És nem azért, mert az éremtáblázaton elfoglalt helyünk most nagyjából a magyar labdarúgó-válogatott világranglista-pozíciójának felel meg, nem is azért, hogy azzal dicsekedjem, előzetesen nulla magyar aranyérmet tippeltem Pekingre, hanem azért, mert amikor szóba került az olimpiai futballtorna, minden fórumon arról kellett értesülnöm, hogy a brazilok mennyire meg szeretnék nyerni az aranyat, mert ez még sohasem sikerült nekik.
Azt azonban mindig minden magyar sajtóorgánum elfelejtette hozzátenni, amit pedig (ha nem is kell állandóan előráncigálni, de) illene ilyenkor legalább megemlíteni: Magyarország az olimpiák történetének legsikeresebb futballnemzete. Amíg a braziloknak egyszer sem sikerült nyerni, addig mi három arany, egy ezüst és egy bronzéremmel büszkélkedhetünk, úgy, hogy például 1956-ban, amikor a C-csapatunkkal is nyertünk volna, egész egyszerűen nem neveztünk futballcsapatot az olimpiára, hiába voltunk mi a címvédők.
Lehetne erről a témáról bőven írni, mert az a sok-sok olimpiai bajnok magyar futballista megérdemelné, de végtére is azért ragadtam ismét klaviatúrát, mert a pekingi olimpia első meglepetés-sikerét a magyar futballnak köszönhetjük. Három magyar futballbírónak, akiket persze inkább illik ide-oda küldeni, mint dicsérni, de engedjék meg, hogy ehelyütt nyilvános gratulációt postázzak nekik mindazok nevében, akiknek jelent valamit, hogy a sporttörténelemben először lesz magyar bírája az olimpiai döntőnek.
(Akiknek kellemes emlék lesz a pekingi olimpia: Erős Gábor, Kassai Viktor és Vámos Tibor)
Mert mint tudjuk, világbajnoki döntőt már vezetett magyar (Puhl Sándor, s mint tudvalévő, ez eddig kevesebb embernek adatott meg, mint a Holdra szállás), sőt a minap éppen a strandfoci világbajnokságnak volt magyar játékvezetője Mészáros István személyében, de noha például Zsolt István vagy Palotai Károly három olimpián is bíráskodott, a finálé dirigálását most először bízták honfitársunkra.
Talán marhaság, mégis szépnek találom az efféle jelképeket: Szent István király ünnepe a magyar futballnak is fontos napja. Puskás Ferenc 1945-ben ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését, Puhl Sándor 1970-ben ekkor vezetett életében először futballmeccset, s most, 2008-ban, éppen augusztus 20-án jelentették be, hogy Kassai vezeti a döntőt Pekingben.
Engedjék meg, hogy egy-egy mondat erejéig tisztelegjek a három magyar sportember előtt, akik szombaton az Argentínia?Nigéria finálén képviselik majd Magyarországot a Madérfészekben.
Erős Gábor hosszú évek óta az egyik legrokonszenvesebb magyar partjelző, aki mindig szerény és mindig jókedvű, a legutóbb akkor láttam, amikor mosonmagyaróvári benzinkútnál összefutottunk útban valamelyik bécsi Eb-meccsre, amelyen barátja, Kassai Viktor volt a tartalék-játékvezető.
Vámos Tibor a több nyelven beszélő és sokdiplomás mátyásföldi iskolaigazgató, akivel talán tíz-tizenkét éve mélyedtünk először hosszabb beszélgetésbe egy szarvasi BLSZ-bíróedzőtábor alkalmával arról, hogy miként lehetne sikeresebb a magyar futball(játékvezetés), hogy aztán ez még sokszor megismétlődjön.
Kassai Viktor sok nagyszerű meccsét lehetne idézni, nekem mégis az a legemlékezetesebb, amikor 1997 tavaszán a Komárom?Ferencváros mérkőzést vezette, mint tehetséges helyi fiatal (talán NB III-as kerettag sem volt még). A meccs a hazaiak világhírű elnöke, a Barcelonából akkor nemrég hazatelepült Czibor Zoltán (mellesleg olimpiai bajnok?) jóvoltából jött létre, épp az életéről szóló könyvön dolgoztunk akkor Komáromban, de megragadt bennem, ahogy a bennfentesek Viktort dicsérték, talán éppen az édesapja, a fiára már akkor is büszke volt NB III-as játékvezető, Kassai István társaságában.Akkor még nem sejtettük, hogy azt a komáromi futballpályát hamarosan Czibor Zoltán Sporttelepnek hívják majd, de azt végképp nem, hogy köztünk van még valaki, aki egyszer szintén olimpiai döntő hivatalos résztvevője lesz.
Ha már a játékosaink esélytelenek odajutni (bár ne feledjük, a mostani Eb-bronzérmes U19-es csapatunk 2012-ben lesz U23-as!), legalább egy játékvezető emlékeztet bennünket megint arra, hogy valaha a magyar futball is létezett. Azt a három aranyérmet pedig igenis fel kell emlegetni a mai fiataloknak, mert maga Kassai Viktor is csak a minap, az olimpiai futballtorna FIFA-programfüzetének olvasásakor tudatosította magában, hogy a legeredményesebb nemzetet képviseli. De ezt megbocsátjuk neki cserébe az ehhez a blogbejegyzéshez küldött képekért, akkor pedig különösen, ha a futballista elődökhöz méltó módon képvisel bennünket az olimpiai döntőn. Minden bizodalmunk szerint így is lesz!
Szöllősi György