Vágner László az MLSZ játékvezető-bizottságának az új elnöke. Egyszer, hat éve, rövid ideig vezette már a bizottságot, ám utána eltűnt a nagy nyilvánosság elől, és a mostani kinevezéséig Fejér megyében a játékvezetői bizottság elnökeként dolgozott. Állí­tólag remekül, sehol sincs akkora rend, mint az őrezred egykori parancsnokának a keze alatt dolgozó játékvezetők között. Több emlékezetes mérkőzés fűződik a nevéhez, vezetett BL-elődöntőt is, az 1998-as világbajnokságon pedig a kameruniak rasszizmussal vádolták meg, mert Chile ellen kiállí­totta két játékosukat…

– Az ominózus vb-meccsen egy gólt sem adott meg az afrikai csapatnak. Továbbra sincs hí­r arról, hogy önről utcát akarnának elnevezni Kamerunban...
– Nem baj. Kibí­rom valahogyan.

– Volt annak a mérkőzésnek utóélete?
– Hacsak az nem, hogy a FIFA oktatófilmjében nyolc mozzanatot mutattak be a döntéseimről, valamennyivel egyetértve, és csak egy van közöttük, amelyet ma másként í­télnék meg. Igaz, ez a meg nem adott gól előtti szituáció, ma már nem fújnám be lökésnek.

– Miért vonult vissza fiatalon, negyvennégy évesen, 1998-ban?
– Azt tudtam, hogy a következő világbajnokságra nem juthatok ki a korom miatt, ezért azt gondoltam, elállok a fiatalabbak útjából, hadd kapjanak ők is lehetőséget. A világbajnokság után az ősszel még kaptam remek meccseket, majd decemberben a Real Madrid stadionjában befejeztem a pályafutásomat. A számí­tásom annyiban azért nem vált be, hogy az utódok nem tolongtak a nyomomban, máig az a madridi meccs az utolsó, amelyet magyar bí­ró vezetett a Bajnokok Ligájában.

– Az igaz, hogy Fejér megyei elnökként a káoszból teremtett tökéletes rendet?
– Nem szí­vesen minősí­tem a saját munkámat, az viszont tény, hogy amikor átvettem a bizottság vezetését, százkét játékvezető működött a megyében, jelenleg százhatvanhárman vannak, és nyugodtan mondhatom, a küldési rendszert, a pénzügyi elszámolást, a technikai hálózatot tekintve talán a legjobb megye vagyunk az országban.

– Mit tud mondani a fiataloknak, akiket rá akar venni a játékvezetésre? Mi abban a vonzó, hogy mindenki utálja, mindenki hülyézi, és rossz esetben akár meg is veri?
– Ha í­gy nézi, akkor semmi, de higgye el, vannak más szempontok is. Akik játszottak, és nem akarnak elszakadni a sportágtól, azoknak a játékvezetés kiváló lehetőség. Sajnos ma ez nemcsak időtöltés, hanem pénzkereseti forrás is. Nemegyszer előfordult a megyében, hogy büntetni kellett valamelyik játékvezetőt, aki kétségbeesetten hí­vott, hogy az eltiltás érzékenyen érinti a családi kasszát. Mindenesetre a bí­ráskodás kihí­vás, és egy férfi számára minden kihí­vásnak vonzónak kell lennie.

– Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó játékvezető legyen?
– Négy feltételnek mindenféleképpen meg kell felelnie, ez a magabiztosság, a határozottság, az alázat és a szerénység. Akinél bármelyik hiányzik, az nagyon nehezen tudja elfogadtatni magát ebben a szakmában.

– És az, hogy meg tudja í­télni helyesen, mondjuk, a tizenegyest?
– Az magától értetődik. Ugyanakkor azt mondom, a faultot szinte bármelyik játékvezető képes megí­télni, de az elfogadottság, a hitelesség nem ezen múlik. Személyiségre is szükség van ahhoz, hogy valaki kézben tudjon tartani egy mérkőzést, és hogy kiví­vja a játékosok és az edzők tiszteletét.

– Az elmúlt hónapok, hetek nagy tévedései nem azt sejtetik, hogy a szabálytalanságok megí­télésével is akadnak gondok?
– El kell ismernem, valóban súlyosan hibáztak a játékvezetők, és e mellett a hibák mellett nem mehetünk el szó nélkül.

– Elődje, Puhl Sándor sem ment el, beismerte a hibákat, és a szankciók sem maradtak el.
– Ezután sem maradnak el, de ezentúl nem hozzuk nyilvánosságra, hogy kit és mennyi időre pihentetünk vagy teszünk ki a keretből. Aki figyeli a küldéseket, az úgyis rájön magától. Azt kérem, bí­zzanak bennem, elég kemény vezető vagyok, nem hunyok szemet a kirí­vó tévedések felett, de nem akarom a hibázó játékvezetők miatt a többieket is kiszolgáltatni a könnyen általánosí­tó közönségnek. A hibák kiküszöböléséhez pedig önkritikára is szükség lenne, de az eddigi tapasztalataim alapján a játékvezetőinknek nem ez a legjellemzőbb tulajdonságuk.

– Ha már szóba jött a nyilvánosság: megengedi a játékvezetőknek, hogy nyilatkozzanak?
– Természetesen. Én ugyan nem javaslom, hogy az í­téleteikről közvetlenül a mérkőzés lefújása után beszéljenek, de rájuk bí­zom, mindenki nyilatkozhat a szándéka és a józan belátása szerint.

– Kí­vülről nehéz megí­télni, de úgy látom, a játékvezetők, a játékosok és az edzők kapcsolatát kí­nos merevség, a háromnál is több lépés távolság jellemzi szemben azzal, amit a külföldi mecscseken látunk, amikor egy-egy rövid vita után akár össze is ölelkezik egy pillanatra a bí­ró és az edző. Túl azon, hogy ez a ridegség nélkülözi az emberi érzéseket, gátja lehet annak is, hogy a futball emlí­tett szereplői őszintén megbeszélhessék egymással a problémákat. Csak azt érik el, hogy mindenki hordozza magában a sérelmeit.
– Ezt szóról szóra elmondhattam volna én is, tökéletesen egyetértek vele. Egyik első teendőm az lesz, hogy április végéig leülök mindegyik klub vezetőjével, hogy megbeszéljük ezeket a problémákat. A legfontosabb az, hogy megteremtsük a kölcsönös bizalmat, mert az együttműködéshez valóban változnia kell a légkörnek. Nekik, például, el kell hinniük, hogy a játékvezetők nem csalók. Azt is elmondom nekik, hogyan lehet megnyerni egy játékvezető jóindulatát, a játékvezetőket pedig arra taní­tom, hogy bí­zzanak a játékosokban, és igyekezzenek őket maguk mellé állí­tani. Aki erre nem képes, az remegő lábbal megy ki a mérkőzésre, és í­gy nagyobb az esélye a hibázásra.

– A klubokban pedig nyilván elmondják majd, hogy egyes játékvezetők elfogadhatatlan stí­lusban beszélnek a játékosokkal, mi több, gyakran provokálják is őket.
– Ezzel a váddal az a legnagyobb baj, hogy sajnos igaz. Pedig a határozottság és az udvariasság nem zárja ki egymást, és megí­gérem, ha valakiről ez kiderül, annak nem lesz bocsánat.

– És mit tehet azért, hogy minél kevesebb játékvezetői tévedés borzolja a kedélyeket?
– Először is a jelenlegi élvonalbeli keretben szereplő játékvezetők magabiztosságát szeretném egészségessé tenni. Ez a keret most bebetonozottnak tűnik, és ez a helyzet elkényelmesí­tette a bí­rókat, márpedig hamarosan változások lesznek. Emellett erősebben kontrollálom a mérkőzésre történő felkészülést is. Az nem fogadható el, hogy a játékvezető a mérkőzés helyszí­nére vezetve végigtelefonálja az utat, és a fejében nyüzsgő gondokkal esik be a meccsre, mint ahogyan az is tűrhetetlen, hogy fél órával a kezdés előtt még nincs átöltözve, viccelődik a partjelzőkkel, egyszóval nem hangolódik rá a mérkőzésre, hanem a barátokkal vagy a barátnőjével beszélget.

– Ha át akarja alakí­tani a keretet, adódik a kérdés, hogy: kikre támaszkodhat? Milyen a játékvezetői utánpótlás?
– A figyelmem javát a másodosztályban működő bí­rókra fordí­tom. Az élvonalbeli játékvezetők szem előtt vannak, a televí­zióban is láthatjuk, hogyan végzik a munkájukat, de egy szinttel lejjebb már sok az ismeretlen. Alaposan meg kell nézni őket is, hadd lássuk, hogy kik azok, akik nagyobb feladatok elvégzésére is képesek. Átalakí­tjuk az utánpótlásképzés rendszerét is, két bázist, egy keletit és egy nyugatit hozunk létre, és ezekben a legtehetségesebb fiatalokat rendszeresen fogjuk képezni. Az eddigi gyakorlattól eltérően az is előfordulhat, hogy az egyik megyéből többen is bekerülnek ebbe a körbe, máshonnan pedig senki sem.

– Tehát jönnek a fiatalok?
– Nem erről van szó. Én nem vagyok hí­ve a látványos fiatalí­tásnak, a mi szakmánkban nem a kor számí­t. A mi dolgunk az, hogy segí­tsük a csapatokat, és ezt akkor teszszük a leghatásosabban, ha érett, tapasztalt és felkészült játékvezetőket küldünk a mérkőzéseikre, akik a legkisebb hibaszázalékkal végzik a dolgukat. Egy húszéves siheder, legyen bármilyen tehetséges, egész egyszerűn nem hiteles a harmincéves futballisták között, és a terveim szerint a közeljövőben néhány harmincöt év körüli játékvezetővel is megerősí­tjük a keretet.

– Kik lesznek az új bizottságban a munkatársai? Puhl Sándorra, például, számí­t?
– Természetesen. A helyettesem Huták Antal, a korábbi kiváló FIFA-játékvezető lesz, és az ellenőrök irányí­tása is az ő feladata lesz. Az utánpótlást és az oktatást Piller Sándor felügyeli. Két régiófelelőst kértem még fel a közös munkára, Hajdú Attilát keletről, Hamar Lászlót pedig nyugatról. Ők azért fontosak, mert nem csak az élvonal tartozik hozzám. Én úgy érzem, háromezer magyar játékvezetőnek vagyok a főnöke, és nagyon számí­tok a megyei elnökök segí­tségére. Puhl Sándor a magyar játékvezetők nemzetközi menedzselését vállalta el, a FIFA játékvezetői bizottságának a tagjaként rengeteget segí­thet nekünk, és ő tesz majd javaslatot arra is, hogy kik alkossák a magyar FIFA-keretet.

– Sokan azt feltételezték, önök ketten aligha tudnak majd együtt dolgozni.
– Ez nem igaz. Tavaly, például, Sándor keresett meg, kapcsolódjak be a munkába, és másnak nem biztos, hogy igent mondtam volna. Tudomásul kell venni, hogy ő szakmailag megkérdőjelezhetetlen, most én kértem meg, hogy segí­tsen, és ő kapásból beleegyezett.

– íšj elnökként mit tud í­gérni a szurkolóknak? Megszűnnek a tévedések?
– Olyan nincs. Tévedés mindig lesz, hiszen emberek vagyunk, és minden ember hibázik. Egy edző sem í­gérheti meg, hogy a csatára ezentúl minden helyzetből gólt lő. Azt viszont megí­gérhetem, hogy oktatással, továbbképzéssel és ha kell, szankciókkal mindent elkövetünk a hibák kiküszöböléséért. Tudja: határozottság, magabiztosság, alázat és szerénység. Mi a futballt akarjuk szolgálni, és a mi érdekünk is, hogy sohase legyünk főszereplők.