Puhl Sándor példája indította el, az utolsó mérkőzésén pedig már a saját fiával együtt szolgálhatta a labdarúgást. Keszthelyi Tamás 447 NB III-as találkozóval a háta mögött zárta le aktív játékvezetői pályafutását. A búcsú könnyeket hozott, a futballtól azonban nem szakad el: tapasztalatával a következő generációt szeretné segíteni.

Kevés sportembernek adatik meg, hogy maga választhassa meg pályafutása utolsó mérkőzésének helyszínét és társait. Keszthelyi Tamás számára ez a lehetőség különleges ajándékot jelentett: október 31-én, a Haladás FC–Bicskei TC találkozón Szalai László játékvezető mellett a másik asszisztens a fia, Keszthelyi Krisztián volt.

A lelátón családtagok és barátok figyelték a búcsúmérkőzést. A pályán ugyanakkor az utolsó pillanatig összpontosítani kellett: a kilencvenöt perc munkát bőven adott a játékvezetői csapatnak, a hajrában három piros lap is előkerült.

– Nem mindenkinek adatik meg búcsúmérkőzés, főleg úgy, hogy azon a saját fiával lehessen együtt. Már ezért is megérte az elmúlt több mint harminc év – fogalmazott Keszthelyi Tamás.

A hosszú történet az 1994-es világbajnokság után kezdődött. A döntőt vezető Puhl Sándor teljesítménye láttán gondolkodott el először azon, milyen lehet játékvezetőnek lenni. Egy évvel később, Németh Ferenc biztatására Keszthelyen jelentkezett tanfolyamra. Az első küldés azonban még a vizsga előtt megérkezett, akkoriban természetesen postai levélben.

Emlékei szerint egy Türje–Tekenye körzeti találkozón állt először a vonal mellé. A játékvezetői vizsgát 1996 áprilisában tette le, ősszel pedig már a tapolcai csoportban folytatta Sabján Lajos, majd később Takács Gábor irányításával.

A kezdeti kíváncsiságból évtizedeken át tartó elköteleződés lett. A pályán a labdarúgás és a játékvezetés szeretete tartotta, valamint azok a barátságok, amelyek a közös mérkőzések, utazások és edzőtáborok során születtek.

Az NB III-ban 1999-től asszisztensként, 2005-től játékvezetőként működött. A 2013-as átszervezést követően az országos NB III-as asszisztensi keret tagjaként folytatta. Összesen 447 harmadosztályú mérkőzésen kapott feladatot, ezek közül 339-en a 2013 és 2026 közötti időszakban.

A számok mögött maradandó emlékek sorakoznak. Uraiújfalun például Palotai Károly értékelte a teljesítményüket. Amikor a legendás szakember belépett az öltözőbe, a játékvezetői csapat tagjai a megilletődöttségtől alig tudtak megszólalni.

Játékvezetőként egy fordulatos, 4–3-as csornai győzelemmel záruló Csorna SE–ZTE FC II találkozóra különösen büszke: a nehéz mérkőzés után Bay Ferenc ellenőrtől dicséretet és 8,8-as osztályzatot kapott. Asszisztensként egy Győri ETO FC–Tatabánya összecsapás több ezres közönsége, valamint egy Rapid Wien–Liverpool U18-as nemzetközi felkészülési találkozó is felejthetetlen élményt jelentett számára.

Külön helyet őriz emlékeiben az első országos edzőtábor is. Vecsésen, 2013-ban személyesen találkozhatott Puhl Sándorral, akire azóta is példaképként tekint.

A visszavonulás gondolata két évvel ezelőtt fogalmazódott meg benne. Három sérülésből tért vissza, a legutóbbi közel fél éves felépülést és rengeteg munkát kívánt. Negyvenkilenc évesen úgy érezte, egy újabb hasonló kényszerpihenő után már nehéz lenne visszanyernie a szükséges állapotot. A nyári edzőtáborban Hanacsek Attilával egyeztetve döntött a búcsú mellett.

Az utolsó találkozót követően az öltözőben az MLSZ Játékvezetői Bizottsága részéről Szarka Zoltán köszöntötte, majd a kollégák és a barátok is elbúcsúztak tőle. A megható pillanatokat ünnepi vacsora és közös beszélgetés követte.

– Nehéz volt, nem is tudtam könnyek nélkül megállni. A lefújás pillanatában talán még fel sem fogtam igazán. Majd amikor nem jön már küldés, akkor lesz igazán érezhető, hogy valami véget ért – mondta.

Leginkább a mérkőzéseket körülölelő pillanatok fognak hiányozni: a közös készülődés, az öltözői beszélgetések, a találkozók utáni kikapcsolódás és a jó hangulatú edzőtáborok.

Pályafutásáért mindenekelőtt családjának hálás, akiknek támogatása nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. Köszönettel gondol Sabján Lajosra, Takács Gáborra, Kaibás Dezsőre, Kéri Árpádra, Mező Bélára és Solymosi Péterre, valamint a mindenkori vezetőkre, az MLSZ Játékvezetői Bizottságára és valamennyi kollégájára, akivel együtt dolgozhatott.

A hétvégék ezután is kötődnek majd a labdarúgáshoz. Keszthelyi Tamás játékvezető-ellenőrként szeretné folytatni, és továbbra is részt kíván venni a fiatalok képzésében. Több mint három évtized tapasztalatát adhatja át azoknak, akik most indulnak el azon az úton, amelyre egykor ő is kíváncsian lépett.

Nekik három szóban foglalja össze a legfontosabb útravalót:

– Elhivatottság, kitartás, alázat!

A zászlót letette, de a következő mérkőzésekhez még bőven lesz hozzátennivalója.