Arra a sporttársra, akinek görögországi fellépése (Panathinaikosz–Arisz) után a helyi sajtó nemes egyszerűséggel „Ez nem eredménybefolyásolás, hanem szabályos rablás” megjegyzéssel cikkezett.

Nézzük, Pakson sikerült-e tisztára mosnia a mundért!

 

A mérkőzés kritikus pontjai:

• 1. perc – A „hónalj-büntető”: Alig telt el 9 másodperc, Mejias felkarját érte a labda. Az UEFA direktívái szerint a rövid ujjú mez vonala feletti érintés nem büntetendő, és mivel a védő aláöltözetet viselt, a határvonal igencsak elmosódott. Bognár elsőre továbbot intett, ám a VAR nyomására, többszöri monitorozás után büntetőt ítélt. Figyelembe véve a szezon korábbi kezezéseit (DVSC-Puskás oda-vissza), ez a döntés finoman szólva is a nevetségesség határát súrolta.

• Bedobás-bakiparádé: Szalai Dániel asszisztens egészen „extra” teljesítményt nyújtott: a 9., a 21., a 39. és az 57. percben is sikerült elnéznie a bedobás irányát. Ez a sorozatos baki már megyei szinten is szemöldökfelhúzó lenne, az élvonalban pedig egyenesen tragikomikus.

• 42’ – Kapitányi tévhit: Böde Dániel látványosan sárgát követelt ellenfelének, amivel csak azt érte el, hogy ő maga kapott lapot. Fontos lecke: a karszalag nem jogosít fel a szabálytalan reklamálásra – ezt a leckét Bognár Györgynek is érdemes lenne átismételnie, de erről nemrég, pontosan Böde kapcsán írtunk.

• 54–60’ – Hahn vs. Mejias: A már sárga lapos Hahn kétszer is belerúgott Mejiasba, aki válaszul ellökte őt. Az eredmény? Csak a debreceni játékos kapott lapot. Ez a magyar játékvezetés látlelete: a provokátort futni hagyják, a reakciót pedig büntetik. UEFA direktíva: mindkét játékosnak jár a sárga lap. Hahn később, a 60. percben is megúszott egy nyilvánvaló fegyelmezést, miközben Lang hasonlóért már besárgult.

• 69’ – A tekintet elfordítása: Böde egy ítélet után látványosan rálegyintett a játékvezetőre. Bognár Tamás – ahelyett, hogy felvállalta volna a második sárgát – inkább elfordult. A tekintély elpárolgott, vagy menekülés a nehéz döntéstől?

A 76. perc abszurditása

Az eset a modern sporttudomány és a metafizika határmezsgyéjére kalauzolt minket. Történt ugyanis, hogy egy paksi védő 13 méterre a kaputól egyszerűen megrúgta Komáromit, ám Bognár Tamás és a VAR-szoba bölcsei szerint ez még nem érte el az ingerküszöböt.

Tegyük már tisztába ezt a logikai bravúrt: a szabálykönyv (elvileg) nem ismer szürke zónát az ilyen ’kicsit megrúgták, de mégse’ szituációkra. Ha Komáromi szimulált, sárga lapot és közmegvetést érdemelne. Ha viszont a védő lába találkozott a támadóéval – ami jelen esetben nem hitkérdés, hanem fizikai tény –, akkor az bizony tizenegyes. De Bognár sporttárséknál a fizika törvényei másképp hajolnak: náluk létezik a ’homeopátiás szabálytalanság’, ami bár megtörtént, mégsem bűn. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy va

lakit ballisztikus rakétával találnak el, vagy csak simán felrúgják a tizenhatoson belül – az utóbbi ugyanis Bognár-nyelven csupán egy jelentéktelen intermezzo. Bravó, uraim, a debreceni büntető elmaradása a megvezetés magasiskolája volt!

 

Szakmai összegzés:

Bognár Tamás és Berke Balázs – papíron a két „legjobb” magyar bíró – sorsdöntő hibákkal torzította el a mérkőzést.

A Mejias-féle büntető még a határeset kategóriája, de Komáromi tizenegyesének elmaradása és Hahn, illetve Böde megkímélése a kiállítástól méltatlan az NB I-hez.

Egy Vágner-korszakban ilyen teljesítmény után hosszú-hosszú pihenő, vagy búcsú a kerettagságtól következett volna.

Látva ezt a paksi produkciót, már meg sem lepődünk, miért volt botrány Görögországban is.

Szerintetek is „elfogyott a kontakt” Komáromi esésénél, vagy ez egyértelmű büntető volt?

Csodálkozunk azon, hogy Görögországból szinte menekülni kellett?