A bírótestület megalakulásáról a legilletékesebb — az első elnök - Havas Lajos így emlékezett: „A harctérről se- besülten hazakerültem, bejártam a szövetségbe, birókép- zéssel és vizsgáztatással igyekeztem a biróhiányon segíteni.

Azt mondták, hogy „gyártottam" a bírókat. Hamarosan felmerült (nem először) egy testület alakítása. Mint a Bi- róbizottság elnöke és a szövetség alelnöke ezen igényt bejelentettem; az MLSZ-veze- tősége azonban előbb erélyesen ellenzett. A sokaság kívánságát viszont nem lehetett elnémítani. Alapszabályt készítettünk, melyet az illetékes hatóság jóvá is hagyott: megkaptuk a működési engedélyt, összehívtuk az alakuló közgyűlést, amely engem választott elnökévé. Megalakulásunkat levélben bejelentettük a Szövetségnek, amelyet most már tudomásul vett. A korábbi bírálóbizottságot megszüntették." Nevek az első elnökségből: Kiss Gyula alelnök; a titkári beosztásban — rövid idő alatt - többen is váltották egymást: Rojkó Béla, Kiss Menyhért, Salczer Alfréd; Gero Ferenc pénztáros. Havas Lajost az elnöki székben Fischer Mór követte, majd Langfelder Ferenc, Szüsz Hugó, Sulczer Vilmos állt a testület élén.

A vidéki alosztályok bíróelnökei: Chemez Rezső, Horváth Pál, Machó Ferenc, Kann Ferenc, dr. Pfeifer Márk, és Szűcs Aladár.

A bíráknak, mint a testület tagjainak „nyilatkozatot" kellett aláírniok, két ajánló „ellenjegyzésével", amelyben kijelentették a következőket: „Futballbiróvá való minősítésem esetén alávetem magam a birótestület és az MLSZ szabályainak, s pontosan teljesitem mindazon kötelezettségeket, melyeket a szabályok előírnak, a mérkőzéseken mindenkor a legjobb tudásom szerint igazságosan - minden klubszemponton, rokon- és ellenszenven felülemelkedve fogok bíráskodni.
Aláírás nélkül ma is elvárható követelmény.

E korszak egy kedves alakja Orova Henrik —, de csak úgy Ismerték szerte az országban: „Heimi". Nem tudni tőle származlk-е a bíró mérkőzés előtti bemutatkozása, amely így hangzik: „Szemüvegem van! Szüleim nincsenek! Nem megyek sehová.

Érdemes megvizsgálni, hogy milyen lehetősége volt a tízes-húszas évek játékvezetőinek arra, hogy a szakmai-elméleti ismereteket megszerezhessék? A játék szabályait elsőnek magyar nyelven Bél у Mihály írta meg. A szerző eredeti magyarsággal fordítja az angol kifejezéseket; például a kirúgást „elrúgásnak", a gólt „berepitésnek". 1925- ben megjelent a „Football- könyv” Kiss Menyhért szerkesztésében, az ára 30 000 korona volt! Ezt követte 1929- ben a Magyar Futballbírák Évkönyve. Csak a harmincas évek második felében, illetve a negyvenes évek első éveiben kiadott szabálykönyveket tekinthetjük olyan kiadványoknak, amelyek a szakmai ismereteket korszerűen magyarázzák.

Az MLSZ 1926. január havában megtartott közgyűlése határozatot hozott a professzionizmus bevezetésére.

A BT kapcsolata a profiszövetséggel nem volt súrlódásmentes. A profiegyesületek egymás között elintézték a vezető bíró kiválasztását, sőt vétó joguk is volt. Egy 25 főből álló keret vezette a profi mérkőzéseket. Néhány név: dr. Ábrái Zs., Boronkai G., Hertzka P., Ivancsics M., Kann F., Klug F.

1930. január 7-én a magyar királyi belügyminiszter jóváhagyta a BT alapszabályát. A Testület céljait az 5. § — többek között - így határozta meg: „a magyar labdarúgósport fejlesztése, játékbirák nevelése, minősítése, képesítése, állandó oktatása, továbbképzése, a bíráskodás szabályszerű ellátása, az egységes bíráskodás meghonosítása .. . bíráknak kiküldése külföldi mérkőzések vezetésére.

A célokat és feladatokat tekintve érdemes egy rövid összehasonlítást tenni a mai játékvezető Testület alapszabályában foglaltakkal: „A Testület célja: a játékvezető szakmai felkészültségének
emelése; . .. kapcsolatok ápolása és fejlesztése a nemzeti labdarúgó-szövetségek játékvezető testületéivel; ... elvégzi a játékvezetői-ellenőri keretek tagjainak minősítését . szervezi és ellenőrzi a játékvezetésre vonatkozó jogszabályok és határozatok végrehajtását ..."

Zavarba jöhet az, aki a BT „címjegyzékét" akarja összeállítani; mert tizenegy helyen tanyáztak a bírók.

1931. november 19-én hangzott el a rádióban a BT részéről „A futball, a közönség és a biró" című előadás.

Ezerkilencszózharmincket- tőben egész éven keresztül tartó tárgyalások eredményeként új egyezményt kötött az MLSZ és a Magyar Futbáll- bírák Testületé. Ez lényegében megegyezik a régivel, amit korábban a BT felmondott.

- A testület szervezeti felépítése alosztályokból állt. Az országos JT egyúttal a budapesti alosztályt is jelentette.

Taglétszám 1939-ben minősítési fok szerint: III. fokú — 176; II. 270; I. 340; gyakorló játékvezető 182; összesen 968. (A legmagasabb bírói fokozat a III. fokú.)
Negyven évvel később — 1979-ben: NB I. 20; NB II. 82; megyei játékvezetők száma: 1121; járásokban működők — 2560.

1939-ben felfüggesztik ar MLSZ és a JT autonómiáját, kormánybiztost neveznek ki.

Angliában a labdarúgás alakulására két fontos társadalmi fejlődés volt hatással: a vasúthálózat kiterjedése, amely megkönnyítette az utazást, és a szombati félnapi munkanap bevezetése. A XIX. század végére kiterebélyesedett a labdarúgás, szervezett formát öltött a különböző nemzeti szövetségek létrejöttével. Ennek a fejlődésnek a hullámai elérték hazánkat is: a tizenkilencedik század utolsó évtizedében már ismerték, sőt játszották is a labdarúgó játékot Magyarországon, de - ekkor még - minden különösebb rendszer és szabályok alkalmazása nélkül. Ennek ellenére a játék a magyar sporttársadalmat meghódította. Hasonlóan Angliához, nálunk is a tornatanárok és a diákok hódoltak elsőként a fut- balldivatnak. Végül is 1897- 1900 között 57 (!) nemzetközi, 63 fővárosi csapatok közötti, 20 fővárosi és vidéki csapatok közötti mérkőzésre került sor.

Csupán jelzésként még néhány adat:

• 1897. május 9. - első nyilvános mérkőzés;
• 1897. október 31. - első nemzetközi mérkőzés (BTC—Vienna Cricet and Football Club);
• 1900 ősz, a „Törekvés Football Club 1900" megalakulása.
• 1901. január 19. Az MLSZ megalakulása, ugyanebben az évben: — első versenykiírás: — a játék- szabályok magyar szövegezése; — az első (nem hivatalos) magyar válogatott mérkőzés
• (1901. április 11.); - 1902. - első szövetségi közgyűlés; — első osztrák-magyar mérkőzés (1902. október 12.); -
• 1903. október 10. — megalakul az Ifjúsági Labdarúgó Szövetség (ILSZ); 
• 1905. Az amatőrszabály megalkotása. Új játékszabályok magyarázatokkal.
• 1906. Belépés a FIFA-ba.
• 1909. május: FIFA-kongresszus Budapesten.
• 1912. Első részvételünk az olimpiai labdarúgótornán Stockholmban.
• 1914. július 23. Az első világháború kitörése.
• 1916. MLSZ „Hadi Kupa" bajnokság beindítása.
• 1917. május 29. Megalakul a Bírák Testületé...

Az MLSZ és a BT megalakulása közötti több mint másfél évtizedben változás változást követett, s azt is elmondhatjuk, hogy időnként nem volt zavartalan a szövetség és a bírák kapcsolata. Sokszor került „napirendre" az a kérdés: hol van a bírók helye a labdarúgás szervezetében; s ez, bármilyen furcsán is hangzik, — az önállóság éveit leszámítva — mindig visszatérő kérdéssé vált. Az okát abban találjuk, hogy a különböző testületek, bizottságok mind jogot szerettek volna formálni a játékvezető irányítására, ellenőrzésére.

Már az első „tanácsülések" foglalkoztak a bíráskodással, kimondták: a bírót és határbírákat a szövetség küldi ki, akik nem lehetnek tagjai a mérkőző egyesületeknek.
Bírói képesítést azok szerezhettek, akik a szövetség „bíróvizsgáló bizottsága" előtt mind az elméleti, mind a gyakorlati vizsgán megfeleltek.

Ennek a bizottságnak a tagjai: Gillemont Ferenc (1916- ban elesett az első világháborúban), Horváth Ferenc, Pobuda Tivadar, Harsádi József, Kárpáti Béla, és Speidl Zoltán.

Az első vizsga időpontja: 1901. augusztus 10.

Az első képesített bírák: Herczog Ede, Pozsonyi Imre, Jónás Alfréd, Schubert Emil, és Procskó Mihály.
Az első bajnoki mérkőzést a BTC-BSC között 4-0 (1-0) a Millenáris-pályán Speidl Zoltán vezette.

1903-ban a szövetség életre hívja - keretén belül - bíróbizottságát, melynek elnöke Füzesséry Árpád.

Az első nemzetközi mérkőzéseket Ordódy Béla (1903), Horváth Ferenc (1904), Herczog Ede (1905), Fehéry Ákos (1906), Hajós József (1907) vezették.

1910-ben merült fel az önálló bírótestület megalakításának szükségessége, de erre még hét évet várni kell.

A játékvezetést önmagában vizsgálni merő képtelenség; csak a labdarúgás fejlődésének tükrében válik igazán érthetővé.
A bíráskodás kialakulásának, szerepnövekedésének motorja - a szabály, és annak változása(i).

A „nagy őstől" — a késes embertől, aki a „kapuknál" állt és késsel, vagy fejszével jelezte a kapufán, ha gól esett — a mai elegáns játékvezetőig hosszú évszázadokon át vezetett az út. Erre az útra léptünk mi is a XIX. század végén, a XX. század elején, amikor éppen a leggyorsabb volt a fejlődés üteme. Részévé váltunk az egyre terebélyesedő futballvilágnak, s a kezdeti passzív szerepünk lassan aktívvá alakult.

A játékvezető a szabályok fejlődésének késői szakaszán szerepel csak hivatalos személyként, akit hatalommal ruháztak fel. A labdarúgásban betöltött szerepe megegyezik a szabályok főhivatásával: neki is a játékost kell szolgálni!

„Egyetlen milliméterre sem forgathatjuk vissza az idő kerekét. Ami elmúlt, azt a jelenbe visszahozni, élettel telíteni nem lehet. Elszakadás és találkozás, rügyfakadás és lombhullás kísérőink kilométerkőtől kilométerkőig az élet országútján. A nesztelenül elsuhant évek után rá kell ébredni a valóságra, amikor a régiek csapata ritkul körülöttünk, és már új nemzedék húz el mellettünk."

E kissé lírai hangvételű sorokat dr. Ábrái Zsigmond írta 1977-ben lapunkban - a Labdarúgásban. A történeti visszaemlékezésben többször találkozunk nevével, értékes gondolataival, s ez nem véletlen: Ábrái Zsigmond és a magyar játékvezetés útja elválaszthatatlan.

„Sorstársak" ők a fogantatástól a boldog fejlődés, kegyetlen megalázás éveiben; erkölcsileg, szellemileg erősek a mélyütések utáni felálláshoz. Á boldog beteljesülés egyiküknek sem adatott meg, őt az élet rendje, a testületet a - futballban és körülményekben — folytonosan változó világ állította kényszerpályára. E „meghatározott pályán" halad a JT; futnak a játékvezetők, hogy a szabályok
szellemében igazságos ítéleteket hozzanak - több mint kilencven év után is ...

Olimpián és a VB-n is lengethetett.

Márton Sándor (Budapest, 1952. november 16.)

Játékvezetésből 1973-ban Budapesten, a VII. kerületi LSZ JB előtt vizsgázott. Vizsgáját követően a kerületi Labdarúgó Szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. Minősítéssel a Budapesti Labdarúgó Szövetség (BLSZ) állományába került, ahol folyamatosan lépett előbbre. NB III-as bíróként az országos utánpótlás tagja lett. A Magyar Labdarúgó Szövetség (Játékvezető Testületének (JT) minősítésével előbb NB II-es, majd 1988-tól NB I-es játékvezető. Első NB. I-es mérkőzését Zalaegerszegen vezette 1988. augusztus 17-én.

1991-től nemzetközi asszisztensi keretbe került, ahol a siker útjára állt.

1991. őszén a legjobb NB. I-es játékvezetőnek választották. Akkor a foci7 című újságnak az alábbiakat nyilatkozta.

A Televíziónál dolgozik, gondolom, szívesen működne közre mérkőzésközvetítéseknél is.

Titkolt vágyam ez. Amióta elkezdtem a szakmát, azóta várok a lehetőségre. Tudom, először más sportág, vagy stúdióbeszélgetés lehetne a feladatom, míg eljutnék a meccsközvetítésig. Mindenesetre nagyon örülnék, ha lehetőséget kapnék.

Mi a játékvezetői hitvallása?

Bármily hihetetlenül is hangzik: én a közönségnek szeretek dolgozni, azért, hogy midkét szurkolótábor elégedett legyen ténykedésemmel. Persze nem árt, ha a két edző és a játékvezető ellenőr is elégedett.

Vágyai a játéktéren?

Nagyon szeretném, ha minden mérkőzésen hétnyolc gól esne, tehát a futball ismét szórakoztató játékká válna. Szeretnék MÉRKŐZÉSEKET kapni, így csupa nagybetűvel. Tehát rangos meccseket is jó lenne vezetni, ahol igazán megméretik az embert.

Ekkor még nem tudhatta Sándor, hogy 1992-es barcelonai Olimpián öt csoportmérkőzésen és egy elődöntőn is asszisztálhat fél évvel később. Érdekesség, hogy több mérkőzésen Markus Merk asszisztense volt Márton.

Az olimpiai fellépés jól sikerült, hiszen az 1994-es Világbajnokságra is jelölték asszisztensként. A Nemzeti Sportnak akkor nyilatkozott:

Márton Sándor meglepettségénél csak az öröme volt nagyobb, miután felhívtuk telefonon és közöltük vele a szerkesztőségünkbe érkezett telefax tartalmát.

Bár titkon számítottam rá, hogy bekerülök a VB-keretbe, de most a hivatalos értesítés hallatán roppant boldognak érzem magam. Több, mint két hete érkeztünk haza Daliásból, ahol Cooper úr klinikáján teszteltek minket. Már ott éreztük, hogy mindketten megfeleltünk a követelményeknek, s a jelek szerint a FIFA illetékesei is így látták.

Hány jelölt közül választották ki Önöket?

Puhl Sanyinak egy kicsit nehezebb dolga volt mint nekem, hisz a huszonnégyes játékvezetői keretbe harmincadmagával pályázott. Mi partjelzők huszonötén kezdtük el a felmérést és hárman estek ki. 

Miben különbözött a vezetőbírók és a határbírók tesztje?

Mindkét csoport ugyanazt a munkát végezte, csupán anynyi volt a különbség, hogy nekünk a kétszáz métert nem kellett teljesíteni.

Mikor utaznak vissza Dallasba?

Néhány nappal a világbajnokság kezdete előtt kell kiérkeznünk, majd két-három napos összetartás után kezdődnek a csoportküzdelmek.

Gondolom, az első mécsesén mutatott teljesítmény nagyban meghatározza majd a további szereplés lehetőségét. 

Így van, hiszen aki a bemutatkozó mérkőzésén betlizik, nem biztos hogy lesz módja javítani. A selejtezők után egyébként lesz egy rosta, amely után a társaság felét hazaküldik. Remélem mi maradunk.

A Világbajnokságon 6 mérkőzésen asszisztálhatott (3 csoportmérkőzés, 2 negyeddöntő és 1 elődöntő).

Érdekesség, hogy 1994. őszén  levélben fordult a JT elnökségéhez, hogy szeretne kilépni ebből a tagságból, és a továbbiakban ismét csak mérkőzéseket óhajt vezetni. Kérése teljesült, így a jövőben nem lett tagja a FIFA- partjelzőkeretnek.

A továbbiakban Mártonra NB. I-es játékvezetőként számítottak. Az aktív játékvezetéstől 1998-ben vonult vissza. Utolsó Nb. I-es mérkőzését 1998. június 6-án szintén Zalaegerszegen vezette, ott, ahol 10 éve kezdődött élvonalbeli pályafutása.

Márton Sándor nem vonult háttérbe 2006-2012 között az MLSZ Játékvezetői Irodájának vezetője volt.

Furcsa körülmények között vezette első NB. I-es mérkőzését.

Maczkó II. József (Budapest, 1937. október 15. – 2016. április 5. )

A játékvezetésből 1968-ban vizsgázott. Vizsgáját követően a Budapesti Labdarúgó Szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. A BLSZ JB minősítette az NB III-as keretbe, egyben az országos utánpótlás keretbe. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Játékvezető Bizottságának (JB) felterjesztésére NB II-es, majd 1976-tól az NB I-es játékvezető.

Azonban már az 1976-os felkerülése előtt veztett az élvonalban, méghozzá 1972. június 25-én, a Vasas-VM Egyetértés mérkőzést. 

A Népsport akkor az alábbi cikket jelentette meg Maczkóról:

"Megszokott mozdulattal a zászlóért nyúlt.

Huszonöt NB I-es mérkőzésen működött közre már, mint partjelző. De egyetlen egyet sem vezetett! Most is az eredeti „partitúra” szerint, az oldalvonal mellett kellett volna töltenie a 90 percet. De nem ott töltötte! Közbe szólt az élet kiszámíthatatlansága: nem érkezett meg a kijelölt játékvezető, Kamarás dr.

A két csapat — a Vasas és a VM Egyetértés — vezetői megállapodtak; s arra kérték: vezesse le a mérkőzést. Maczkó József nem akart hinni a fülének! De amikor másodszor is elhangzott a kérés, letette a zászlót — és kölcsönkért egy sípot. S 15 perces késéssel megkezdődött a találkozó. A nézőtérről nem lehetett észrevenni. hegy élete első NB I-es mérkőzését dirigálja. Határozott volt, mindent meglátott és megtorolt.

És nemcsak a szeme bizonyult jónak, hanem a füle is: a halk megjegyzéseket is meghallotta.

Ötször ítélt szabadrúgást beszédért! Mindkét csapat játékosai megpróbálták bepalizni. Nem sikerült.

A beugás bravúrosan sikerült.

Egy apró hibától eltekintve jól bíráskodott. Hogy nagyszerűen debütált, arról csak annyit: a 90 perc eltelte Idán mind a két "rapat játékosai gratuláltak neki. Megérdemelte!

A mezőny legjobbja volt."

Ezt  beugrást még további 134 NB. I-es mérkőzés vezetés követte.

 
1980-ban a játékvezetői követelményeket (cooper teszt) nem tudta teljesíteni, ezért visszaminősítették az NB II-be. A következő felmérésen teljesítette a fizikai követelményeket, újra NB I-es bíró lett. Az aktív játékvezetéstől történő visszavonulása után a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Játékvezető Testületnél (JT) az utánpótlás Bizottság vezetőjeként, országos ellenőrként tevékenykedett.

Nevét az 1985. szeptember 4-i Körkapcsolás bajnoki mérkőzésekről című rádiós műsor tette legendássá. Vass István Zoltán tudósított a Vasas SC – MTK-VM találkozóról a Fáy utcából. A tudósítás során a következőket mondta:

A Vasas kapusa, Kakas dobja ki a labdát, amely Farkashoz kerül, aki jól passzol Nyúlhoz. Ha hozzáteszem, hogy a játékvezető Maczkó, akkor itt az egész állatkert.

A 80-as évek meghatározó játékvezetője a fontos szerepelt kapott a 2000-es években a játékvezetés felsővezetésében.

Bizonyára kevesen tudják róla, hogy okleveles vegyészmérnök és tizenkét találmány fűződik a névé hez. Különböző gyógyszerek és kozmetikumok alkotója, hétvégeken pedig labdarúgó mérkőzéseket vezet - írta a Labdarúgás című folyóírat 1986. janurjában.

Ifjúsági játékos volt a Testvériség SE-ben. 1970-ben egy újsághirdetésre jelentkezett a játékvezetői tanfolyamra. Gondolta, jó lenne alaposaban megismerni a szabáyokat. A tanfolyamon oly annyira jól érezte magát, hogy a vizsga után bejelentette: ő bizony megpróbálja, szívesen vezetne meccseket. Kezdte az ifiknél majd fokozatosan he ladt előre. 1976-ban lett NB-s játékvezető és az NB I-ben Pécsett mutatkozott be a PMSC-Csepel találkozón.

Az akkot 38 éves játékvezetőként 1986. januárban léphetett a FIFA-koreltagok sorába. Igaz, előtte volt már lehetősége nemzetközi mérkőzéseken is bíráskodnia. Magas elismerést kapott 1984 -ben Vietnamban a Baráti Hadseregek labdarúgó tornáján, majd nyáron Thalfőldön is Jól képviselte a magyar játékvezetőket. 

Vezetett az indiai Nehru-kupán, az izraeli Maccabi Játékokon, bíráskodott Thaiföldön, Vietnámban 1984-ben (nyolc mérkőzést vezetett a baráti hadseregek spartakiádján), az Amerikai Egyesült Államokban és Brazíliában.

Sportvezetői feladatok:

 1998-ban Kovács Attila MLSZ elnöksége idején az MLSZ JB elnöke. 2006-tól az MLSZ JB elnökhelyettese, az ellenőrző bizottság vezetője, a küldő bizottságon belül az élvonalbeli mérkőzések felelőse, országos ellenőr, a Budapesti Labdarúgó Szövetség (BLSZ) JB volt elnöke. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) nemzetközi játékvezetőinek ellenőre.

Urbán Árpád 1977-1984 között volt élvonalbeli játékvezető, összesen 85 mérkőzéset vezetett.

1942-ben született a Nógrád megyei Ipolyvecén. 1960-ban érettségizett a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban. Egy évig a helyi járási tanácson volt egészségőr, majd tanító lett több városkörnyéki általános iskolában is. 1965 és 1970 között a balassagyarmati II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanára volt, mialatt 1967-ben az Egri Tanárképző Főiskola levelező tagozatán testnevelés-biológia szakos általános iskolai tanári oklevelet szerzett. 1970-től Balassagyarmaton a Dózsa György Általános Iskola tanára, majd igazgatóhelyettese, 1990 és 1994 között pedig az igazgatója lett. 1995-ben kiegészítő diplomát szerzett a BME közoktatás vezetői szakán. 1998-tól ismét tanár, az őrhalmi - 2005. április 11-étől József Attila nevét viselő - Körzeti Általános Iskola igazgatója volt.

Iskolai pályafutása mellett 1964 és 1985 között labdarúgó-játékvezető is volt, FIFA-kerettag is lett.

1977. őszén felkerült az élvonalbeli keretbe, ahol 85 mérkőzést vezetett. 1977. szeptember 10-én a Székesfehérvári MÁV - Szeged mérkőzésen mutatkozott be az élvonalban.

A Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottsága 1984-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek. Palotai Károly mellett partjelző lehetett olyan találkozókon, mint a százezer néző előtt játszott AS Roma–Porto, Benfica–AS Roma, illetve Eindhoven–Rangers.

1964-ben lépett be az MSZMP-be. Az MSZP-nek a kezdetektől, 1989 októberétől volt tagja, 1993-ban a párt Nógrád megyei koordinációs tanácsának tagja, majd az Országos Választmánya tagja lett. Az 1994. évi országgyűlési választásokon Balassagyarmaton (Nógrád 4. vk.) egyéni mandátumot szerzett. Az 1998-as választásokon nem jutott be a parlamentbe, de a helyhatósági választásokon a helyi képviselő testület tagja lett Balassagyarmaton. A 2002-es országgyűlési választásokon pártja Nógrád megyei területi listájáról szerzett ismét mandátumot. Május közepétől az ifjúsági és sportbizottság, júniustól az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban volt tag. Ezeken kívül a Cserháti Vadásztársaság elnöke volt, valamint tagja volt a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány felügyelő bizottságának, illetve a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnökségének is.

2005. november 26-án Balassagyarmat és Érsekvadkert között egy vaddisznóhajtáson vett részt, amikor 73 éves bátyja tévedésből szívtájékon lőtte. Sérüléseibe még aznap a balassagyarmati kórházban belehalt.

1986-os mexikói VB-n is járt Németh Lajos!

Németh Lajos 1944. augusztus 14-én született Gyomaendrődön. Első csapata a Gyomai SE volt, majd a katonaideje egy részében a Honvéd Szalvai SE együttesében játszott. Ott figyeltek fel rá a Bp. Honvéd vezetői, felvezényeltették a fővárosba. A tehetséges csatár az 1967-es bajnoki évben tíz mérkőzésen játszott a piros-fehéreknél az élvonalban, két gólt szerzett. 1968-ban visszakerült szülőmegyéjébe, a Békéscsabai Előréhez. A második vonal gólkirálya lett, az 1973–74-es idény végén feljutott a lila-fehérekkel az első osztályba. A következő négy szezonban, 1978 tavaszáig az első osztályban futballozott. 101 mérkőzésen játszott a legmagasabb osztályban. 1974-ben, még NB I/B-s játékosként, éppen Békéscsabán, szerepelt az utápótlás-válogatottban, a hollandok elleni Eb-negyeddöntőben. Csereként beállva góllal segítette a Gujdár – Varga S. (Virágh), Kocsis I., Csorna, Vépi – Dunai III, Kunszt – Pénzes, Németh L. (Komjáti), Kiss T., Becsei csapatot a győzelemhez. (Játszott később a szovjetek elleni, harkovi elődöntőben is. Bár a döntőkben már nem lépett pályára, utánpótlás Európa-bajnoknak mondhatta magát.)

Visszavonulása után a játékvezetők táborába lépett. 1981 és 1992 között működött az NB I-ben, 1983 és 1990 között volt FIFA-kerettag. Sok különleges találkozón vezetett, egyik volt ezek közül az 1989. júniusi Szeged–Vasas osztályozó. Vezetett két Magyar (Népköztársasági) Kupa-döntőt, először 1984-ben a Siófok–Rába ETO, majd 1992-ben az Újpesti TE–Vác találkozót.

Játékvezetői pályafutásának legemlékezetesebb sikere a mexikói világbajnokságon való részvétele volt. Az 1986-os Mundialon vezetőbíróként működött közre a Dánia–Skócia találkozón, további öt mérkőzésen pedig partjelzőként segédkezett.

2014. januárjában, 69 évesen hunyt el.

Képes Sport 1986-ban az alábbiakat írta:

Az a nap is pontosan úgy kezdődött, mint a többi. Reggel felkelt, felült a kerékpárjára, elhajtott a munkahelyére, ott végezte szokásos teendőit Amikor estefelé hazament, mint mindig, akkor is bekapcsolta a rádiót. A sporthírek alatt azonban belemarkolt a karosszék támlájába, percekig szóhoz sem jutott, felesége, aki közel húsz éve hű társa, megijedt. Jól ismeri férjét, szeméből, arckifejezéséből a nehéz pillanatokban is tudott olvasni. Most azonban valami olyasmi történt, amit ő sem volt képes megfejteni. A végtelennek tűnő időt végül is 16 éves Attila fiuk törte meg: „Apu, utazol Mexikóba!?!?”

Németh Lajos és családja azon a hideg, borús, ködös, ám szám ukra csodálatos januári estén tudta meg, hogy a FIFA jelölte a magyar bírót a világbajnokságra. Másnap állandóan foglalt volt a Városi Tanács Sportfelügyelőségének telefonja — itt főelőadó Németh Lajos —, mindenki gratulált neki, sorra kapta az üdvözlő táviratokat.

Pedig az, hogy végül is őt választották, nem meglepetés. Eddigi játékvezetői múltja, rendszeres kiváló minősítése alapot adott arra, hogy a legnagyobb tornán, a Mundiálon is számítsanak rá.

Németh Lajos 42 éves, 101 mérkőzést játszott az élvonalban, tíz alkalommal a Bp. Honvéd mezében, a többit szülőföldje, a Békéscsaba színeiben. Az argentínai vb évében, 1978-ban hagyta abba a futballt, s tulajdonképpen ekkor döntötte el, hogy rablóból pan­dúr, azaz játékosból bíró lesz.

Három évvel később, 1981. augusztus 21-én, a Csepel— PM SC mérkőzésen mutatkozott be — sikerrel. Igaz, akkor még nagyon szerény, amatőrök számára is alig ajánlott 200 schillinges órával vezette a mérkőzést, volt is bonyodalom belőle, bőven.

Az óra természetesen elromlott, vagy izgalmában talán ő nyomta meg, kétszer, a lényeg az, hogy segítőinek köszönheti, senki nem vette észre a kínos helyzetet. Amilyen rosszul sikerült a bemutatkozás — mármint a balszerencsés időmérés miatt — annál jobb volt a folytatás.

Azóta 62 mérkőzésen bíráskodott az élvonalban, s 61-szer lengette a zászlót. Vezetett vb-selejtezőt (1), barátságos, nemzetek közötti találkozókat (2), ifjúsági E b- (5), UEFA Kupa- (1), K E K - (4), BEK- (2) mérkőzéseket.

Németh Lajos most a világbajnokságra, Mexikóra, az ottani körülményekre, s a tét miatt rendkívül nehéz mérkőzésekre készül.

Nem járt még az amerikai kontinensen, bújja a könyveket, a szakirodalmat. Erőnléte kiváló, hetente háromszor — felesége fogalmazása szerint — kifejezetten önsanyargató edzéseket tart, s a többi napon sem marad el a futás, a gimnasztika, és természetesen a kerékpározás.

Munkahelyén nem csak a számára kedvező időbeosztás kialakításában segítik, hanem abban is, hogy minél jobban tanulja a német nyelvet, naponta 2—3 órát beszélgetnek vele németül, s arra is marad idő, hogy a spanyolt annyira elsajátítsa, hogy ne lehessen eladni az aztékok földjén.

Hatodikként — Hertzka Pál, Zsolt István, Dorogi An dor, Emsberger Gyula, Palotai Károly után — fújja a sípot a Mundiálon, és így e sorozat nem szakad meg, a magyar játékvezetők 1954 óta minden világbajnokságon részt vesznek.

Ars poeticája: kiállítani sokkal könnyebb, mint pályán tartani.

Játékosként és játékvezetőként is maradandó alkotott Molnár László.

1949-ben született és a Komáromi Olajmunkás csapatában ismerkedett meg a labdarúgással. Többször szerepelt a magyar ifjúsági válogatottban, majd 1968-ban a Bp. Honvéd játékosa lett. Onnét került 1972-ben a ZTE-hez és 1978-ig 211 NB I-es mérkőzésen szerepelt a kemény kötésű hátvéd.

Egy súlyos közúti baleset szakította félbe játékos pályafutását és közel másfél éves betegeskedés várt rá.

A játékvezetői tanfolyamot úgy végezte el, hogy mankóval járt az előadásokra Sikeresen vizsgázott, de sokáig a bemutatkozás váratott magára, mert technikai vezető lett a zalai csapatnál.

1982-től viszont csak a játékvezetés jelentette számára a labdarúgással való kapcsolatot. Fél évenként lépett egy osztállyal előrébb és 1983-ban már NB-s kerettag lett. Az NB/I-ben 1985. március 27-én mutatkozott be a Tatabánya- Újpesti Dózsa mérkőzésen. A játékosként szerzett tapasztalatokat jól hasznosította, egymást követték a komoly feladatok és Molnár László nem okozott csalódást. Hogy ez így van, azt mi sem bizonyítja jobban: másfél éves élvonalbeli működés után ez év nyarán FIFA játékvezető lehetett.

A nemzetközi porondon még nem volt alkalma a bizonyításra, de a határozott játékvezető valószínűleg ott sem okoz majd csalódást. Különösebb álmai még nincsenek, szeretne gyökeret ereszteni a FIFA keretben. Számviteli főiskolát végzett és a Zala megyei Tanács főelőadója - íjra a Labdarúgás című folyóirat 1986-ban.

A Magyar Labdarúgó Sszövetség (MLSZ) Játékvezető Bizottságának (JB) felterjesztésére 1986-ban lett nemzetközi játékvezető, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bírói karának tagja. Több UEFA-kupa, Intertotó Kupa, nemzetközi válogatott mérkőzésen volt játékvezető vagy partbíróként segítette a játékvezető munkáját. A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 20. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. 1989-ben meghívták az első teremlabdarúgó világbajnokságra, ahol a Dánia–Paraguay csoportmérkőzést, illetve az egyik elődöntőt, a Belgium–Brazília mérkőzésen játékvezetőként, további három összecsapáson segédjátékvezetőként működött közre. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1994-ben búcsúzott.

Így vallott pályafutásáról:

1949. június 28-án születtem a Tolna megyei Kalaznón. Gyermekkorom azonos volt minden mozgékony magyar srác gyermekkorával: foci, foci és foci... az általános iskolában némi atlétika is, a mindenkori versenyprogramnak megfelelően, futottam, ugrottam, dobtam, mikor-mi kellett.

14 éves fejjel már a Komáromi Olajmunkás megyei I. osztályú csapatában játszottam, a következő évek során a csapat — velem együtt — bekerült az NB III-ba. Ez idő alatt tizenegy alkalommal húzhattam fel a címeres trikót is, mint a magyar ifiválogatott buzgó és meghatott tagja.

Aztán tizenegy NB I-es esztendő következett. 1968-tól 72-ig a Honvédben, majd a ZTE-ben. Ezekben a csapatokban végigmuzsikáltam áz ösz- szes védőposztot, néha még a középpályára is előremerészkedtem. Sosem tartoztam a galamblelkű védőjátékosok közé, ez a magyarázata, hogy alkalmanként a piros lap is megvillant bűnbánó szemeim előtt. No, nem sokszor, össze-vissza talán három vagy négy esetben.

Focipályámra gyors és hatásos függönyt eresztett egy közúti baleset. 1978. szeptember 19-én történt, s az orvosok elismerő arccal mutogatták egymásnak a lábszáramról készült röntgenfelvételt — ritka szép példája volt a nyílt törésnek.

Két évig a ZTE technikai vezetőjeként dolgoztam, aztán a 81/82-es szezonban — Hévízen — még egyszer megpróbálkoztam a játékkal, de a négyszer műtött lábszáram nem akart igazán engedelmeskedni. Azóta csupán az öregfiúk mérkőzésein lépek pályára — ritkán és óvatosan.

A játékvezetői vizsgát még 1979 februárjában letettem. Ez afféle kétségbeesett ügy volt, hiszen akkortájt még az is hiú reménynek tűnt, hogy valaha még járni tudok.

Aztán furcsa módon mégiscsak belecsöppentem a bíráskodásba.

A bemutatkozást egy véletlennek köszönhettem. Az egyik hévízi edzőmeccsre nem érkeztek meg a játékvezetők, hát kény télén-kelletlen én vettem számba a sípot.

Jól éreztem magam.

Így utólag vissza gondolva, a játékostársaimnak volt ebben oroszlánrésze. Szívemberek voltak, tudták, érezték, hogy végre sikerélményre is szükségem van, hát ünnepeltek, gratuláltak a játékvezetői teljesítményemhez. Mindenesetre feldobott a dolog, hiszen új lehetőség nyílt, hogy mégis visszatérjek a futballpályára. Attól kezdve keresni kezdtem az alkalmat a bíráskodásra.

Végigjártam a teljes iskolát. Kispályás és teremmérkőzéseken fújtam a sípot, de keszthelyi pályafutásom befejeztével, 1982 végén már a Zala megyei JB-nél is kopogtattam.

1983 tavaszától fogva menetrendszerűen masíroztam előre a játékvezetői ranglistán. Félévenként sikerült egy lépcsőfokkal feljebb lépnem — megyei ifi, megyei I. osztály, területi bajnokság, NB II ez volt az útvonal. 1984 végén pedig az NB I-es játékvezetői keret tagja lettem. Az ország első futballszínpadán 1985. március 27-én debütáltam, Tatabányán vezettem a Tatabánya—Ú. Dózsa mérkőzést.

1986-ban — bár erre nem számítottam —, elérve életem vágyálmát, tagja lettem a FIFA-keretnek. Ez örömteli meglepetés volt, hát majd igyekszem megszolgálni. A kemény, férfias játékot szeretem, biztosítva az események folyamatosságát. Játékvezetői példaképem nincsen, hiszen a szabály minden mérkőzésen egyforma, viszont mindenkitől lehet valamit tanulni

Fizikai felkészülésemhez jó alap az évtizedes focimúlt, szintentartá- sához pedig a kétnaponta végzett edzés és alkalomszerűen még mindig egy kis kétkapus játék.

Hobbim — hogyan is lehetne másként? — még mindig a foci, foci, minden mennyiségben.

A Zala megyei Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatalnál dolgozom főelőadóként, és a Zala megyei JB Oktatási Albizottságának vezetőjeként is tevékenykedem. Jól tudom, az intimszféra nem tartozik egy ilyenfajta sportbeli bemutatkozás témái közé, a családomról azonban mégis mesélnem kell. Bár szavakkal alig lehet elmondani, hogy mennyit segített a feleségem és a három fiam. Nem könnyű jó szívvel elviselni, .amikor a családfő a kirándulásra, utazásra, együttlétre szánt hétvégeket rendszeresen és sorozatosan „házon kívül” tölti, rövidnadrágban szaladgál és inkább egy sipot fújdogál valahol.

Új sorozatot indítunk, az elmúlt 50 év legnagyobb játékvezetőit mutatjuk be. A sorozat első része id. Vad Istvánról szól, aki méltón lehet büszke játékvezető családjára.

Vad István 1953. november 5-én született Budapesten. 

Vad István későn kezdett megismerkedni a sportág tudományával. Legalábbis, ha azt vesszük alapul, hogy ma már foci-óvodák és foci-sulik működnek szerte az országban, s a 11—12 éves gyerekek sorra járták a világban a leghíresebb labdarúgó-szentélyeket, hozzák haza a trófeákat a különböző nemzetközi tornákról.

Ő „már 13 éves volt, amikor a szülei megengedték, hogy a Szabadság-hegyről rendszeresen eljárjon a város másik végébe, a Fehér úti KSI-birodalomba. Am elég volt egy-két edzés ahhoz, hogy egy életre barátságot kössön a labdarúgással. Ehhez, persze, hozzájárult az edzői szakértelem is, amely kimondta az ítéletet: igazi csatártehetség van születőben, nem szabad szem elől téveszteni!

Labdarúgó pályafutása

Igazi, vérbeli csatár volt, ezen a poszton játszott a Ferencvárosban (8 évig volt tagja az egyesületnek). A felnőtt csapatban az első mérkőzése: 1975-ben, az utolsó mérkőzése 1977-ben Párizsban volt. Az FTC felnőtt csapatában összesen 49 mérkőzésen szerepelt (19 bajnoki, 6 nemzetközi, 24 hazai díjmérkőzés). Góljainak száma: 25 (12 bajnoki, 13 egyéb). Magyar Népköztársasági Kupa-győztes 1976-ban. A Ferencvárost követően játszott Csepelen, ahol nem sok szerepet kapott, majd leigazolta a Volán SC, egy év után nem tartottak rá igényt. Hódmezővásárhelyre került, az NB II-es csapathoz, edzőcsere és máris a területi DÉLÉP SC csapatába találta magát. A labdarúgást 33 esztendősen Rákoscsabán a 22. Volán SC egyesületben fejezte be.

1985-ben a Labdarúgás című újságban az alábbiakat nyilatkozta:

Vad Istvánnak megéri a második vonalban futballozni?
— Ebben az osztályban csakis az első öt-hat helyezett együttesben „éri meg” játszani! Az én esetem természetesen nem lehet mérvadó, hiszen végig a kiesés ellen küszködtünk, tehát nem is kereshettünk jól. Az az igazság, hogy ha a feleségemnek nem lenne egy viszonylag jól jövedelmező vendéglátóipari munkahelye, akkor nekem már abba kellett volna hagyni a labda rúgását ... A télen például hívtak Egerbe, de fájó szívvel nemet kellett mondanom. Nem adhattuk fel a feleségem biztos állását az én bizonytalan egri egzisztenciámért. A család nélkül viszont én egy lépést sem tennék. Kisfiam, a hatéves Pisti — aki focikapus szeretne lenni! — már nagyon megszokta, hogy vagy anyu, vagy pedig apu megy érte az óvodába. És ez így lesz akkor is, ha ősszel megkezdődik számára az iskola.

Ugye nem titok, hogy amikor éppen nem kell pályára lépnie labdarúgóként, akkor játékvezetőként működik? . ..
— Nem, egyáltalán nem titok. Tudja, amikor az apám abbahagyta a játékot, ő is bíráskodott. Később meg, amikor rengeteget utaztam fel Vásárhelyről a fővárosba, a vonaton sokat beszélgettem a játékvezetőkkel, és közben kedvet kaptam a sípmesterséghez. Szeretnék egyszer NB I-es játékvezető lenni! Most persze még csak BLjSZ-mecs- cseken sípolök és lengetek. De jóbarátom, Németh Lajos példája lebeg előttem, aki bámulatos gyorsasággal emelkedett fel a ranglistán, és lett FIFA-bíró.

Szóval, hogyan lett játékvezető?
— A síp szeretetét még édesapám oltotta belém, aki maga is aktív játékos volt. A játékkal töltött évek alatt azonban még nem gondoltam a bíráskodásra, csak jóval később. Egészen pontosan akkor, amikor vasárnaponként Hódmezővásárhelyről hazafelé jövet a vonaton együtt utaztam a játékvezetőinkkel, s Eörytől, Nagy Lacitól, Maczkótól és többiektől hallottam a jobbnál jobb bírósztorikat. Ekkor fogott meg az 6 kicsit furcsa, különös világuk, s így határoztam el, hogy én is rablóból pandúr leszek.

Játékvezetői pályafutása:

Az általánosan elfogadott nézet szerint - a sporttörténelem igazolja ezt a téves állítást - igazán csak az lehet kiváló játékvezető, aki maga is rúgta a labdát, ismeri a játékosok minden csíntevését. Labdarúgó pályafutásának végén, a budapesti XIII. kerületi Labdarúgó-szövetség Játékvezetői Bizottságánál, Kürti Imre, Lovász László, Sipos Sándor vizsgabizottság előtt tett játékvezetői vizsgát. Hamarosan felkerült a Budapesti Labdarúgó-szövetség Játékvezetői Bizottságához, ahol a ranglétrán gyorsan lépkedett előre. NB. III-as, rövidesen országos utánpótlás besorolást kapott, majd az országos keretben NB. II-es mérkőzések vezetésével bízták meg. Az első osztályban 1990-től tevékenykedett, 1998-ban búcsúzott a nemzeti játékvezetéstől. "Örök fájdalma maradt", hogy nem vezethetett mérkőzést a Ferencvárosnak. A játékvezetők Etikai Szabályai nem engedik, hogy a játékvezető élesben annak a csapatnak vezessen mérkőzést, ahol maga is játszott - barátságos vagy edzőmérkőzése vezetése azonban nem tiltott.

Élvonalbeli kimutatások:

Játékosok közül a legtöbbet Szlezák Zoltánnak vezette (18 mérkőzés), míg őt Bérczy Balázs, Hahn Árpád követi a rangsorban. Érdeksség, hogy volt Fradi játékosként a legtöbb élvonalbeli meccset (20) a Honvédnak vezette.

Nemzetközi játékvezetés:

A Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1991-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. 38 évesen vezethette első nemzetközi mérkőzését. Pályafutása alatt UEFA KEK, Intertotó Kupa és nemzetek közötti válogatott mérkőzéseket vezetett. Az MLSZ JB nemzetközi kapcsolatának eredményeként 1993-ban Hartmann Lajos társaságában meghívást kapott Katarba a nemzeti bajnokságban működő csapatok összecsapásainak irányítására. 10 mérkőzésen vezetőbíróként, 7 találkozón pedig egyes számú partbíróként tevékenykedett. A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 20. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1998-ban egészségi okok miatt búcsúzott.

Játékvezető család:

A mama a (akkor még) Testnevelési Főiskola tanáraként a labdarúgók oktatásáért volt felelős személy. Az apa, id. Vad István az aktív labdarúgást befejezve rendszeresen megnézte fiát a serdülő, majd az ifjúsági derbiken, a játékok végén indult saját mérkőzésének dirigálására, tudni illik, ő akkoriban a budapesti (megyei) bajnokságban bíráskodott. A fiú, Vad István, gyorsan végigjárva a játékvezetői szamárlétrát, hamarosan a FIFA nemzetközi játékvezetői karának tagja lett. Az unoka, a fiú, Vad II. István az idő múlásával maga is, a FIFA nemzetközi játékvezetői karának tagjai közé emelkedett. A másik unoka, a lány, Vad Anita testvérének hazai- és nemzetközi játékvezetői sikerein felbuzdulva, fiatal felnőttként maga is a játékvezetői vizsgát tett. Határozottan kijelenthetjük, hogy a játékvezetői sportpályafutások során ritkaságszámba megy, hogy egy családból három - id. Vad István, ifj. Vad István, Vad Anita - FIFA minősítésű játékvezető nevelődjön ki. Európában, de talán a világon is különleges esemény, hogy a nagyapa, az apa, a fiú (unoka) és a lány (unoka) is játékvezetésre adja a fejét.

1930 Uruguay
1934 Olaszország
1938 Franciaország Hertzka Pál Brazília-Csehszlovákia
1950 Brazília
1954 Svájc Zsolt István Anglia-Svájc NSZK-Jugoszlávia
1958 Svédország Zsolt István Anglia-Szovjetunió Svédország-NSZK (elődöntő)
1962 Chile Dorogi Andor Uruguay-Kolumbia
1966 Anglia Zsolt István Anglia-Uruguav (nyitó mérk.)
1970 Mexikó
1974 Németország Palotai Károly Hollandia-Uruguay
1978 Argentína Palotai Károly Ausztria-Svédország Brazília-Argentína
1982 Spanyolország Palotai Károly Franciaország-Ausztria
1986 Mexikó Németh Lajos Skócia-Dánia
1990 Olaszország
1994 Egyesült Államok Puhl Sándor Norvégia-Mexikó, Brazüia-Svédország, Olaszország-Spanyolország, Brazília-Olaszország (döntő)
1998 Franciaország Vágner László Norvégia-Skócia, Chile-Kamerun
2002 Dél-Korea & Japán
2006 Németország
2010 Dél-Afrikai Köztársaság Kassai Viktor Brazília-Dél-Korea, Uruguay-Mexikó, Ghána-USA, Spanyolország-Németország (elődöntő)
2014 Brazília
2018 Oroszország
2022 Katar

Az elmúlt napokban új menüpont jelent meg weboldalunkon.

 A focibiro.hu oldalon 2005. óta foglalkozunk a magyar labdarúgó játékvezetéssel. Azóta közel 10.000 cikket tettünk közzé.

Az elmúlt időszakban azon dolgoztunk, hogy 2005. előtti játékvezetéssel kapcsolatos cikkeket, eseményeket és küldéseket is feldolgozzuk.

 Most jött el az idő, hogy megnyissuk a "történelmet" és korábbi írásokat is lehessen elolvasni vagy éppen pdf formátumban letölteni.

A cikkek a korábbi Labdarúgás, Nép Sport kiadványaiban jelentek meg.

A régmúlt írásait folyamatosan töltjük fel, így napról napra egyre bővebb a hírlista.

A PDF dokumentumok letölthetőek a cikkeknél.

A történelmi cikkekkel egyidőben töltjük fel  a régi kereteket (most az 1983/1984-es évnél tartunk), régi NB. I-es küldéseket (1985/1986-as évnél tartunk).