Pelét, a futball koronázatlan királyát lesen megállítani, egy mozdulattal, egy zászlólengetéssel gátat vetni sziporkázó játékának, nem minden játékvezetőnek adatik meg.

Emsberger Gyula, aki az egyetlen aktív magyar résztvevője volt a mexikói világbajnokságnak, elmondhatja magáról: két alkalommal is kezében tartotta a félelmetes brazil csatársort.

Tatabánya.

A pályán melegítenek a csapatok. Perceken belül kezdődik a Tatabánya—Ferencváros mérkőzés.

A nézőtéren Emsberger ül. Egy élvonalbeli játékvezető vasárnap a lelátón?

Furcsa látvány.

Megsérültem Ezért nem is válaltam e hétre bajnoki találkozót. Jobb az ilyet kipihenni, különben rásérül az ember, és ki tudja, mikor lesz újra egészséges.  

Mexikóban háromszor is lengetett, azonban sípba fújni nem sikerült a torna során. Vajon miért nem?

Nem mondom, jó lett volna olyan nagyszerű játékosoknak sípolni, mint amilyen a brazilok, angolok, nyugatnémetek voltak, de hát én még — idézőjelben értve — fiatal vagyok. Első VB-m volt, sokat tanultam!

Mit például?

Mint ismeretes, a játékvezetők jóval a VB megnyitója előtt érkeztek Mexicó Citybe. Különböző előadások, tájékoztatók hangzottak el, sőt, hogy a nagyon nehéz mexikói klímában is helyt tudjunk állni, naponta tartottunk a játékosoknak is becsületére váló edzéseket. Ezekre rendszeresen reggelenként került sor, a híres FIFA-tréner Dettmar Cramer vezetésével. A szakmai1 gyakorlatokra, konzultációkra délutánonként jutott idő, amelyeken olyan neves játékvezető is tartott előadásokat, mint az angol Aston. Az egységes játékvezetői felfogás érdekében is történtek lépések. A FIFA elnöke, Sir Stanley Rous árrá kért bennünket, hogy a legszigorúbban toroljunk meg minden szabálytalanságot, nehogy a mérkőzések botrányba fulladjanak. A csapatokat is felkereste és közölte velük, hogy a legkeményebben fogunk eljárni a rendbontókkal szemben.

Okulásképpen filmvetítéseket tartottak, a legutolsó, 66-os londoni VB-n készült filmekkel, melyen egy-egy vitás jelenet kapcsán több órás vita is kialakult. így történt aztán, hogy az idei VB volt talán minden idők legsportszerűbb futballcsatája. Kiállítás nem történt, komolyabb sérülés sem, és úgy érzem, ez önmagáért beszél.

Melyek azok a tapasztalatok, amelyeket feltétlenül hasznosítani szeretne?

A test, test elleni játék helyes megítélését tartom a legfontosabbnak. Röviden: sípolni — ha kell! Kevesebbet tévedni... Mexikóban is ez okozta a legtöbb nehézséget.

Kit tartott a legjobb VB- bírónak?

Véleményem szerint egészen kiemelkedő teljesítmény nem akadt, mindenki egyenletesen jól bíráskodott. Olyan játék- vezetést azonban, mint az olasz Lo Beilotól néha látni, senki sem produkált.

További tervek?

Először is szeretnék minél előbb meggyógyulni, nem akarok kiesni a ritmusból, hiszen az ősz sok szép feladatot tartogat. Itt vannak a hazai bajnoki küzdelmek, no meg a meghivások. Az első mindjárt komoly próbatétel, hiszen Szalonikiben KEK-mérkőzést vezetek az Aris Saloniki és a Chelsea között. Egyébként nem tartozom az idősebb bírók közé, koromnál fogva még egy VB-n és két olimpián szerepelhetek még!