Sportjog: Kassai ítélet is megjelent

Kassai Viktor

2020-04-10 17:08:06
Kassai Viktor |

Kassai - per - forrás: blikk.hu
Forrás: blikk.hu - Kassai - per

Kassai Viktor felperessel kapcsolatos, a Győri Ítélőtábla ítéletével foglalkozik a most megjelenő Sportjog című kiadvány.

Az ítéletet az anonomizált bírósági határozatok tárában el lehet olvasni:

Győri Ítélőtábla

Pf.I.20.047/2019/6/I. szám

A Győri Ítélőtábla a Bajáky és Társa Ügyvédi Iroda  által képviselt felperesnek dr. Dányi Szilárd ügyvéd  által képviselt  alperes ellen személyiségi jog megsértése iránt indított perében a Győri Törvényszék 2019. január 16. napján kelt P.21.028/2017/34. számú ítélete ellen az alperes által 35. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t : 

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 63.500 (Hatvanháromezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget, továbbá az állam javára az illetékügyben eljáró adóhatóság külön felhívása alapján 32.000 (Harminckettőezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

 

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1999 óta játékvezetőként dolgozik a labdarúgó NB I-ben, számos magyar és nemzetközi labdarúgó mérkőzést vezetett. A Magyar Labdarúgó Szövetség szerződés játékvezetője, illetve 2003 óta a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) nemzetközi játékvezetői keretének tagja.

2017. április 29. napján a felperes volt a játékvezetője a Diósgyőr-Vasas NB I-es bajnoki labdarúgó mérkőzésnek. A mérkőzés második félidejében a felperes szabálytalanság miatt kiállította az alperest, aki kiállítását követően elindult a felperes felé, agresszívan kérdőre vonta, szidalmazta őt. Az alperest csapattársai fogták le és vezették el a felperes közeléből.

 A kiállítás miatt az alperes ügyében a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Fegyelmi Bizottsága 2017. május 9. napján fegyelmi tárgyalást tartott. Az alperes a fegyelmi tárgyaláson a mérkőzésen történtekről - egyebek mellett - úgy nyilatkozott, hogy a mérkőzést vezető játékvezető (a felperes) az alperes színesbőrű csapattartása felé azt a kijelentést tette többször, hogy „Shut up negro, fasszopó geci vagy".

A fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyvéhez csatolták Patrick Mevoungou Mekoulou nyilatkozatát is, amely szerint a felperes a hivatkozott mérkőzésen legalább négy alkalommal, amikor szabálytalanságot fújt vele szemben azt mondta „Shut up negro!", majd az alperes kiállítása után ismét sértő mondatot mondott a személyére, amelyet nyelvi hiányosságai miatt nem tudott tökéletesen idézni.

A felperessel szemben a hivatkozott mérkőzés kapcsán fegyelmi eljárás nem indult. A Magyar Labdarúgó Szövetség a mérkőzéssel kapcsolatos információk és felvételek vizsgálata alapján arra a megállapításra jutott, hogy „rasszista kijelentés nem volt észlelhető", egyéb súlyosan sértő kijelentés elhangzása nem bizonyítható. A per alatt tett nyilatkozat szerint a jogerős ítélet ismeretében döntenek további lépésekről a sportfegyelmi eljárás szabályai alapján. (32.)

A Magyar Labdarúgó Szövetség az UEFA által alkalmazott protokoll szerint rögzíti az általa megrendezett mérkőzések játékvezetőinek kommunikációját. A játékvezetőnek a mérkőzés után a legrövidebb időn belül fel kell tölteni a hanganyagot az általuk megadott szerverre. (24.) A Magyar Labdarúgó Szövetség tájékoztatása szerint játékvezetői rangsort nem állítanak fel, de értékelik a játékvezetők teljesítményét és így jelölik ki a nemzetközi keretet.

 Felperes keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnévhez való jogát azzal, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség Fegyelmi Bizottsága előtt 2017. május 9. napján azt a valótlan tényt állította, hogy a felperes a 2017. április 29. napján tartott DVTK Futball Club Kft-Vasas Futball Club Kft. bajnoki labdarúgó mérkőzésen P.M.M. játékosnak azt mondta, hogy „Shut up negro, faszszopó geci vagy", továbbá kérte az alperes  500.000,-Ft összegű sérelemdíjban marasztalását.

 Arra hivatkozott, hogy az alperes által az MLSZ Fegyelmi Bizottsága előtt tett kijelentéssel nem élt P.M.M.-val szemben. Ezt igazolandó csatolta a mérkőzésről készült televízió-felvételt. Utalt arra, hogy a mérkőzésen egy zárt láncú kommunikációs rendszer veszi fel a játékvezető és a partjelzők beszédét, ezt a mérkőzés után az MLSZ megadott tárhelyére kell feltöltenie, s az is igazolja, hogy a per tárgyát képező kijelentés nem hangzott el. Amikor a kijelentés állítólagosan elhangzott (azaz amikor a felperes faultot fújt P.M. ellen) a mérkőzésen készült képfelvételen látható, hogy a felperes 15 méter távolságra lehetett az érintett játékostól, így - ha a kérdéses kijelentés elhangzott volna- azt másnak is hallani kellett volna.

 ámutatott, hogy 1990 óta játékvezető, 1999 óta az NB I-ben vezet mérkőzéseket, többször kitüntették, mint az év legjobb játékvezetőjét. 2003. évtől a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) nemzetközi játékvezetői keretének tagja, a FIFA és az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) felkérésére rendszeresen vezet nemzetközi labdarúgó mérkőzéseket is. Több nemzetközi sportversenyen vett részt játékvezetőként, egyebek mellett a 2008-as Pekingi Olimpiai Játékok labdarúgó tornája döntőjének és a Bajnokok Ligája 2011. évi döntőjének a játékvezetője volt. 2011-ben az IFFHS a világ legjobb labdarúgó játékvezetőjének választotta meg. Jelenleg is a Magyar Labdarúgó Szövetség szerződéses játékvezetője.

 Az MLSZ 2017-es célkitűzése volt az, hogy nem tolerálják a játékvezetők nem megfelelő megnyilvánulásait a játékosok felé. A hivatalos eljárás során az MLSZ vezetői értesültek az állítólagos kijelentésről, s az rossz megítélését válthatta ki nem csak az MLSZ-nél, de az UEFÁ-nál és a FIFÁ-nál. Fegyelmi eljárás ugyan vele szemben emiatt nem indult, s az MLSZ (a munkáltatója) szankciót vele szemben nem alkalmazott (P.21.028/2017/30.), s azóta is vele áll szerződésben, s később sportszakemberként szeretne is még ott dolgozni, de a fegyelmi eljáráson elhangzottak egzisztenciájára is kihathattak volna.

 A jogsértést már az megalapozza, ha más személyre vonatkozóan közölt valótlan tényállítás objektíve alkalmas az érintett személy hátrányos társadalmi megítélésének kiváltására (BH2010.294.).  Bár a 25. legjobb európai játékvezető, de 2017 őszén az első helyről a 6. helyre került az MLSZ által készített nemzetközi minősítésű magyar játékvezetőket tartalmazó listán, a perbeli kijelentése e rangsorolásnál is hátrányos lehetett. (P.21.028/2017/13.) 

 Nem közszereplő, de közszereplőként se lenne köteles eltűrni az alperes kijelentését. Az alperesi valótlan kijelentés sportszakemberi elismertségét, jövőbeli egzisztenciáját, megélhetését veszélyeztette. A rasszista megnyilvánulásokat mind a magyar, mind a nemzetközi labdarúgásban szigorúan szankcionálják. A FIFA is a rasszizmus ellen kampányol évek óta, a szabályzatukat is sérti ez a kijelentés, emiatt fel is függeszthetik, szüneteltethetik a tevékenységét.

Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Arra hivatkozott, hogy a felperes- mint játékvezető - közszereplőnek minősül. (1/2012. számú BKMPJE jogegységi határozat) A pályán elhangzottakról közvetlen, tényszerű tudomása nem volt, a felperes által kifogásolt kijelentést a játékostársa félidőbeli elmondása alapján tette. P.M.M. írásos nyilatkozata az általa elmondottakat megerősíti.

A fegyelmi bizottság által készített jegyzőkönyv nem szó szerint rőgzíti az elhangzottakat. Megfelelő módon továbbította a játékostársától származó információt, olyan kijelentést a fegyelmi tárgyaláson nem tett, hogy saját észlelése lett volna a rasszista kijelentés, erről a kijelentésről nem nyilatkozott sehol máshol, így felróhatósága sem állapítható meg. A fegyelmi eljárás egyébként sem a jelen üggyel volt kapcsolatos, nem az alperes és a felperes konfliktusa hanem egy szabálytalanság volt a tárgya.

A 36/1994. (VI.24.) AB határozat értelmében csak akkor lenne felelősségre vonható, ha közlése valótlanságáról tudott volna, vagy azért nem tudott arról, mert hivatása vagy foglalkozása alapján rá irányadó szabályok szerint elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta. Ezzel szemben neki semmi oka nem volt arra, hogy kétségbe vonja a játékostársa által elmondottakat.

Zárt fegyelmi tárgyalás volt, a kijelentés nyilvánosságot nem a fegyelmi tárgyalásról készült jegyzőkönyv nyilvánosságra kerülésével, hanem a felperes keresete alapján kapott, azt pedig a felperes hozta nyilvánosságra, így sérelemdíjra nem tarthat igényt. Vitatta azt, hogy a felperest bármilyen hátrány érte volna a kijelentés kapcsán, a felperessel szembeni esetleges   kedvezőtlen értékítélet változást nem ő okozta.

A felperes az alperesi védekezés kapcsán arra hivatkozott, hogy az alperesi nyilatkozata személyes észlelést feltételező tényközlés volt, amit a saját védelmére kitalált valótlan - és érthetetlen - okként adott elő, a sérelmezett kijelentés a fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyvében is idézőjelben szerepel. A fegyelmi eljárás során még egy szót sem szólt arról az alperes, hogy csak közvetett információi lennének arról, hogy ilyen kijelentés a mérkőzésen elhangzott. Jelen per megindításának ténye is - hónapokkal a kereset előterjesztése után - akkor került az országos nyilvánosság elé, mikor az alperes arról tudomást szerzett.

 

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez való jogát azzal, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség 2017. május 9. napján tartott fegyelmi bizottsági tárgyalásán azt a valótlan tényállítást híresztelte, hogy a felperes színes bőrű csapattársának a 2017. április 29-i Diógyőr-Vasas bajnoki labdarúgó mérkőzésen azt mondta, hogy „ Shut up negro, fasszopó geci vagy."

Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 400.000 forintot, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 36.000 forint feljegyzett eljárási illetéket a Magyar Államnak az illetékes adóhatóság felhívására. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 150.000 forint + 40.500 forint Áfa ügyvédi perköltséget. Ezt meghaladóan megállapította, hogy a peres felek maguk viselik az eljárás során felmerült költségeiket.

Arra hivatkozott, hogy a per tárgyát képező kijelentés megtételének állítása - amennyiben nem hangzott el az a felperes részéről -, mind annak szóhasználata, mind rasszista jellege miatt általában is sértő arra nézve, akiről valótlanul állítják, hogy ezt mondta. Külön sértő jellege van a hasonló kijelentéseknek egy sporteseményen a játékos és a játékvezető közötti párbeszéd kapcsán. A perbeli helyzetben a felperes közszereplőnek minősült, személyiségi jogainak védelme a Ptk. 2:44. § alapján korlátozott, azonban a személyét érintő és sértő valótlan tényállítás, valótlan tény híresztelése tűrésére nem köteles, ha az nem közszereplői tevékenységének kritikájával, bírálatával kapcsolatos, hanem - valótlansága folytán - a lejáratására irányul.

Rámutatott, hogy a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a sérelmezett tényállítás valóságát - azt, hogy a felperes P.M.M. játékossal szemben a keresetben megjelölt kijelentéssel élt - fő szabály szerint annak kell bizonyítania, aki a kijelentést tette, azaz a perbeli esetben az alperesnek, az ő bizonyítása azonban sikertelen volt.

Beszerezte a MLSZ 2017. május 9. napján tartott fegyelmi tárgyalásának jegyzőkönyvét és P.M.M. 2017. április 30. napjára dátumozott írásos nyilatkozatát. (9), a 2017. április 29-i DVTK-Vasas mérkőzés játékvezetői kommunikációjáról készült felvételt (16.) és tanúként hallgatta meg P.M.M.-t. Az ekként rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak szerint értékelve nem találta bizonyítottnak, hogy a kérdéses kijelentés elhangzott volna a mérkőzésen.

Kiemelte, hogy a rendelkezése álló adatok szerint a kijelentés esetleges elhangzásakor csak a felperes és P.M.M. volt jelen. A felvételeken e kijelentés még részleteiben sem hallható, a felvétel rossz minősége és annak a nem a kiemelt jelenetre fókuszáló jellege folytán az alperesi hivatkozást nem volt képes alátámasztani. Értékelte, hogy P.M.M. tanúvallomása is eltért nem csak az alperes által elmondottaktól, hanem a fegyelmi eljárás anyagához csatolt - ugyancsak a tanútól származó - írásbeli nyilatkozattól egyaránt, s a felperes és a tanú szembesítése sem vezetett eredményre. A tanú vallomása emiatt - az alperes nyilatkozatától teljesen független - bizonyítékként nem is volt értékelhető.

A fegyelmi tárgyaláson az alperes által tett nyilatkozatból nem állapítható meg, hogy a kérdéses kijelentést az alperes maga is hallotta, vagy arról csak közvetett módon értesült. Azon - más által nem cáfolt - alperesi előadásból indult ki, hogy az alperes a P.M.M.-tól hallottakat monda el a fegyelmi tárgyaláson, ezért magatartása a kijelentés valótlansága esetén nem valótlan tény állításának, hanem valótlan tény híresztelésének minősül.

Rámutatott, hogy az alperesi magatartás felróhatóságát kizáró körülményt nem észlelt. A sérelemdíj mértéke kapcsán a Ptk. 2:52. § (3) bekezdése szerinti szempontokat értékelte. Kifejtette, hogy a kijelentés miatt a felperest ért sérelem az átlagosnál amiatt nagyobb mértékű, mert a felperesnek tulajdonított kijelentés rasszista tartalmú, az általánosan elfogadott szóhasználattól is eltérő, s a közfelfogás szerint is sértő és megbélyegző a felperesre nézve. A kérdéses kijelentés egy sporteseményen hangzott el, ahol éppen a felperesnek kellene előljárnia magatartási példával.

A híresztelés a felperes munkáltatója előtti eljárásban történt. Emiatt nem volt megállapítható, hogy a kijelentésre nagy nyilvánosság előtt került volna sor, ugyanakkor értékelni kell azt is, hogy noha a fegyelmi tárgyalás nyilvánossága korlátozott, de az éppen a felperes szakmai megítélése szempontjából jelentős fórum, és az alperes is számíthatott arra, hogy az ott elhangzottak elterjednek, s rombolják a felperes megítélését. Rámutatott, hogy az eljárás során azt azonban nem lehetett megállapítani, hogy e kijelentés szakmai körökön túli nyilvánosságra kerülése, mely peres fél magatartására vezethető vissza.

Értékelte, hogy a felperes hazai és nemzetközi szinten ismert és elismert játékvezető, megítélésére a hasonló kijelentés káros hatású. A neki tulajdonított kijelentés a labdarúgó szervezetek által hirdetett törekvésekkel szemben állást jelenít meg. Az nem volt megállapítható, hogy a felperes játékvezetői rangsorban elfoglalt helyére a kijelentés híresztelése kihatással lett volna. A sport fegyelmi eljárással való fenyegetettséget pedig - miután az csak egy lehetőség - a felperest ért sérelmek között nem értékelte.

A fentiekre tekintettel - a jogsértés súlyára, annak a felperesre és környezetre gyakorolt hatásárára, s a nyilvánosság korlátozott terjedelmére figyelemmel - 400.000 forint sérelemdíjban marasztalta az alperest.

Az alperes B.T. edző, a felperes F.B. partjelző tanúkénti meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát nem teljesítette, valamint mellőzte az alperes indítványa alapján az MLSZ további megkeresését. Rámutatott, hogy az alperesnek nem azt kellett bizonyítani, hogy P.M.M. másoknak is elmondta a kérdéses kijelentést, hanem azt, hogy a felperes szájából az elhangzott. A felperes pedig nemleges tényre vonatkozóan kívánta volna a tanút meghallgatni.

Az elsőfokú ítélet részben történő megváltoztatása és a sérelemdíj követelés teljes elutasítása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést.

Arra hivatkozott, hogy helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre, hogy az alperes nem tényt állított, csupán híresztelt. A játékostársától származó információt azonban álláspontja szerint megfelelő módon továbbította.

 

A felróhatósága tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete nem állapított meg semmit, holott a bírói gyakorlat értelmében is mentesül a felelősség alól a jogsértő a sérelemdíj vonatkozásában, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható (BH2018.13.).

 

Bizonyítást nyert, hogy a kérdéses mondat az abban közvetlenül érintett féltől (P.M.M.tól) származott, akinek nyilatkozata valóságában nem volt oka kételkedni. Értékelendő, hogy a kijelentést egy zárt sport fegyelmi tárgyaláson és nem tényállításként, hanem híresztelésként adta elő. Ezzel nem tett mást, csak elmondta azt az igazságot, hogy mit hallott P.M.M.-tól, ami a szövetségi szabályzat alapján kötelessége is volt. Az elsőfokú ítélet téves logikája alapján, ha ezen eljárás anológiájaként egy büntetőügyben a tanú nem mondaná el az eljáró hatóságnak a hasonló információját, akkor bűncselekményt követne el, míg ha elmondja - és kétséget kizáróan nem bizonyosodik be, hogy amit az állítólagos sértett mondott el neki az igaz -, akkor  személyiségi jogsértést követ el.

 

Másodsorban arra hivatkozott, hogy a sérelemdíj mérsékelendő. Ha az információ megosztása tekintetében nem járt volna el kellő körültekintéssel, felróhatósága akkor is minimális. A nyilvánosság felé soha semmilyen nyilatkozatot nem tett, az információ nyilvánosságra kerülésére az érdekkörén kívül eső okból került sor. A kijelentés egy zárt sportfegyelmi tárgyaláson hangzott el, melyért sem az MLSZ, sem a nemzetközi labdarúgó szövetségek részéről nem érte hátrány a felperest. A peradatok azt is igazolják, hogy az MLSZ a történteket nem az alperes és a felperes, hanem P.M.M. és a felperes, azaz a két érintett ügyeként kezelte, és a felperes ellen még sportfegyelmi eljárást sem kezdeményezett. A felperes megítélésére legfeljebb P.M.M. írásos nyilatkozata lehetett hatással, az alperes fegyelmi tárgyaláson tett nyilatkozata nem.

 

* * *

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet alperest marasztaló - fellebbezett - rendelkezései helybenhagyását kérte.

 

Arra hivatkozott, hogy a fellebbezés indokolása a Pp. 253. § (3) bekezdésébe ütköző módon lényegében a személyiségi jogsértés jogalapját támadja, melyre lehetőség nincsen.

 

Az elsőfokú eljárásban előadottakhoz képest a jogsértő nyilatkozat magyarázataként egy újabb okot jelölt meg az alperes, mely szerint a csapattársától hallottak elmondása szövetségi szabályzati kötelezettsége volt, melynek elhallgatása esetén a hamis tanúzás bűncselekményét követte volna el. Ezzel szemben az alperes a vele szemben folyamatban lévő fegyelmi eljárásban nem törvényi kötelezettsége okán, hanem kizárólag önmaga védelmében (felelősségét csökkentendő) tett rá nézve valótlan és sértő nyilatkozatot. A fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyve nem tartalmaz utalást a híresztelésre, sőt többszöri jogsértő kijelentésre utal. Az utóbb közvetett információnak beállított kijelentés elhangzását pedig nem erősítette meg P.M.M. tanúvallomása sem.

 

Az alperes kizárólag saját fegyelmi felelősségének enyhítése okán találta ki a sérelmezett kijelentést, melynek igazolásába az alperes és volt klubja sikertelenül próbálta meg bevonni a magyarul nem is beszélő P.M.M. tanút.

 

A magyar sport világában hasonlóan drasztikus mondattal játékvezetőt még nem próbált meg játékos terhelni, keresete az alperes valótlan tényállítása okán jelenleg őt még mindig körbe lengő gyanút próbálja meg eloszlatni. Erre figyelemmel az általa kért sérelemdíj mértékében csak jelzés értékű volt, s csak az iránymutató ítélkezési gyakorlat hiánya miatt vette tudomásul az elsőfokú bíróság által megállapított sérelemdíj összegét.

 

* * *

Az alperes fellebbezésének kiegészítésében arra hivatkozott, hogy miután a jogalap, illetve a sérelemdíj tekintetében egy ítéletben döntött az elsőfokú bíróság, fellebbezése még indokolása tekintetében sem ütközik a Pp. 253. § (3) bekezdésébe. Az elsőfokú bíróság ugyan megállapította, hogy az általa híreszteltek valóságtartalmát igazolni a perben nem tudta, de az is értékelendő, hogy P.M.M. a jogsértőnek minősített nyilatkozattal majdnem szó szerint megegyező nyilatkozat elhangzását állította. A két nyilatkozat szó szerinti egyezésének hiánya önmagában sérelemdíj fizetési kötelezettséget nem alapoz meg. Az MLSZ fegyelmi bizottsága nem munkáltatója a felperesnek, hanem az MLSZ független testülete.

 

* * *

Az alperes fellebbezése nem alapos.

 

Mindenekelőtt arra mutat rá az ítélőtábla, hogy az elsőfokú ítélet jó hírnév megsértését megállapító rendelkezését, illetve a keresetet a sérelemdíj vonatkozásában részben elutasító rendelkezéseit a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján - fellebbezés hiányában - nem bírálhatta felül.

 

A fellebbezéssel érintett körben az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges és egyben elégséges körben feltárta, azt helyesen állapította meg, érdemi döntése a sérelemdíj mértéke tekintetében helytálló, annak megváltoztatására az alperes fellebbezésében előadottak nem adnak alapot. Az ítélőtábla az alperesi fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra tekintettel mutat rá az alábbiakra.

 

A perben az alperes tartozott igazolni a kijelentése valóságát, ennek hiányában a magatartása jogellenesség hiányát, ezek sikertelensége esetén a kimentését megalapozó - ennek hiányában - felróhatóságát csökkentő  körülményeket.

 

Az elsőfokú ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezései folytán a másodfokú eljárásban a felek között már nem képezhette vita tárgyát az (Pp. 229. § (1), hogy a Magyar Labdarugó Szövetség Fegyelmi Bizottságának tárgyalásán az alperes által előadottak valótlan tény híresztelése folytán sértették meg a felperes Ptk. 2:45. § (2) bekezdése szerinti jó hírnevét. Erre tekintettel a másodfokú eljárásban már nem képezhette vizsgálat tárgyát a kijelentés valósága, illetve az egy eljárás során a védekezés körében kifejtett magatartás jogellenességének hiánya, kizárólag a kimentés sikere, illetve felróhatóság mértékét csökkentő tényezők.

 

Erre tekintettel nem volt értékelhető az a felperesi előadás, mely szerint az alperes csupán saját fegyelmi felelősségének enyhítése okán (azaz valótlan tényállításként) találta ki a fegyelmi bizottság tárgyalásán előadottakat, melynek igazolásába az alperes, illetve volt klubja megpróbálta bevonni P.M.M.-t is. Ennek értékelése ugyanis egyet jelentene azzal, hogy a bíróságnak azt kellene megállapítani, hogy az alperes nem is valótlan tény híresztelésével, hanem valótlan tény állításával sértette meg a felperes jó hírnevét, mely ellentétben állna az elsőfokú ítélet jogsértést megállapító jogerős rendelkezéseivel. Hasonló okból nem volt értékelhető a felperesi fellebbezésből az egy büntetőügyben a tanú által elmondottak kapcsán felállított analógia sem.

 

Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a jogsértést megállapító elsőfokú ítéleti rendelkezés jogereje folytán a másodfokú eljárásban már az sem vizsgálható, hogy az alperes által a fegyelmi bizottság tárgyalásán tett kijelentés egyes elemei tekintetében mennyiben minősül valótlan tény híresztelésének és mennyiben valótlan tényállításnak.

 

A sérelemdíj megfizetésének kötelezettsége alól is lehetséges a kimentés a szerződésen kívüli kártérítés szabályai szerint (BH2018.141.). A sérelemdíj fizetési kötelezettség alóli mentesülés feltételeit a jogsértő személyére irányuló felelősségi rendszer alapján kell megítélni.

 

A fellebbezésben foglaltakkal szemben az elsőfokú ítélet egyértelműen - és helyesen - mutatott rá arra, hogy az alperes felróhatóságát kizáró körülményt nem volt megállapítható, s a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megjelölte az eset azon körülményeit is, melyre tekintettel a sérelemdíj mértékét mérlegeléssel meghatározta.

 

A kimentés sikerét kizárja az, hogy az alperes nyilatkozata kapcsán még érintőlegesen sem utalt a fegyelmi eljárás tárgyát képező magatartása okaként (azaz a védekezése egyik alapjaként) előadottak közvetett információ jellegére, illetve az is, hogy nyilatkozata (obszcén részleteiben) többlettartalmat hordozott a P.M.M. által írásban tett nyilatkozathoz képest. Emellett a felperesi kijelentés ismétlődése és tartalma vonatkozásában  is eltért P.M.M. perbeli tanúvallomásában foglaltaktól is. Ezen okokból az alperes által előadottakat az ítélőtábla az alperes felróhatóságát csökkentő körülményként sem tudta figyelembe venni.

 

Arra helyesen hivatkozott az alperes, hogy P.M.M. megkeresése alapján sem az alperes fegyelmi eljárásának időpontjában, sem később nem indult a felperes ellen sportfegyelmi eljárás, ez azonban nem jelenti azt, hogy az alperes által a fegyelmi eljárásában tett kijelentés - melynek jó hírnév megsértésére való alkalmassága a részjogerő miatt nem vitatható - nem okozhatott a felperes oldalán olyan mértékű hátrányt, mely az elsőfokú bíróság által alkalmazni rendelt sérelemdíj összegszerűségét megalapozza. Önmagában az, hogy bizonyított hátrány nem érte a felperest sem az MLSZ, sem a nemzetközi labdarúgó szövetségek részéről, nem jelenti azt, hogy szakmai megítélésére a per tárgyát képező jogsértő kijelentés nem hatott (hathatott) negatívan. Feltétlen értékelést kíván az, hogy miután a felperes a fegyelmi bizottság eljárása során nem számolt be arról, hogy a per tárgyát képező kijelentésről az információi csupán közvetettek, így azok szükségképpen a P.M.M. által az MLSZ felé írásban bejelentetteket megerősítő hatással bírtak.

 

A fentiekre  figyelemmel - a fegyelmi tárgyalás korlátozott nyilvánossága mellett is - helyesen értékelte az elsőfokú bíróság a Ptk. 2:52. § (3) bekezdése alapján a sérelemdíj mértékét meghatározó körülményként a kijelentés rasszista jellegét és elfogadhatatlan stílusát.

Tény, hogy a fegyelmi bizottság előtt elhangzottak nagyobb nyilvánosságot kizárólag a perindítást követően kaptak, ez azonban nem tekinthető a személyiségi jogai védelmében alappal fellépő felperes terhén értékelendő körülménynek, figyelemmel arra, hogy nem igazolt, hogy a sajtónyilvánosság a felperes magatartásának a következménye. Ugyanakkor attól nem lehet eltekinteni, hogy a későbbi sajtóvisszhang alapjául szolgáló jogsértő kijelentést az alperes tette, így ő a későbbi sajtóvisszhang eredője.

A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

Az eredménytelenül fellebbező alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárással kapcsolatos költségeit maga viseli, egyúttal köteles megtéríteni a felperes másodfokú eljárási költségét. Utóbbit az ítélőtábla a felperest képviselő ügyvéd munkadíjában - a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdés a) pont, 3. § (5) bekezdés, 3. § (6) bekezdés és 4/A. §-a alapján - a kifejtett tevékenységgel arányban határozta meg meg.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az eredménytelenül fellebbező alperes viseli a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése és 15. § (1) és (3) bekezdése alapján.

Győr, 2019. június 27.

Dr. Lezsák József sk.           Dr. Mészáros Zsolt sk.      Dr. Szalay Róbert sk.

    a tanács elnöke                              előadó bíró                                           bíró

 


Kapcsolódó dokumentum:

- A dokumentum PDF forumátumban tölthető le.
 

Kapcsolódó cikkek

Jogerősen pert nyert Győrben Kassai Viktor
2019-06-27 16:45:53

Kassai Viktornak adott igazat a Győri Ítélőtábla, így az őt rasszista kijelentés miatt bevádoló Lipták Zoltán 400 ezer forintos sérelemdíjat fizet. Az ítélet jogerős.

Kassai nem volt rassziszta
2018-07-10 14:25:28

Dr. Megyes Géza törvényszéki bíró is azt állapította meg, hogy a per tárgyát képező mondat még töredékesen sem volt hallható, azonban néha nem lehetett érteni az elhangzottakat.

Hozzászólások: