Brazíliába ritkán jut ki magyar játékvezető. Iványi Zoltánnak sikerült...

Nagyon örültem, amikor értesítettek arról, hogy két hetet eltölthetek a futball hazájában. Azt gondolom, hogy ezt az elismerést az utóbbi három esztendő futsal mérkőzései alatt nyújtott teljesítményemért kaptam. Már ezért megérte, hogy annak idején elkezdtem a futsal-játékvezetést!

Tizenhat országból érkeztek focisták és játékvezetők a tornára, ennek köszönhetően sokféle játékvezetői stílust ismertem meg. Alkalmunk volt megbeszélni és megvitatni a szakmai dolgokat. A kollégák rendesek és nagyon közvetlenek voltak mindvégig, véleményem szerintem szakmailag van lemaradásuk a magyar futsal játékvezetőkhöz képest. Mindent egybevetve úgy gondolom, ez a torna mindenképpen hasznos volt számomra, és az ott szerzett tapasztalatokat kamatoztathatom a hazai mérkőzéseken. Jó érzés volt hallani, hogy még Dél Amerikában is sokan ismerik és elismerik Török Károlyt.

A helyi szokásokról nem sokat tudtam meg, mivel a napi program nagyon zsúfolt volt, tizennégy napból négy utazással telt. A két szabad délutánból az egyiken a várost néztük meg, a másikon pedig a helyi első osztályú nagypályás csapat meccsére látogattunk ki. Nagyon furcsa volt látni, hogy ott mennyire imádják a focit, és igazán tudnak szurkolni kedvenceiknek. Ezen a két napon volt délelőtt a fizikai felmérés és a terheléses vizsgálat, melynek az eredményét a torna végére feldolgozták és egyénileg értékelték. A többi napokon a mérkőzéseket két helyszínen, Goianiaban és Anapolisban rendezték.
Iványi Zoltán mindemellett a nagypályás élvonalbeli játékvezetői keret stabil tagja.

Jóformán a közepébe csöppentem, nem volt ismerkedési és rávezető szezonom. A három év alatt közel hatvan első osztályú és számos kupamérkőzést vezettem, eközben tartalék-játékvezetőként lehetőséget kaptam nemzetközi mérkőzéseken is. Ezt nem gondoltam, mikor egy néhány csapattársammal levizsgáztam 2001 nyarán. Az elején jó mókának tűnt, de ahogy ráéreztem az ízére, egyre jobban megszerettem és vált hivatássá. A kezdetekben sok tanácsot kaptam Győri Lászlótól, Tanár úr nagyban segítette a pályafutásomat. Manapság már el se tudnám képzelni az életemet, hogy ne menjek hét végenként mérkőzésre. Ha valami oknál fogva nem kapok küldést, szinte bele vagyok betegedve. Legfőbb tervem az, hogy még évekig vezessek az NB I-ben, ezalatt az idő alatt pedig sok rangadót szeretnék vezetni. A legnagyobb álmom az, hogy a nemzetközi porondon is bemutatkozhassak, mint játékvezető. Tudom, rengeteget kell még dolgoznom, hogy az álmom valóra váljon.