Miközben Puhl Sándor és Vágner László nevétől hangos a labdarúgó-holtidény, a játékvezető testület már azon dolgozik, hogy méltó utódok követhessék a nemzetközi elitből rövidesen „kiöregedő” két sztárbírót. A fő kérdés az, hogy garantálható-e a folyamatosság ilyen páratlanul eredményes generáció után. Nos, úgy tűnik, FIFA-bíróink mindent megtesznek azért, hogy évek múltán is jusson nagy feladat a magyar sípmestereknek. Pillér Sándor tavalyi malajziai sikere (a junior világbajnokság döntőjében volt tartalék játékvezető), Juhos Attila és Ha- nacsek Attila egyre jelentősebb feladatai reményt adnak arra, hogy nem lesz baj a magyar bíróutánpótlással. Idén pedig újabb jelölt kezdi meg a küzdelmet azért, hogy tekintélyes pozíciót vívjon ki magának a FIFA-bírók rangsorában: Bede Ferenc a napokban tért haza Mallorcáról, a nemzetközi játékvezetői mezőny újoncainak edzőtáborozásából.

+ Hosszú évek után megúszta a tatai edzőtábort...
- A mallorcai továbbképzés időpontja valóban egybeesett a szokásos hazai felkészüléssel, de futnom így is kellett, hiszen a Cooper-teszt a külföldi programban is szerepelt - válaszolta Bede Ferenc.

+ Ezzel viszont esélyt adott az itthoniaknak arra, hogy végre valaki más nyerje a tizenkét perces futást, hiszen évek óta rendszerint ön teljesít a legjobban ebben a számban. Mallorcán hogyan szerepelt?
- Sajnos, csalódást kell okoznom azoknak, akik azt várták tőlem, hogy magam mögé utasítom a nemzetközi mezőnyt is, mert a dobogóra sem sikerült felkerülnöm. A közel negyventagú me zőnyben a negyedik helyet szereztem meg.

+ Mi szerepelt még a programban?
- Főként azokat a szokásokat és viselkedési normákat mondták el a szervezők, amelyeket az UEFA egységesen megkövetel a játékvezetőitől. Egyfajta alapképzés volt ez, amellyel bevonják az újoncokat az európai vérkeringésbe.

+ Nem okozott gondot, hogy több tucatnyi országból különböző anyanyelvű és kultúrájú bírók gyűltek össze?
- A felkészültségben és főleg a nyelvtudásban némi különbség még mindig felfedezhető a nyugati és a keleti országok képviselői között. Persze, a németek, az olaszok, a franciák sokkal könnyebb helyzetben vannak, mert a saját anyanyelvükön hallgathatják az előadásokat. Az igazsághoz tartozik, hogy két kolléga nem tudta teljesíteni a Cooper-teszt kötelező szintjét, egyikük Lengyelországból, a másik Moldáviából érkezett.

+ Mire emlékszik legszívesebben az edzőtáborból?
- A legnagyobb élményt maga a csodás környezet jelentette, illetve annak közvetlen tapasztalata, hogy ezen a szinten milyen precíz, hibátlan szervezés és kiszolgálás jut a játékvezetőknek.

Immár két hónap telt el azóta, hogy Makai János az NB I-es játékvezetői keret újonca megsérült a Vác-Vasas bajnoki találkozó utolsó perceiben. Egy rossz lépés az oldalvonal mentén s a fiatal paksi sportember jó ideig hiába várhatta az újabb és újabb fordulót. Vezetőbírói premierjére az élvonalban még egy ideig várnia kell. Az első diagnózis után az orvosok több hetes kényszerpihenőt jósoltak Makai Jánosnak. Á bíró mostanra felépült és a debütálásra készül.

- Úgy érzem, tökéletesen rendbe jött a lábam, s ezt egy NB Il-es mérkőzés vezetése, és a múlt heti két élvonalbeli partjelzésem igazolta is - mondja Makai. - A Csákvár-Motim TE találkozón vehettem kézbe újra a sípot, és azt hiszem, mindkét fél és az ellenőr is elégedett volt a produkciómmal, fájdalmat pedig már egyáltalán nem éreztem. - Aztán a hétközi fordulóban rangadón vehette kézbe a zászlót...

- Örökké emlékezetes marad számomra a Kispest-Ferencváros összecsapás, annak a légköre, hangulata.

- Mivel töltötte a kényszerű pihenés heteit?

- Három hétig mozdulni is alig tudtam, úgy hogy a munkahelyi kimaradás is tetézte gondjaimat. Lassan aztán az edzéseket is elkezdtem, egyre többet futottam, s most jobb kondícióban vagyok, mint a sérülésem előtt.

- Ezek szerint itt lenne az ideje annak, hogy egy fél idénnyi késéssel ugyan, de bemutatkozzon végre az első osztályban is. Mikor debütál?

- Előbb még vár rám a Szolnok-Tiszavasvári találkozó az NB I B-ben, s ha minden rendben lesz, a Tiszakécske-Békéscsaba összecsapást valóban az első élvonalbeli mérkőzésemnek mondhatom majd. Két hónappal azután, hogy teljes erőbedobással készültem az augusztusi Békéscsaba-Stadler összecsapásra, amelyet aztán Varga Sándor kollégám vezetett helyettem. Lehet, hogy végül is szerencsés vagyok, mert az a meccs állítólag nem újoncnak valóra sikeredett, és ha nincs a sérülés, talán a szerdai Kispest-Ferencváros rangadón sem lehettem volna ott. Remélem, jövő szombaton már tényleg NB I-es bíró leszek...