Az MLSZ elnökségének és főtitkárának felelőssége a játékvezetés leépülésében megkérdőjelezhetetlen

A magyar labdarúgásban az elmúlt évtizedben infrastrukturális és anyagi szempontból óriási fejlődés ment végbe, ám a háttérország egyik legfontosabb pillére, a játékvezetés rendszerszintű leépülésen ment keresztül. Bár a közbeszédben a tévedések miatt legtöbbször a pályán lévő játékvezetőket vagy a VAR-buszban ülőket éri kritika, a probléma gyökere a sportágat irányító Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) legfelsőbb vezetésénél, az elnökségnél és a főtitkárnál keresendő.

Milyen felelőssége van az MLSZ elnökségének és főtitkárának?

Az MLSZ Elnöksége mint döntéshozó testület, és a Főtitkár mint a szövetség operatív irányítója felelnek a magyar futball stratégiai irányaiért és a szakmai bizottságok (köztük a Játékvezetői Bizottság - JB) működési feltételeiért.

1. A szakmai vezetés kiválasztása és számonkérése: Az MLSZ elnöksége nevezi ki a Játékvezetői Bizottság elnökét és vezetőségét. Ha a játékvezetés évtizedes távlatban lemarad a nemzetközi elittől, az elnökség felelőssége, hogy nem kér számon konkrét nemzetközi eredményeket (pl. BL-csoportmeccsek, Eb-/Vb-kerettagság), és tűri a koncepciótlan, belterjes működést.

2. Képzési és utánpótlás-stratégia hiánya: A főtitkár és az operatív vezetés feladata az utánpótlási programok forrásainak és struktúrájának biztosítása. Az elmúlt tíz évben a vármegyei (megyei) szintű játékvezető-képzés és a tehetséggondozás elszigeteltté vált. A fiatal spori-generációk megtartására és nemzetközi szintű nyelvi, fizikai, valamint elméleti felkészítésére nem született hosszú távú, működőképes stratégia.

3. Védelem a klub- és politikai nyomással szemben: A szövetség felsővezetésének feladata lenne a független játékvezetés megóvása. Az elnökség és a főtitkár felelőssége, hogy az NB I-es és NB II-es klubvezetők folyamatos, sokszor nyomdafestéket nem tűrő nyilatkozataival és nyomásgyakorlásával szemben védelmet nyújtson, vagy épp szigorú, érdemi szankciókkal lépjen fel – megelőzve, hogy a bírók megfelelési kényszer alatt, elnyomva fújjanak.

4. Tekintélyrombolás és a VAR felemás bevezetése: A Videóbíró-rendszer (VAR) bevezetésekor a vezetés technológiai projektként kezelte a reformot, miközben a bírók szemléletformálása és az egységes ítélkezési elvek kialakítása elmaradt. A szövetség nem tette transzparenssé a döntéshozatalt (pl. a vitatott VAR-hangfelvételek nyilvánosságra hozatalával), ami tovább rombolta a szurkolók és klubok bizalmát.

Hová süllyedt a magyar játékvezetés? 

A magyar játékvezetés leépülése nem puszta vélemény, hanem mérhető tényekkel és nemzetközi adatokkal alátámasztható folyamat.

• Teljes eltűnés a nemzetközi elitből (BL, Eb, Vb): Puhl Sándor és Kassai Viktor korszakával a magyar játékvezetés a világ élvonalába tartozott (Vb-döntő, BL-döntő, Eb-elődöntő). Kassai 2019-es visszavonulása óta a magyar játékvezetés szinte teljesen eltűnt az európai térképről. Nincs magyar játékvezető a Bajnokok Ligája főtábláján évek óta, a 2021-es és a 2024-es Európa-bajnokságon, valamint a 2022-es világbajnokságon sem hallhattunk magyar fősípszót. Míg a szomszédos és hasonló méretű országok (pl. Románia, Szlovákia, Lengyelország) rendszeresen adnak játékvezetőket a BL-egyenes kieséses szakaszába és a felnőtt tornákra, a magyar játékvezetők zöme a nemzetközi kupák korai selejtezőköreiben kap feladatot.

• Szakmai megnyilvánulások és korábbi FIFA-bírók kritikái: Szabó Zsolt korábbi FIFA-játékvezető nyíltan kimondta: „A magyar játékvezetés nincs fent Európa térképén.” Rávilágított, hogy itthon a szakmai építkezés és a tehetségek mentori gondozása helyett túlzottan a VAR-adminisztrációra tolódott a hangsúly, és elmaradt a nemzetközi elitbe szánt bírók célirányos felkészítése.

• Bizonytalanság és koncepciótlanság az NB I-ben: Az OTP Bank Ligában az elmúlt években rendszeressé váltak a súlyos ítélkezési hullámvölgyek. A VAR ellenére szinte minden fordulóra jut olyan vitatott tizenegyes vagy piros lap, amit maga a Játékvezetői Bizottság is utólag hibaként kénytelen elismerni. A játékvezetők felkészületlensége és felvállalt döntéseik hiánya miatt a meccsek ritmusa megszakad, a mérkőzések gyakran 8–10 perces hosszabbításokba torkollanak a tehetetlen videózások miatt.

• Tömeges létszámhiány az utánpótlásban és a vármegyei osztályokban: A leépülés legalsó, de leghátborzongatóbb szintje az alacsonyabb osztályokban tapasztalható. A vármegyei II. és III. osztályú mérkőzéseken rendszeres, hogy asszisztensek nélkül, vagy egyetlen játékvezetővel rendeznek meg meccseket, mert a fiatalok a fizikai és verbális atrocitások, valamint az alacsony megbecsültség miatt 1-2 év után abbahagyják a bíráskodást.

A kiút: Rendszerszintű reformjavaslatok az MLSZ számára

Ahhoz, hogy a magyar játékvezetés kitörjön az évtizedes elszigeteltségből, az MLSZ elnökségének és főtitkárának az alábbi stratégiai lépéseket kellene megtennie:

1. Nemzetközi menedzsment és külföldi top-oktatók bevonása

Ahogy a válogatottnál Marco Rossi bevált, a Játékvezetői Bizottság élére vagy szakmai tanácsadónak is érdemes lenne egy nemzetközileg elismert, nemrég visszavonult elit bírót felkérni. A hazai bizottsági struktúra évtizedek óta ugyanazon személyi körökre épül: egy külső, nemzetközi szemléletű vezetés felszámolná a személyes összefonódásokat és az elavult módszertanokat.

2. Nyelvi és nemzetközi felkészítési program (Elite Academy)

A nemzetközi kupákban és tornákon a gyors, magabiztos kommunikáció elengedhetetlen. Az MLSZ-nek már a 20-22 éves tehetségek számára kötelező és díjmentes szakmai nyelvoktatást kell biztosítania. A fiatal elit-kerettagok mellé olyan mentort kell rendelni, aki maga is vezetett BL- vagy Eb-mérkőzést, és pontosan ismeri az UEFA jelenlegi elvárásait.

3. Transzparencia és a VAR-kommunikáció nyilvánossága

Sok európai ligához (pl. Premier League, Serie A) hasonlatosan az MLSZ-nek is nyilvánossá kellene tennie a vitatott VAR-döntések hanganyagát és a hivatalos szakmai indoklást. A transzparencia megszüntetné a szurkolók és a klubok részéről érkező összeesküvés-elméleteket, és megvédené a játékvezetőket a megalapozatlan vádaktól.

4. Védelem és szigorú szankciók a klubvezetőkkel szemben

Az MLSZ Fegyelmi Bizottságának drasztikusan szigorítania kell a játékvezetőket nyilvánosan gyalázó, megfélemlítő klubvezetők és edzők büntetéseit. A játékvezetők addig nem tudnak határozott és felvállalt döntéseket hozni a gyepen, amíg a mérkőzés utáni nyilatkozatok miatt rettegniük kell a karrierjükért.

5. Az alsóbb osztályok megbecsülése és toborzási modellváltás

Az utánpótlás-bázis megtartása érdekében az alacsonyabb osztályú meccseken szigorúbb biztonsági előírásokat és azonnali eltiltásokat kell alkalmazni a bírókat bántalmazó játékosokkal vagy szurkolókkal szemben. Az elavult tanfolyami hirdetések helyett az egyetemi sportéletre és a korán visszavonuló utánpótlás-futballistákra építő, professzionális toborzó- és karriermodellt kell felépíteni.

Az MLSZ elnöksége és főtitkára nem háríthatja a felelősséget kizárólag a pályán tévedő játékvezetőkre. A nemzetközi lemaradás, a hazai bizalomvesztés és az utánpótlási krízis mind egy olyan irányítási és képzési rendszer következménye, amelyet az MLSZ felsővezetése hagyott jóvá és tartott fenn az elmúlt évtizedben. Megfelelő reformok, nemzetközi nyitás és átlátható szakmai számonkérés nélkül a magyar játékvezetés továbbra is elszigetelt marad Európában.