kiváló kapcsolatot ápolt a FIFA-jb, az UEFA-jb tagjaival. Ma Csányi Sándor MLSZ-elnök a FIFA, az UEFA végrehajtó bizottságának tagja, de a magyar játékvezetés érdekeit senki sem képviseli a nemzetközi szövetség illetékeseinél. Egyedül Kassai Viktornak van esélye arra, hogy a legmagasabb szinten képviselje a magyar játékvezetést, de neki most az a feladata, hogy a bolgár játékvezetőket menedzselje. Szymon Mar­ciniak mutatta meg nekünk: a lengyelek kihasználják, hogy vannak tapasztalt, nemzetközileg elismert szakembereik.

 VITÁS ESETEK A KATARI VILÁGBAJNOKSÁGON

Számos esetben (gólnál, szabálytalanságnál) fel lehetett tenni a kérdést: jól döntött-e a játékvezető? A katari világbajnokság vitás esetei közül ötöt emeltünk ki.

Ecuador–Katar: Enner Valencia meg nem adott gólja A nyitó meccs harmadik percét követő huzavona után érvénytelenítették az ecuadori Enner Valencia elsőre szabályosnak tetsző gólját a házigazda Katar ellen. Több sem kellett, a közösségi médiában csalást kiáltottak, és mindenkiben felrémlett a 2002-es vb, amelyen túlzottan is segítették a társházigazda Dél-Koreát a játékvezetők. A nézők a tévében és a helyszínen sem láthatták a perdöntő felvételt, az animációs képek azonban minden kétséget kizáróan megmutatták, hogy les volt. A VAR-szobában jó döntést hozott társaival a lengyel Tomasz Listkiewicz, akit aztán a döntő partjelzőjeként láttunk viszont.

Japán–Spanyolország: Tanaka Ao gólja Miután 48 percig nem sok köze volt Japánnak a Spanyolország elleni utolsó csoportmeccs­hez, mindenkit sokkoltak a távol-keletiek, hogy két perc alatt fordítottak. A második gól, Tanaka Aóé azonban óriási vitát váltott ki, mert szabad szemmel úgy látszott, a gólt előkészítő Mitoma Kaoru az alapvonalon túlról kanalazta vissza a labdát. Hosszas számítógépes ellenőrzés következett, a VAR-szoba végül arra jutott, hogy nem volt kinn a labda. De erről csak órákkal a meccs után tett ki bizonyító erejű – bár sokak szerint manipulált – fotót a FIFA.

Uruguay–Ghána: Edinson Cavani fellökése Különös szemlélettel vezette az utolsó csoportkörben az Uruguay–Ghána meccset a német Daniel Siebert, aki az első félidőben nevetséges tizenegyest adott Ghánának, majd a másodikban kétszer sem ítélt a dél-amerikaiaknak. A második volt fájóbb, mert a 2–0-ra vezető uruguayiaknak még egy gól kellett volna a továbbjutáshoz, és amikor a 93. percben a tizenhatoson belül Alidu Seidu fellökte Edinson Cavanit, a játékvezető visszanézni sem volt hajlandó az egyértelmű tizenegyesnek tetsző esetet. Nem csoda, hogy a csatár a lefújás után dühében feldöntötte a VAR-monitort.

Argentína–Horvátország: 11-es Julián Álvarez javára Nem vitás, hogy új mederbe terelte a mérkőzést, és vélhetően alapvetően befolyásolta az elődöntőt, amikor a 34. percben, gól nélküli állásnál Argentína büntetőhöz jutott, amelyet Lionel Messi értékesített is. Enzo Fernández jó indításával lépett ki Julián Álvarez, aki a tizenhatoson belülre érve ütközött a kapus Dominik Livakoviccsal. Kicsit olyan volt a helyzet, mint a Formula–1-ben, amikor egymást löki ki két versenyző, és mindenki azon vitázik, ki volt a hibás. Talán ezt is minősíthették volna „versenybalesetnek”, és mehetett volna tovább a játék.

Argentína–Franciaország: Lionel Messi gólja a hosszabbításban A lefújás után a többség elégedetten nyilatkozott Szymon Marciniak lengyel játékvezetőről, utóbb azonban kiderült egy s más. A német sport.de közölt egy képet, amely szerint szabálytalan volt Lionel Messi hosszabbításban szerzett gólja, mert mielőtt betalált, két argentin csere belépett a pályára, mivel azt hitték, hogy már Lautaro Martínez lövése után gól születik, de Messi csak a kipattanót értékesítette. A szabálykönyv szerint érvényteleníteni kell ilyenkor a gólt – ha a játékvezető észreveszi az esetet. Azt is utóbb szúrták ki, hogy a harmadik francia gól előtt Dayot Upamecano kézzel ütötte a labdát Kylian Mbappé elé, akinek a lövésénél szintén kézzel ért a labdába Nicolás Otamendi – azt már észrevette Marciniak, és büntetőt ítélt. Otamendit egyébként a 79. percben ki kellett volna állítani, amikor Randal Kolo Muani karját visszahúzta, majd hátulról fellökte.

A focibiro.hu szerkesztősége mellett, most már a Sportal.hu is foglalkozik az alkalmatlan küldővel.

Három héttel a Honvéd elleni, nagy port kavart rasszista balhé után ismét magára haragította a ZTE szurkolóit Bognár Tamás, aki szinte közellenséggé vált a zalaegerszegi drukkerek körében.

A rutinos játékvezető a labdarúgó-NB I idei utolsó, 16. fordulójában egy rendkívül furcsa ítélettel sokak szerint győzelemtől fosztotta meg a kék-fehéreket  a Kecskemét elleni hazai bajnokin (0-0).

A meccs 12. percében a ziccerben kilépő Szalay Szabolcsot a kecskeméti Zeke Márió hátulról felborította, a labda viszont Szendrei Norbert elé került, aki nevető harmadikként a hálóba lőtt. A találat azonban nem lett érvényes, mivel Bognár a szabálytalanságot követően rögtön a sípjába fújt, s megállította a játékot, hogy sárga lapot adjon Zekének. A lökés még a tizenhatoson kívül kezdődött, így szabadrúgás következett, amelyet Tajti Mátyás a sorfalba lőtt. A zalaiak pedig bosszankodhattak, hogy a játékvezető „megfeledkezett" az előnyszabályról.

Emlékezhetünk, három hete, a Bp. Honvéd elleni hazai vereség (0-2) alkalmával Bognár volt az, aki kiállította a holland Ricardo Moniz vezetőedzőt, amiért a pályára rohanva reklamált a kongói játékosát, Christy Manzingát ért rasszista inzultus, a vendégszurkolók huhogása miatt. (A trénert a meccs után egy hónapra eltiltották.)

A zalai szimpatizánsok már azon is csodálkoztak, hogy egy ilyen megosztó eset után néhány héttel újra Bognárt küldték hozzájuk meccset vezetni. „Bognár játékvezető folyamatosan befolyásolja a ZTE mérkőzéseinek végeredményét, ez abszurd" – írta egyikük. „Még azután a Kispest elleni balhé után volt pofája vissza jönni Egerszegre! Vicc ez az ember!" – írta egy másik dühös szurkoló.

Szabó Zsolt egykori FIFA-játékvezető is úgy véli, súlyos hiba történt, nem csak a pályán, de a bíróküldésnél is.

– A labdarúgás alapelve, hogy a vétlen csapatot előnybe kell juttatni egy ilyen esetben. Egyértelmű, hogy Bognár Tamás itt nem volt kellően körültekintő, ha egy ütemet kivár és előnyszabályt ad, pontosan ez történt volna. A gól visszavonása, és szabadrúgás ítélése súlyos hiba volt, amivel a Zalaegerszeget sújtotta – magyarázza a Sportálnak Szabó. – Nem igazán érthető az MLSZ Játékvezetői Bizottságának értékelési és bíróküldési rendszere. Egyrészt Bognár Tamás egész ősszel sorozatosan követett el súlyos hibákat, melyek jelentős részét a VAR rendszer korrigálta, de ettől függetlenül a súlyos hibákat elkövette Bognár. Másodsorban a ZTE–Kispest mérkőzésen történt balhé után erre a meccsre küldeni Bognárt komoly szakmai hozzá nem értést tükröz. Ez senkinek sem jó. Sem a csapatnak – hiszen ilyenkor beindul a teóriák gyártása a szurkolóknál, hogy provokálják őket – , sem a játékvezetőnek. Moniz mester most is a büntetését tölti, időt kellett volna hagyni, hogy lenyugodjanak a kedélyek.

Ezek után az egerszegi drukkerek már csak abban reménykedhetnek, hogy egy ideig kedvenceiknek nem Bognár vezeti majd a meccset...

1624 mérkőzés emlékeiben kutakodtunk a korábbi FIFA-bíróval.

Az NB1.hu a jövőben számos új rovattal jelentkezik, kezdésként az „Első és utolsó” nevet viselő kérdezz-felelekkel, amelyben a magyar futball jól ismert szereplői osztják meg velünk egy-egy téma kapcsán az elsőt, illetve az utolsót. Ezúttal Szabó Zsolt korábbi FIFA-játékvezetővel beszélgettünk, aki visszaemlékezett a siheder Sergio Ramos habitusára, felidézte a fegyelmi tárgyalást, ami csak számára végződött büntetéssel, és azt is, amikor Király Gábor egy meccs után megvárta őt a parkolóban.
 
Emlékszel az első NB I-es találkozódra?
Természetesen. Nem nehéz a dolog, mert amikor abbahagytam a játékvezetést, készítettem egy kis füzetet, amelyben az összes mérkőzésem ott van, pontos időponttal, saját magam által adott osztályzatokkal. Kis betűkkel írtam bele, tehát szemüveg kell hozzá, amit bizonyára sok szurkoló már húsz évvel ezelőtt is javasolt volna nekem.
Azt az 1996-os Vác-Pécs mérkőzést persze enélkül sem felejtem el. Akkor minden idők legfiatalabb játékvezetője voltam az első osztályban, szerencsére olyan meccset kaptam, ami talán magától is lement volna. Olyan sportszerű volt a találkozó, hogy a játékosok azt se vették volna észre, ha közben én lemegyek a pályáról. Az eredmény is ezt tükrözi, 5-0 volt.

Akkor biztosan megvan az is, hogy az utolsó NB I-es meccsedre milyen osztályzatot kaptál.
8,6-ot kaptam Megyebíró Jánostól, aki az ellenőr volt a találkozón. Alapesetben, ha a bíró jól lehoz egy átlagos mérkőzést, arra 8,4-es osztályzat jár, az efölötti már valami extrát jelent. Itt viszont szerintem nem volt ilyen, ez a 2018-as Újpest-Debrecen játékvezetés szempontjából nem volt nehéz, úgy gondolom, hogy a jó osztályzat inkább a pályafutásomnak szólt, sem mint ennek az egy meccsnek.
Ebben a fordulóban egyébként a Balmazújváros-Fradit is választhattam volna, ám mivel az előre is nagyon parázs meccsnek tűnt, tartottam tőle, hogy ha ott bármilyen hibát vétek, akkor évekig arról lesz majd szó, és az alapján emlékeznek majd rám. Így hát a bronzéremről döntő csatát választottam, amin szintén fontos volt, de a játékosok „vigyáztak rám”, nagyon sportszerű összecsapás volt. Mivel a Fradinak, az Újpestnek, és a Lokinak vezettem pályafutásom során a legtöbb meccset, adott volt, hogy e három csapat utolsó fordulóbeli meccsét fogom választani.

Az első tizenegyes, amit megítéltél?
Erre nem emlékszem pontosan, a kezdő játékvezetők többnyire serdülő és ifjúsági meccseket fújnak. Ez annyira nem maradt meg bennem, de valószínűleg jogos volt, hiszen most is itt vagyok, túléltem.

Az első igazán kemény szitok, amit meghallottál a nézőtérről pályád során?
Az, hogy szidják a játékvezetőt, hozzátartozik a játékhoz. Amikor a szurkoló megveszi a jegyet a mérkőzésre, tulajdonképpen ez is benne van az árban. Persze már az első meccsemen is voltak ilyenek, de amikor több ezer ember kórusban szidott, az soha nem érdekelt igazán.
Viszont volt egy Puskás Akadémia-Pápa mérkőzés az NB I-ben, amit a felcsúti stadionépítés miatt Székesfehérváron játszottak, nem túlzok, nagyjából 30 ember előtt. Itt volt egy pápai szurkoló, aki szerintem csak azért utazott ennyit, hogy engem szidjon. Ez borzasztó volt, de az ember persze nem szólhat ki ilyenkor, még ha szívesen tenné is. Mikor a szünetre mentünk, megláttam őt és egy széles mosollyal kiintettem neki. A második félidőben már nem szidott, pedig nem hiszem, hogy jobban vagy rosszabbul vezettem volna a meccset.

Ki volt az utolsó játékos, akit kiállítottál?
Hú, na ehhez puskáznom kell a füzetemből. Barczi Dávid, második sárga lappal egy Videoton-Vasas meccsen 2018 februárjában, de már meg nem tudom mondani, miért. Ugyanebből a szezonból viszont emlékszem a Haladás stadionavatójára a Fradi ellen. Ott Priskint Tamást állítottam ki, már volt egy sárgája és kakaskodni kezdett Predrag Bosnjakkal. Tüzes mérkőzés volt, Tamás a végén elvesztette a türelmét, ezért adtam neki a második sárgáját.
Egyébként ezután a meccs után várt meg engem a parkolóban Király Gábor. Már alig voltak ott, csak egy autót láttam a parkolóban, amiről kiderült, hogy az övé volt. Megköszönte, hogy levezettem a mérkőzést, szombathelyiként nagy élmény volt neki a stadionavató.

Az utolsó nemzetközi meccs, amelyen játékvezetőként működtél?
2011-ben egy Dinamo Bukarest-Hapoel Tel-Aviv EL-mérkőzés. Emlékszem, Solymosi Péter volt a tartalékbíró a stábban, és a meccs előtt viccesen azt mondta, ha adok egy tizenegyest, ő beszalad és elrúgja. Azóta nem hiszek az ígéreteiben, hiszen három büntető volt azon a mérkőzésen, de egyszer sem tette ezt meg. Összesen 1624 mérkőzésen működtem közre valamilyen minőségben a játékvezetői stábban, ha mindre nem is emlékszem, mindegyiknek meg van a sztorija.

Az első sport, amit gyerekként kipróbáltál?
Természetesen a foci, de hamar a játékvezetésre terelődtem. Egy általános iskolai focizás során összevesztünk egy társammal egy vitatott kezezésen, állítólag össze is verekedtünk, így az osztályfőnök eltiltott engem a focitól. Így tévedtem le a Kőbányai Lombik csapatának edzéseire. Itt csapatkapitány is voltam, de nem azért mert én voltam a legjobb focista – mert például Wéber Gábor, a kiváló autóversenyző nálam jobb volt, és egy csapatban fociztunk – hanem azért, mert én tudtam mindenki telefonszámát, így én hívtam fel mindenkit pénteken, hogy szombaton leszünk-e elegen a meccsre. Egy itteni edzőmeccsen, ahol nem játszottam, az edző adott nekem egy sípot, és mondta, hogy levezethetem a találkozót. Utána megdicsért, hogy milyen jó érzékem van hozzá. Bele is kezdtem a tanfolyamba, amit elsőre még abbahagytam, de a következő évfolyamban már végigcsináltam, így 1989-ben 17 évesen levizsgáztam.

Az utolsó nyaralásod?
Van egy térkép az irodámban, amelyen kis zászlók jelölik, hogy hol jártam játékvezetőként. Európában mindössze két ország maradt ki, Feröer-szigetek és Luxemburg. Ezért úgy döntöttem, ha nyaralni megyek, távolabbra megyek, mint Európa. Így jártam Kuala Lumpurban és Thaiföldön, de most nem emlékszem pontosan, hogy melyik volt a legutóbbi, ezek még a járványidőszak előtt történtek.

Ki volt az első világsztár futballista, akinek meccset vezethettél?
Sok kiemelkedő játékossal találkozhattam a mérkőzéseken, a legnagyobbak közül az első Alan Shearer volt, neki 2005-ben egy Heerenveen-Newcastle UEFA-kupa meccsen fújtam. De 2002-ben például Dániában egy U17-es Eb-n vezettem meccset a spanyoloknak, ahol az egyik védő Sergio Ramos volt.

Már fiatalon is a bírók réme volt?
Fogalmazzunk úgy, hogy már akkor is nehezen kezelhető játékos volt. A futballisták megmaradnak az emberben, ennek a korosztálynak utána még későbbi tornákon is vezettem két-három meccsét, ő rá kifejezetten emlékszem. De nem jellemző a világsztárokra, hogy problémásak lennének, legtöbbjük tudja, hogy a játékvezetővel partnerként kell működnie, és profin állnak hozzá ehhez.

És az első edző, akit a lelátóra küldtél?
Voltak páran, bevallom az elsőre nem emlékszem, de egy érdekes sztorim fűződik Pintér Attilához. Őt még soproni vezetőedzőként állítottam ki az asszisztensével együtt, de akkor még nem volt automatikus az ezzel járó eltiltás. A fegyelmin végül mindenkit fel is mentettek, egyedül én kaptam büntetést. Na nem az MLSZ-től, ugyanis annyira hosszú volt a tárgyalás, hogy mire leértem az autómhoz, lejárt a parkolójegyem és több ezer forintra büntettek.

Mi volt az utolsó sikered a civil munkádban, amire különösen büszke vagy?

Projektmenedzserként dolgozom a Fővárosi Vízműveknél, ahol a Sportkör vezetése is a feladataim közé tartozik. Négy éve egy sporttelepfejlesztési programot hajtottunk végre: egy új műfüves pályát és egy új öltözőt is építettünk 90%-os állami támogatásból. Sokszor támadják a politikát, hogy nem fektet a tömegsportba, na ez pont egy ellenpélda, hiszen a futballcsapatunkban sok fiatal van, illetve van öregfiúk csapat is. Ez egy nagy fejlesztés, amire büszke vagyok, mert ezek ott maradnak akkor is, mikor az én elnöki mandátumom már lejárt. Ráadásul a mostani gazdasági viszonyok között az sem biztos, hogy a sportkör be tudná vállalni az egyébként nem csekély 10%-os önerőt, így örülök, hogy ez a projekt már akkor megvalósult.

„Ha ez nem piros, akkor mi az? Minek a VAR, ha nem tudják használni rendesen?”

Tette fel a kérdést az egyik kommentelő az M4 Sport bejegyzése alatt, amiben Pátkai Máté durva belépője látható a szombati Kecskemét-Vasas focimeccsen. Egy másik szurkoló ezt írta: „Remélem, eltiltják a bírót pár meccsre, mert ez óriási hiba”.

A labdarúgó-NB I első fordulójában két újoncának összecsapásán az angyalföldi Pátkai a 25. percben csúszott rá nyújtott lábbal Uros Djuranovic sípcsontjára. A montenegrói futballista nagyot repült és meg is sérült, Erdős József játékvezető nem látta szabálytalanságnak az esetet, a videóelemző (VAR) szobában ülők azonban lehetséges piros lapot vizsgálva visszanézték az első ránézésre ijesztőnek tűnő belépőt, amelyet végül szabályosnak ítéltek.

Szabó Zsolt, korábbi FIFA-játékvezető sem értette, miért nem állította ki Pátkait a bíró.

– Nálam ez egyértelműen piros lap lett volna, ha még aktív lennék, s én vezetem ezt a meccset – mondta Szabó. – Erdős nem látta vagy elnézte. Persze van ilyen, de kérdés, ha már van VAR, akkor a videóbírósok miért nem segítettek neki? Meglehet, Pátkai eltalálta a labdát is, de nagyon sérülésveszélyes szituáció volt, kisebbért is állítottak már ki játékost. Tudom, vizsgálták, de aki látta ezt a szituációt, annak egyértelmű, hogy ez súlyos szabálytalanság volt, és kiállításnak kellett volna következnie.

VIDEÓ ELÉRHETŐ ITT

A statisztikák alátámasztják, hogy a VAR tényleg szinte mindent lát, ám ahhoz, hogy ezt a magyar futballban dolgozók felismerjék, 17 fordulónak és egy téli szünetnek kellett eltelnie. De ki a VAR-hatás nyertese?

Az MLSZ  az OTP Bank Liga 2021-2022-es idényének kezdetén vezette be a videóbírót (VAR). Az első forduló óta kétszer is górcső alá vettük a VAR profi futballunkra mért hatását, most zárásként, 33 forduló után ismét megtesszük ezt.

Először mindjárt a második fordulót követően szúrt szemet az, hogy 11 mérkőzés (a MOL Fehérvár-FTC meccset elhalasztották) alatt 57 sárga mellett kiugróan magas számban, 10 alkalommal mutatták fel a piros lapot a sporik. Ez a számsor a tavalyi év első két fordulójának adataival összevetve azt mutatta, hogy a gyepen lévő játékvezetők, illetve a VAR-szobában sasoló kollégái a lassításokat látva sokkal szigorúbban ítélkeztek, mert

• a sárga lapok száma majd’ 20 százalékkal emelkedett,
• a piros lapoké közel a négyszeresére,
• a megadott büntetőké majd’ duplájára nőtt (3, illetve 5).

A második forduló kiugró adatainak ismeretében azt jósoltuk, hogy ha a játékvezetői testület nem változtat drasztikusan a felfogásán, és ugyanolyan szellemben ítéli meg a meccs rohanása alatt eddig szabad szemmel nem észrevett vagy nem megfelelően megítélt szabálytalanságokat, játékszituációkat, úgy

• alighanem előbb-utóbb tisztább játékra kényszerítik a labdarúgókat,
• míg az edzőket a játékfelfogásuk újragondolására sarkalják majd.

Féltáv után újra megvizsgálva az adatokat Szabó Zsolt korábbi FIFA-játékvezető arra a megállapításra jutott, hogy a VAR kifejezetten és radikálisan csökkentette a játékvezetői hibák számát azon négy esetben – a gól szabályos körülmények között született-e; 16-oson belüli szabálytalanság valódisága és súlyossága; közvetlen piros lapos szituációk, személytévesztés a lapok kiosztásánál –, amelyben közbeavatkozhat. Szabó azt is megállapította, hogy a játékosoknál még nem nagyon lehetett tetten érni azt a felismerést, hogy a videóbíró tényleg mindent lát. A pályára lépő labdarúgók követték az NB I-ben évek óta megszokott általános stílust, az emberkedést, a játék folyamatos tördelését. A VAR szigora azonban lecsapott, mert az 1-17. forduló között az előző bajnoksághoz képest

• 35-ről 48-ra emelkedett a megadott büntetők száma.
• A sárgák ugyan nem relevánsan, de szintén emelkedtek, fordulónként átlagban 28,7-ről 29,9-re, ugyanakkor
• a piros lapok száma ennél markánsabban, 25-ről 38-ra nőtt.

Utóbbi, ha nem is követi az első két forduló durva, majd négyszeresre nőtt értékét, de a több mint 50 százalékos változás így is kiugró, főképp annak fényében, hogy a teljes 2020-2021-es szezonban 44 alkalommal húzták elő a sporik összesen a pirosat.

Tavasszal vált szemmel láthatóvá a VAR-hatás

Érdekes, hogy a 2022-es naptári évben, az idei bajnokság második félévében lejátszott 16 mérkőzésen Szabó Zsoltnak azon mondása is beigazolódott, hogy a csapatoknak, a játékosoknak tisztábban kell játszaniuk, fejlődniük kell a szabályos szerelések tekintetében, mert a VAR-hatás erre kényszeríti őket. Úgy látszik, a téli szünetben szinte mindenhol leesett a tantusz, mert a tavaszi 16 forduló alatt

38-ról 15-re, fordulónként 2,23-ról 0,9-re csökkent a kiállítások száma, míg a megadott büntetők száma is feleződött (48 helyett 24).

Ha figyelembe vesszük azt az adatot is, hogy a meccsenkénti átlagos szabálytalanságok száma a 2020-2021-es bajnokságban még 15,7 volt, ám tavaly ősszel már 13,9-re, tavasszal pedig 13,5-re csökkent, úgy azt is nyugtázhatjuk, hogy a VAR bevezetésének hála nőtt a játék folyamatossága. Márpedig a kevésbé tördelt futball fegyelmezettebb csapatmunkára ösztönöz, egyéni szinten nagyobb intenzitásra késztet.

A VAR három téren fejtett ki kézzelfogható hatást.

• A pályán: melyik az az edző, aki a VAR elsőéves tapasztalata alapján továbbra is azokat a futballistákat részesíti előnyben, akik reflexből odarúgnak, amint valaki el akar/tud futni mellettük? Az ilyen habitusú, tudású védekező futballisták időzített bombákká váltak, ezért szép lassan itthon is háttérbe szorulnak. Eközben felértékelődnek azok, akik tiszta szerelésekre, tiszta játékra törekednek, az azonnal faultolás helyett inkább nem engedik ráfordulni, lassítják, a szélre terelik az ellenfél labdát birtokló játékosát, és ezzel segítik csapatuk támadásból védekezésbe átmenetét.
• A nézőtéren: nyertesek a tévé előtt ülő, még inkább a stadionokba jegyet váltó szurkolók. Mert bár az NB I átlagos színvonala elég messze van a top 5 bajnokság bármelyikétől, de a folyamatosabb játékkal az iram is nő, közelít a középbajnokságok átlagához, nyíltabbak, élvezetesebbek, szórakoztatóbbak a meccsek.
• A válogatottnál: ez a játékos- és játékfelfogás sokkal közelebb áll a nemzetközi trendhez, mint a régi. Ezért végső soron Marco Rossi is nyert a VAR-ral, mert kockázatmentesebben nyúlhat az itthon, a korábbinál nagyobb terhelést kapó játékosokhoz, lásd Nagy Zsolt vagy éppen Loic Nego teljesítményét az angolok ellen.

Lezárult az NB I őszi szezonja, az első olyan, amelyben a játékvezetők munkáját a videobírós asszisztens, azaz a VAR segítette. Az MLSZ, megszakítva a bíráskodással kapcsolatos évtizedes hallgatását, nyilvánossá tette az első 17 forduló megállapításait. A statisztikák azt sugallják, az előző bajnoki évadhoz képest jelentős százalékkal csökkent a mérkőzést befolyásoló hibák száma.