A Kozma utcai börtön bírója

Játékvezetőkről

2021-09-02 17:16:38
Oláh Gábor |

Oláh Gábor munka közben - forrás: fft.hu
Forrás: fft.hu - Oláh Gábor munka közben

A másik életem, avagy a fegyházparancsnok-helyettes Oláh Gábor: csaknem 300 meccs kényszerintézkedés nélkül...

Oláh Gábor bv. alezredes, civilben labdarúgó-játékvezető, aki jelenleg a másodosztályban vezet a rácson túl, a rácson innen pedig pályafutása során több ezer elítélttel találkozott – szó szerint – testközelből.

„A Kozma utcában ugyan két temető és az én munkahelyem, a „Gyűjtő” található, mégsem szorongok, inkább az 1896-ban épült patinás falak tekintélyét érzem, szinte a bőrömön!” – mondja a nyílt tekintetű, karakteres, 38 éves fiatalember.
A kívülállók szemében mind a fegyőr, mind a játékvezető valamilyen „misztikus alak”, ez szerinte elsősorban az információhiányból fakad. A két hivatás közötti párhuzam, hogy a szabályokat be kell tartani és tartatni, mind a játéktéren, mind a falakon belül. Oláh Gábornak, noha rendkívül fiatalon került a „pályákra”, sohasem volt gondja a tekintély megteremtésével. A játékvezetés terén ebben segített a játékosmúlt, mivel a ’90-es évek közepéig NB III-as szinten focizott a Szigetszentmiklósi TK csapatában, fegyőrként szerencsére nem volt „játékosmúltja”. Érdekesség, hogy a büntetés-végrehajtási, kevésbé hivatalosan a fegyőri pályafutását a közeli Tökölön kezdte, a fiatalkorúak börtönében, az ultramaratonista futó, Frank Tibor parancsnoksága alatt. (Ebből is látszik, hogy sohasem volt baja az ultrákkal.) Első parancsnoka egyébként gyakran futva „járt” be a munkahelyére, Oláh Gábor azonban 2009-től 2013-ig első osztályú, míg jelenleg NB II-es mérkőzéseken fut csupán, igaz, meccsenként megközelítőleg 8-10 kilométert átlagban.

Élete egyik legnagyobb játékvezetői élménye a 2011–12-es idény nyitó fordulóban az Újpest–Pápa meccs dirigálása volt, emellett az NB I-ben összesen 33 mérkőzést vezetett. Tizenöt esztendős pályafutása során csaknem 300 találkozón fújta a sípot, míg tizennyolc éves fegyőri pályája alatt több ezer elítélttel találkozott. „Gyermekkorom kedvenc játékosa Kovács Kálmán volt, akivel ma személyesen is találkozhatok, hiszen szövetségi ellenőr.
Az elmúlt években rengeteg mérkőzést közvetít a televízió, és ezeket a fogvatartottak is nézhetik. Előfordult, hogy a börtönt takarító fogvatartottak gratuláltak a teljesítményemhez, noha ezért nem jár kedvezőbb bánásmód, enyhébb végrehajtási fokozat pedig különösen nem.” A FourFourTwo-val egy lelátói történetet is megosztott Oláh Gábor:
„Pécsett egy már szabadult egykori fogvatartottam odalépett hozzám, és már minden érdek nélkül gratulált, és fontosnak tartotta közölni, hogy ő azon ultrák közé tartozik, akik a meccs folyamán nem szidtak! Ez azért jólesett…”

Játékvezetőként három Szuperkupa-meccsen és két Ligakupa-döntőn működött közre, míg „bévés” pályafutásának legnagyobb sikere, hogy Magyarország legemblematikusabb börtönének a parancsnokhelyettese lehet.
„Talán nem sértek szolgálati titkot, ha elárulom, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet országos parancsnoka, Csóti András is játékvezető volt, ebből eredően hétről hétre szakmai és egyben kritikus szemmel figyeli a játékvezetői tevékenységemet, amelyről ha jelentenem nem is kell, de rendszeresen beszámolok neki.”
A Budapesti Fegyház- és Börtönben hagyománnyá vált, hogy a Magyar Színészválogatott – természetesen kizárólag „hazai rendezésű” találkozóra – ellátogat a börtön falai közé, és megmérkőzik a futball rabjaival.
„Ezeken a rendkívül sportszerű mérkőzéseken, ahol eddig nem kellett senkit kiállítanom, a legnagyobb vita mindig azon van, hogy ki menjen ki a falon kívülre rúgott labdáért… Természetesen az ilyen váratlan helyzetekre felkészülünk, elegendő számú tartaléklabdával!”

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. májusi számában.)


 

Hozzászólások: