Sajnos a mérkőzés végére beigazolódtak a szakmai aggályok: a kiszámíthatatlan ítélethozatal és a kommunikációs hiányosságok borzolták a kedélyeket.

A mérkőzés kritikus pontjai:

• 12–15’ – Kettős mérce az alkarhasználatnál: Míg Keita jogos sárga lapot kapott egy könyöklésért, érthetetlen, hogy Colley miért úszta meg ugyanezt büntetlenül, amikor alkarral arcon csapta ellenfelét. Az ilyen következetlenség hamar aláássa a tekintélyt.

• 28’ – Érzéketlenség a durvaságra: Soltész egyértelmű bokára taposása felett Hanyecz szemet hunyt, pedig az eset az orra előtt történt. Itt nem csupán a lap, de maga a szabálytalanság megítélése is elmaradt, ami hiba.

• 33’ – A VAR-mentőöv: Hanyecz sporttárs a mérkőzés ezen pontján ismét tanúbizonyságát adta annak a különleges képességének, amellyel következetesen immunis marad a szabálytalanságok felismerésére. A szituáció önmagáért beszélt: Colley jobbról érkező beadásánál Jovicić úgy tartott rá a támadó lábára, hogy azt még a stadion legtávolabbi szektorából is érezni lehetett. Bár a játékvezető rezzenéstelen arccal figyelte az eseményeket, a fizika törvényei makacs dolgok: ha a labda iránya elárulja, hogy azt Colley rúgta el, a védő pedig nem a játékszert találta el, akkor vajon mi mást érhetett volna el, ha nem az ellenfél bokáját?

A jelenet már-már a groteszk határát súrolta, ahogy a bíró hosszasan próbálta meggyőzni a láthatatlan erőket saját igazáról, mígnem Urbán Eszternek a VAR-kocsiban elfogyott a türelme, és – jobb híján – a monitor elé invitálta kollégáját. Ami ezután következett, az a mozgóképelemzés magasiskolája: Hanyecz úr kereken tizenegy alkalommal futtatta le a visszajátszást, mintha egy Hitchcock-film rejtett részleteit keresné, holott már az első képkocka alapján is egyértelmű volt a százszázalékos büntető. Végül, mintegy hatvan másodpercnyi mély katarzis után, sikerült megbarátkoznia a nyilvánvalóval: tizenegyes és sárga lap Jovicićnek.

• 70–73’: Colley ismételt arcon ütése megint sárga nélkül maradt, miközben Esiti egy jóval enyhébb rálépésért azonnal megkapta a figyelmeztetést.

A 90. perc abszurditása: Arrogancia vagy hozzá nem értés?

A mérkőzés fináléjában Hanyecz sporttárs ismét bebizonyította, hogy a játékvezetői empátia nála csupán egy értelmezhetetlen idegen szó. Molnár ellen követtek el egy szabálytalanságot, ám a síp – a már megszokott módon – néma maradt. A játékos kínosan hosszú ideig feküdt a gyepen, de a bírói tekintet valószínűleg egy távolabbi galaxist fürkészett, mert a földön fekvő sérült nem érte el az ingerküszöbét. Az abszurditás ott hágott a tetőfokára, amikor a labda épp a földön fekvő Molnár felé gurult, aki fekvő helyzetben belepöckölt.

A játék robogott tovább, Molnár pedig – miután rájött, hogy az egészségügyi stáb érkezésére nagyjából annyi esélye van, mint a lottóötösre – sántikálva felpattant, és érthető módon megkezdte verbális panaszáradatát. Hanyecz azonban, ahelyett, hogy egy rutinos pedagógus nyugalmával kezelte volna a láthatóan zaklatott és fájdalmakkal küzdő labdarúgót, inkább az arroganciát választotta fegyverül: megunta a diskurzust, és sárga lappal jutalmazta a panaszt. Molnár erre egy ironikus tapssal felelt, amiért a sporttárs azonnal felmutatta a második sárgát, majd a pirosat is.

Összegzés

Hanyecz Bence teljesítménye ezen a napon ismét bebizonyította: a kiszámíthatatlanság feszültséget szül.

Egy komolyabb téttel bíró mérkőzésen ez a stílus robbanásveszélyes lenne.

Ha egy játékvezetőnek tucatnyi visszajátszás kell egy egyértelmű szituációhoz, az sok kérdést felvet? Molnár kiállítása is megér egy misét.

Ha valaki benéz egy szabálytalanságot, az a szakma sajnálatos velejárója.

De hogy egy játékvezető ne érzékelje a pályán lévő sérültet, és a megnyugtató szavak helyett hatalmi gőggel eszkalálja a feszültséget, az már nem tévedés...

A mérkőzés azonban rávilágított arra, hogy a tapasztalat hiánya ezen a szinten még komoly bizonytalanságokat szülhet.

 

A mérkőzés kritikus momentumai:

• 9-11’ – Korai következetlenség: egy meg nem adott paksi szabadrúgás után egy másodperccel a vendégek kaptak lehetőséget kísértetiesen hasonló szituációban. Nem sokkal később Tóth Barna próbálta megvezetni a játékvezetőt egy színpadias eséssel, sikertelenül.

• 17-18’ – A szögleteknél Hanyecz igyekezett preventíven fellépni, de az intelem süket fülekre talált: a tizenhatoson belül maradt a birkózás. Szöglet után kifejeli a védő a labdát, és a teste mellett levő karjába fejel Papp Kristóf, majd lent maradt a földön. A játékvezető nem ítélt semmit, nem is volt büntető.

• 22’ – Az első kártya: Balogh Balázs kapta a mérkőzés első sárgáját egy félpályás faultért. Itt egy határozott szóbeli dorgálás is elegendő lett volna, a korai szigor pedig később visszaütött.

• 43-61’ – Míg Szőke sárgája egy ígéretes akció megállításáért jogos volt, Pukhtieiev figyelmeztetése Szabó János karjának pillanatnyi megfogásáért erősen túlzónak tűnt. Sem a szabálytalanság mértéke, sem a játékhelyzet nem indokolta a kártyát.

• 68-69’ – A következetlenség csapdája: Gyurkits egy véleményes kezezésért kapott lapot, majd egy perccel később Balogh Balázs talpalt bele ellenfele combjába, igaz nem szándékosan. Utóbbi egyértelmű sárga lapot ért volna, ami Balogh számára a kiállítást jelentette volna. Hanyecz azonban itt már nem merte felmutatni a második sárgát, vélhetően érezve az első ítéletének szigorát.

 

Dráma a végjátékban és a VAR szerepe

• 90’ – A legsúlyosabb baki: Ádámot ütötte el Juhász kapus a büntetőterületen belül. Hanyecz azonnal a büntetőpontra mutatott, ám Szécsényi István asszisztens ugyanebben a pillanatban lest jelzett.

A visszajátszások egyértelművé tették: Szécsényi súlyosan tévedett, a leshelyzet nem állt fenn. A VAR-protokoll szerinti felülvizsgálat végül korrigálta a hibát, így a Paks megkapta a jogos büntetőt, Juhász pedig a sárga lapot.

 

Összegzés

Hanyecz Bence teljesítménye ezen a szinten még hullámzó volt.

A szabálytalanságok megítélése és a lapok kiosztása terén több szakmai hiba is becsúszott – különösen a Balogh-féle elmaradt piros lap és az indokolatlan sárgák tekintetében. Szerencsére a videóbíró a legkritikusabb pillanatban a helyére tette az ítéletet, de az asszisztensi stáb és a vezetőbíró összhangja még csiszolásra szorul.