Érthetően hatalmas visszhangot kapott a Ferencváros-Újpest FC mérkőzés utolsó néhány perce. A játékvezető a hajrában alaposan "kitett" magáért: kiállí­totta az újpesti Böjte Attilát - jogosan - majd kollégájával együtt elnézett egy leshelyzetet. A következmény: piros lap, büntető, verekedés...

Tehát azt már az elején leszögezhetjük: a FIFA-játékvezető és kollégái nagyot hibáztak a Ferencváros-Újpest FC mérkőzés 95. percében.

Hiszen az egyértelműen, a helyszí­nen is látszott: miután Kovács Zoltán lövését Kemenes Szabolcs hárította, a kipattanót a lesen álló Rajczi Péter fejelte tovább.

És ebből a szitiációból lett aztán kiállí­tás, büntető, hogy a második gól utáni középkezdést követő eseményekről ne is beszéljünk.

Ennek kapcsán muszáj egyértelműsí­teni: mit is mond ki a labdarúgás szabálykönyve a Kovács-Rajczi-szituációra? (Már csak azért is, mert nem csak az üllői úti stadion lelátóján, hanem napokkal később, különböző internetes fórumokon is azon vitatkoztak a szurkolók: most tulajdonképpen leshelyzet volt-e Rajczi helyzete - vagy sem?)

Nos, a szabály úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben - is - a labda elrúgásának pillanata számí­t, függetlenül attól. hogy a játékszer az ellenfél kapusáról pattan az elrúgás pillanatában lesen álló játékos elé. Azaz: abban a pillanatban aktí­vvá vált Rajczi Péter leshelyzete, hogy a kipattanó labdához hozzáért.



Saskőy szakálla...
A játékvezető már csak azért is balszerencsés volt, mert mint annyiszor a mérkőzés folyamán, ezúttal is akcióközelben helyzkedett - csak egész egyszerűen nem merte felvállalni azt, hogy felülbí­rálja kétségkí­vül jobb pozí­cióban lévő kollégáját, dr. Kovács Pétert. (Igaz, olvasóink egyből mondhatják: hasonló szituáció már előfordult a futballtörténelemben, elég, ha csak a Puhl Sándor vezette 1994-es vb-döntőt idézzük fel - de hát erre szokták azt mondani: ilyenre tényleg csak a legnagyobbak képesek...)

Visszatérve Saskőyre: azért neki is több, mint gyanús volt a szituáció.

Hiszen mi mással lehet magyarázni azt, hogy a Botis kezezését követő büntető előtt kiment Kovács asszisztenshez és megkérdezte tőle: "Biztos vagy benne, hogy nem volt les?" Mivel a kolléga határozottan válaszolt, a bí­ró nem tehetett mást: tizenegyest í­télt és kiállí­totta a vétkes Fradi-védőt.

Azért Saskőy Szabolcsnál érdemes megállni egy kicsit.

Már csak azért is, mert e sorok í­rója az emlékezetes, Pápa-Debrecen mérkőzést követően (ha valaki esetleg nem emlékezne rá: ez volt az a bajnoki, ahol a hajdúságiak úgy értek el gólt, hogy a labda a kapufáról kifelé pattant, Saskőy ennek ellenére, asszisztense beintésére középkezdést rendelt el) - miután a FIFA-bí­ró eléggé érdes stí­lusban megtagadta a nyilatkozatot - nyí­lt levelet í­rt neki, amely enyhén szólva nem esett jól a játékvezetőnek.

Jó példa erre, ami pár héttel ezután, egy nemzetközi kupamérkőzésen történt.

A lelátón összetalálkoztunk - szinte ki se tudtuk kerülni egymást -én persze, köszöntem Saskőynek (jelezve, hogy a véleményemtől függetlenül azért nincs harag), de ő jól hallhatóan inkább beszólt egyet.

Nem éreztem, hogy erre bármilyen formában reagálnom kellene, már csak azért sem, mert Saskőy ezzel - önmagát minősí­tette.

Az viszont tény: sok olyan dolog megjelent ebben az í­rásban, amely nem tetszhetett neki.

Többek között azt í­rtuk meg: Saskőy elsősorban annak köszönhette a FIFA-jelvény formájában megelőlegezett bizalmat, hogy különösen jó kapcsolatot ápol Puhl Sándorral.

Ebben még nem is lenne semmi különleges, hiszen a világ gyakran í­gy működik - kapcsolatokon is múlnak emberi sorsok.

Csak éppen az "csí­pte" a szemünket, hogy Saskőy éppen a fent emlí­tett Pápa-Debrecen bajnoki után kapta meg a legrangosabb jelvényt, arról nem is beszélve, hogy ebben az időszakban nem volt olyan mérkőzése, amelyen ne lett volna kisebbfajta botrány (értsd: piros és sárga lapok tömkelege, vagy éppen közfelháborodás. Ezzel kapcsolatban elég, ha csak az őszi Bp. Honvéd - MTK Budapest mérkőzést emlí­tjük meg, amelyet Saskőy 98 percig vezetett, a vendégcsapat egyenlí­tését követően pedig egyből lefújta a meccset).

Puhl persze, ekkor is megvédte kollégáját, mint ahogy megtette ezt a Ferencváros - íšjpest FC mérkőzés hivatalos ellenőreként is.

Mindenesetre az tény: Saskőy Szabolcs valóban érdekes, öntörvényű figura.

Hiszen nem megélhetési játékvezetőként fújja hétről-hétre a sí­pot, mondhatjuk a sportág szeretete vezérli, ezt jól jelzi az is, hogy már NB I-es kerettag volt, amikor visszajárt Budapest II. és III. osztályú mérkőzéseket vezetni.

De talán éppen a fent emlí­tett ok miatt sokkal többet meg is enged magának, mint jónéhány kollégája, mondhatjuk: lazábban vesz egy-két dolgot.

Erre megint csak egy adalék: azt tudni kell, hogy Saskőy civilben mindig kényesen ügyel arra, hogy borotvált arccal jelenjen meg, ám egy-egy mérkőzése előtt két-három nappal már nem áll tükör elé.

Az ok roppant egyszerű: a bajnoki időpontjában í­gy már kellő borostával rendelkezik, és ez a tény talán pszichikailag is jót tesz neki.

Sőt, azt ismerősei sem tagadják: erre azért is szüksége van, mert í­gy marconábbnak tűnhet.

Azért az nem titok: akadt olyan kollégája, aki mindezt felrótta neki.

Saskőy válasza minderre az volt: hol í­rja le a szabálykönyv azt, hogy egy játékvezető nem lehet borostás?

Jót tett neki, hogy - Vágner lett a főnök!
A fent leí­rtak után azonban mindenképpen meg kell jegyezni azt is: a FIFA-játékvezetőnek feltétlenül jót tett az is, hogy kebelbarátját, Puhl Sándort leváltották az MLSZ JB elnöki tisztjéről.

És hogy miért mondjuk mindezt?

Mert nem csak mi, hanem a szakmai krém jónéhány képviselője is azon a véleményen van: az elmúlt pár hétben az érthető módon elkényelmesedett Saskőy sokkal jobban odateszi magát a mérkőzéseken, láthatóan bizonyí­tani akar.

Természetesen Vágner Lászlónak.

Hiszen az új bí­rófőnök köztudottan kemény ember hí­rében áll, akit nem érdekel senkinek az előélete, ő kizárólag a saját szemének és a mérkőzésen nyújtott teljesí­tményeknek hisz.

A közelmúltban lezajlott játékvezetői továbbképzésen információnk szerint többek között azt is elmondta: senkinek sincs bérelt helye a keretekben, viszont aki megfelel a követelményeknek, aki rendre hozza magát a mérkőzéseken, az állandó megbí­zást kap!

Mert Vágnernek egyértelműen az a célja: a magyar bajnokik ne a bí­róbakikról szóljanak, a játékvezetők - jó értelemben - csak háttérszereplői legyenek a mérkőzéseknek!

Saskőy Szabolcsnak - habitusánál fogva - ez még nem mindig megy, de azt kell, hogy mondjuk: jó úton halad.

Hiszen az elmúlt néhány fordulóban valóban jól lehozta a mérkőzéseit, ennek is köszönhette, hogy mint legjobb formában lévő FIFA-bí­ró, megkaphatta a Ferencváros-íšjpest FC mérkőzést.

A kialakult helyzetet pedig egyébként tökéletesen jellemzi Vágner László kijelentése.

A JB-elnök csak annyit jegyzett meg: "a történteknek lesz következménye, amely azonban nem Saskőy Szabolcs játékvezetőt, hanem dr. Kovács Péter asszisztenst érinti majd!"

Ezt jól jelzi az is: a FIFA-bí­ró már a hétvégén újabb bizonyí­tási lehetőséget kap, az MTK-Zalaegerszeg mérkőzésen fújja a sí­pot, Kovács partjelző nevével pedig - játékvezetői körökből származó információnk szerint - jónéhány hétig nem találkozunk majd!